A pótolhatatlan Werner doktor (Médecin de campagne, 2016)

Meglehetősen tarrbélai tájon, a normandiai sáros, esős, ködös vidéken játszódik a francia Thomas Lilti szívmelengető, barátságos “vicces” drámája, A pótolhatatlan Werner doktor. A barátságtalan időjárási körülmények rendszerint barátságos, összetartó közösségeket kovácsolna össze, és így van ez ebben a történetben is, ahol a pótolhatatlan Werner doktor (François Cluzet) a filmbéli kisváros háziorvosa, akit mindenki imád, akire mindenki mindig számíthat és aki el is hiszi magáról, hogy nélküle megállna az élet. Viszont, ahogyan a fodrász frizurája is sokszor kócos, az autószerelő kocsija is elromlik, valamint a cipész cipője is kilyukad, úgy az orvos sem mentes a betegségektől, ezért a jó Werner segítőt kap, mégpedig az igen talpraesett, sürgősségi osztályon edződött, nővérből orvossá lett hölgy (Marianne Denicourt) személyében.

a-potolhatatlan-werner-doktor-francois-cluzet-marianne-denicourtValódi -igen komoly- kórját áldozatos munkával álcázó házidoki azonban nem akar segítséget, ezért ahol csak lehet, ott szívatja az igyekvő, és amúgy igen ügyes új segéderőt – ez a film konfliktusa, mely a továbbiakban az elvárt, izgalommentes úton halad a megnyugtató végkifejlet felé. Werner doki és segítőjének története azonban mégsem fullad unalomba, legalábbis azok számára biztosan nem, akik szeretik az egyszerű emberekről szóló, szép, tiszta történeteket. A cselekmény tényleg nem rejt különösebb fordulatokat, amiket mégis, azok is inkább a pozitív irányba csavarodnak fel. Werner doki nyilván addig szívatja a fiatal doktornénit, míg rá nem jön, hogy az is emberből van, és ő is el tudja végezni a dolgát – a betegség pedig amúgy is olyan, hogy vagy elmúlik, vagy belehalunk. Az háziorvos dolga ebben elsősorban a beteggel való foglalatoskodás, lelkének ápolása és a helyes, egészséges életre való nevelés, a betegség helyes és időbeni felismerése mellett. Ezt veszi igen komolyan Werner doki, akit ezért tartanak pótolhatatlannak betegei – és ezt kell megtanulnia Natalie-nek, a kisdoktornéninek is, ha azt akarja, hogy Werner elfogadja őt. A tanulási folyamat pont úgy folyik a szemünk előtt, mint ahogyan azt Bulgakov is leírta az Egy fiatal orvos feljegyzései című korai novellafüzérjében, és ahogyan azt minden friss diplomás háziorvos is igazolhatja, amint mély vízbe kerül, akár itthon, akár valamelyik jobban fizető nyugati állomáshelyén. Ezek a kis epizódok pont annyira drámaiak és pont annyira viccesek, mint maga az élet – és ez az, amit ez a film is pompásan megfog.

a-potolhatatlan-werner-doktor-francois-cluzetA műfajt azért nem illetem tragikomédiaként, mert ahhoz túl emberi, túl hétköznapi, és az író-rendező Liltitől is távol áll mindenféle gunyorosság, bármiféle hatásvadászat. Bár a két főszereplő, valamint egy-két fontosabb mellékszereplő profi színészek, sőt, a néha Dustin Hoffmant idéző fizimiskájú Cluzet európai sztár – a környezet, a betegeket alakító helybéliek igaziak, valódiak, mint az olykor premier plánban mutatott gombás, lenőtt lábköröm Werner doki idős édesanyjának lábán, vagy a filmbeli kisváros teljes lakossága, úgymond, tokkal-vonóval. Ennyi kell egy szolid, de mégis mélyen emberi történethez. 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.