Amerikai istenek – 1. évad (American Gods – Season 1., 2017)

Ha nem olvastuk Neil Gaiman mindenféle díjat nyert bestsellerét és csak a néhány mondatos ajánlókra hagyatkozunk, akkor talán joggal legyintünk az Amerikai istenek Bryan Fuller és Michael Green által (Gaiman felügyelete alatt) kreált sorozatverziójára, hiszen abból valóban csak egy újabb bugyutának ígérkező misztikus “izét” sejthetünk, melyben emberek és istenek harcolnak a világ (tehát Amerika) megmentéséért, illetve uralmáért. A vicc az, hogy tényleg nagyjából erről van szó -persze, van azért itt egy elég szép, bár dekadens és melankolikus szerelmi szál is- de azért egyben ennél jóval többről is.

Ember- és természetfeletti lények, történések azóta vannak jelen az emberiség szellem-, és művelődéstörténetében, amióta nagyjából öntudatára ébredt az ember, mint homo sapiens. (Sőt, lehet, hogy még annál is régebben…) Az összes létező eredetmítosz, monda és rege, valamint a különféle vallások írott és íratlan emlékei telistele vannak ezekkel, elég csak az ógörög mondákra, vagy akár a Bibliára gondolnunk, melyekben a lehető legnagyobb természetességben éltek (haltak, viszálykodtak és szerelmeskedtek) együtt természetfeletti és természetes népek, és azon sem akad fenn egyetlen magaskultúrára fixált filosz, ha mondjuk Goethe vagy Madách műveiben ad pacsit egymásnak a túlvilág transzcendenciája és a valóság.

Gaiman történetét sem túlzás talán belehelyezni egy ilyen koordinátarendszerbe, mert bár általában a jól ismert gusztustalanul csicsás, dombornyomott kiadásban, illetve tévésorozat formátumban kerül elénk, ami a vásári ponyva legfőbb ismérve, valamint legfőbb jegyeiben, narrációjában is simán belepasszol a ponyvairodalom nívósabb (Stephen King, John Grisham, Dan Brown, stb.) áramába, ám ugyanennyire ki is lóg belőle. Az Amerikai istenek tulajdonképpen felfogható Amerikai egyfajta spirituális enciklopédiájának, vagy szellemhistóriájának, melyben egy izgalmas, szürreális, pszichedelikus mesében adnak egymásnak randevút mindazon természetfeletti szellemi lények, melyek a kontinenset meghódító különféle fajú, hiedelmű, vallású és kultúrájú népek (az első ázsiai törzsektől, illetve a másik irányból érkező a vikingektől egészen a legújabb kori, közép-amerikai migránsokig) magukkal hoztak kollektív emlékezetükben. Gondoljunk csak bele, hogy az ógermán istenektől és a kelet-ázsiai sámánizmus szellemlényeitől a legkülönfélébb keresztény, izraelita, buddhista és konfuciánus, hinduista és zoroasztriánus, óegyiptomi és polinéziai, muszlim és joruba szentekig, szellemekig, feltámadottaktól és megvilágosodottakig mennyi különleges figura kóvályoghat a mai Amerika tudattalanjában, akik az oda valaha is bevándorló száz és százmilliók hagyatéka… Persze, mindez csak lárifári, bolond babona! – legyintenek a technokrata anyagelvűek. Gaiman legnagyobb trükkje az, hogy ők a történet másik főszereplője. A “nagy tetemrehívás” természetesen nem lehet békés, főleg, hogy közben ott sertepertél körülöttük a szájtáti, hétköznapi, földközeli ember, aki -ahogyan azt az ógörög mondáékból jól tudjuk- mindenbe bele is ártja magát, ha már ott van.

Gaiman vad, őrült, szabadon és szabadosan örvénylő szürreális, mágikus és a legtöbb helyen valóban egy igen komoly LSD-tripre emlékeztető világa, szövegei adekvát, explicit módon jelennek meg a tévésorozatok kreálásában otthonosan mozgó Fullerék “olvasatában”. A látványvilág technikailag ugyan olykor darabos, viszont ettől még bőven magával ragadó. A vér olykor óceánként ömlik, akár a szabadon engedett, legvadabb fantázia, a tér és az idő rugalmas gumi, a dolgok viszont nevükön vannak nevezve – olyan az egész, mintha Bulgakov Mester és Margaritájából Tarantino rendezett volna minisorozatot. Magabiztosan vezetik végig a nagyszámú szereplőgárdát a meghökkentő, bizarr, morbid, de máskor simán csak mókás, szinte infantilisan játékos fordulatokon – legalábbis félideig. Folytatás a második évadban.

Engem ez eddig nagyon szórakoztatott, de elképzelni sem tudok olyan nem előfizetéses csatornát, ahol ezt a sorozatot jelentős mértékű illedelmesre fazonírozás (tehát csonkítás) nélkül műsorra tűzhetnék. Minden egyes epizódban van minimum két, de sokszor több olyan jelenet, melyek jelentős embertömegeknél vernék ki a biztosítékot, ráadásul, a lehető legszélesebb társadalmi spektrumon. Amellett, hogy a maradéktalan élvezethez átlagosnál magasabb intelligencia és tolerancia szükségeltetik, nem árt hozzá még jó adag vallás- és hiedelemtörténeti ismeret, de jó erős gyomor is. 🙂 9/10

Kategória: Film, Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Amerikai istenek – 1. évad (American Gods – Season 1., 2017) bejegyzéshez

  1. Mária Weber szerint:

    Töredelmesen bevallom, nem bírtam végignézni. Összecsapott, patetikus, szájbarágós, a maga módján túlságosan is közönségbarát. Az eredeti road-movie-ból számomra semmi nem jött át, egyedül a szereplőkkel voltam kibékülve. Az első 3 résszel még el voltam, ötödik után feladtam. A hiba valószínűleg az én készülékemben van. 😦

    • efes szerint:

      Oké, könyv után nem nézünk könyvadaptációt. 🙂 Nekem amúgy -a priori nem vártam túl sokat egy ilyen istenes” történettől- pont ez a fullba’ tolt gagyi (B-kategória) jött be igazán, számomra éppen így autentikus a történet. Hogy aztán milyen asszociációkat vált ki az adott emberben, az már teljesen az adott felhasználótól függ. 🙂 Persze, a tiéd is egy olvasat, de szerintem meg nem szabad ezt ilyen vérkomolyan venni.

      • Mária Weber szerint:

        Sajnálom, irritált. Főleg, hogy a feleség-szálból (ami a könyvben hideglelős, és kifejezetten elliptikus sztori) az lett, ami. Persze, a te nézőpontodat is értem, lehetne úgy is tekinteni – nekem ez valamiért nem jött össze. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.