Filmnapló – 2017. július

A hátrahagyottak, 3. évad (The Leftovers, Season 3, 2017) – A kissé melankolikus, sokszor már-már meditatív jellegű, alapvetően lassú folyású, de sokszor mégis markánsan sokkoló első és második évad után ezzel befejeződött -és igen szépen egybe is rázódott- Tom Perrotta és Damon Lindelof sorozata. A néhol már öncélúnak tűnő misztikus kavarások, az olykor üres bölcselkedésnek tűnő eszmefuttatások értelmet nyertek a három évadnyi széria végére, kisebb katarzist is okozva. Nem szól másról valójában A hátrahagyottak, mint a legnagyobb és legfontosabb dolgokról, a szeretetről, az életről és a halálról, az elfogadásról és az elengedésről, a hitről, a vallásról és a hitetlenségről, gyakorlatilag az élet értelméről. Természetesen ezekkel kapcsolatban nem tud -hisz’ nem is lehet- új következtetéseket, új megállapításokat hozni, viszont az igen szép, ahogyan végigviszi a nézőt egy ilyen lelki. érzelmi és spirituális úton, melyen bőven nyílik alkalom elmerengeni ezeken a fontos kérdéseken. A rejtélyekkel és kérdőjelekkel bőven körbebástyázott, következetesen végigvitt szimbólum- és metaforaerdőben zajló cselekmény emellett azért tartalmaz bőven izgalmakat is. A harmadik évad szerkesztésmódja, azok a bakugrásszerű fordulatok, meghökkentő váltások sok helyütt egészen bizarr tartományokba tévednek, helyenként egyenesen David Lynchet idézik, a bravúrosan válogatott zenei kíséret pedig hol gúnyos, frivol idézőjelekbe helyezi, hol pedig vaskosan aláhúzza a közhelyes, de igaz mondandót: a szeretet egyedül az, ami összeköt és az, amit életben tart minket. 8/10

Meteo (1990) – Monory Mész András filmje ma már egyértelműen kultikus darab, mely szinte semmilyen módon nem kapcsolódik a magyar filmművészet egyik sodrában sem, azonban mégis a készülte idején lezajló rendszerváltás egyik legjellemzőbb dokumentuma. A kissé zavaros történet ugyanis valahol pont azt a bizonytalanságot fogalmazza meg, mely akkor a levegőben volt: menni, maradni, illetve élni, vagy itt megdögleni, miközben -azok, ott kint- éppen ránk robbantják az általunk ismert világot. Érdekes módon, a ma már szinte szürreálisnak tűnő szereposztás (Esztergályos Cecília, Eperjes Károly, illetve Kistamás László) is működik, de ami a legfontosabb, a filmben eszméletlen “jól” néz ki a kőbányai sörgyár területén és más magyar ipari műemlékekben kialakított, lepusztult, apokaliptikus világ. Nem mellesleg, a Kistamás Laci által alakított címszereplő hiteles karakterén keresztül teljesen adekvát módon jelenik meg a cyberpunk, mint underground szubkultúra is – nagyjából ugyanabban az időben, mint a Szárnyas fejvadász, és más hasonló témakörben jegyzett filmekben. 7/10

Amnézia (Before I Go to Sleep, 2014) – Alapvetően szóra sem érdemes thriller ez, de az első fele elég jól működik: tényleg nem sejtjük, ki az, aki a semmire nem emlékező Nicole Kidmannel azt tette, amit. Az áldozatot minden reggel telefonon eligazító pszichiáter (Mark Strong) épp olyan gyanús, mint a látszólag szerető férj (Colin Firth), van szuszpenz, kattog a néző agya… Sajnos, amint a szög kezd kibújni a zsákból, úgy válik a film egyre fájdalmasabban erőltetetté, sablonossá. A vége szétmállik a nyálban. 3/10

Brooklyn legmérgesebb embere (The Angriest Man in Brooklyn, 2014) – A meglehetősen sablonos történet -egy mindenkivel perlekedő, kiállhatatlan, önző fráter megtudja, hogy gyógyíthatatlan betegségének következtében már csak kevés ideje van hátra, és ezt, gyökeresen változtatva eddigi életfelfogásán, szeretné jól kihasználni- a címszereplő Robin Williams saját, személyes sorsán keresztül válik torokszorítóan megkapóvá. Nem sokkal a film forgatását követően ugyanis a színész önkezével véget vet életének, az okok nem tisztázottak: sokan mély depressziót, mások egy bizonyos visszafordíthatatlan elbutulással járó betegséget emlegetnek… Ahogy nézzük a filmben Williamst, és visszaemlékszünk arra az elementáris, életerőtől és energiától duzzadó pacákra, aki mondjuk a Halászkirályban láttunk, kétségünk sem lehet, hogy itt már tulajdonképpen egy haldoklót látunk. Williams mozdulatai fáradtak, arcára rideg maszkként rögzült Harlekin, a szomorú bohóc sírásra fittyedő szájszélű grimasza, tekintete gyakorlatilag nincs. És ennek fényében a történet… tényleg megkönnyeztem. 8/10

T2 Trainspotting (2017) – Nem vártam sokat. Előzetesen azt gondoltam, hogy lerágott csont húsz év után megnézni, mi maradt a négy edinborough-i hernyósból. Reálisan nézve, nem sok. Még ha az életet is választották – egész egyszerűen az első Trainspotting-film alapján ezekben a csávókban már nem volt élet. Danny Boyle azonban szerencsére megoldotta a dolgot, s e második film (direkt nem írok ‘részt’) némi nosztalgiázás mellett valóban értékelhető irányba vitte tovább sorsukat, ha már nem döglöttek bele a heroinba. Persze, a jövőjük sem szebb, csak más. Hiteles, mint az angol társadalmi drámák általában, de megtartotta az első rész őrült humorát is. Nincs jövő, mert nem lehet, de ha mégis, az csakis ilyen lehet, mint amit itt láthatunk. Egyedül a lengyelül beszélő, Veronika Kovach nevű bolgár kurvát nem tudom megbocsájtani… Persze, az első rész nélkül ez a film sem lenne semmi. Kifejezetten tetszett, ahogyan Boyle folyamatosan visszautal rá, mind cselekményben, mind a zenei motívumokban. 7/10

Paganini – Az ördög hegedűse (The Devil’s Violinist, 2013) – Szemmel láthatóan volt pénz a produkcióban, szépek a jelmezek, a díszletek, láthatunk néhány valóban megkapó külsőt is – sajnos, Paganiniről alig tudunk meg valamit. Bernard Rose (tévé?)filmje mindössze a híres-hírhedt hegedűművész pedofil-botrányba fulladt londoni turnéjára koncentrál, de azt is ügyetlenül meséli el. A színészek gyengék, a film is gyenge. Egy külföldi kritikus véleménye a legtalálóbb: Olyan ez a film, mintha a SyFy csatorna készítette volna… Na ja. A zenét legalább nem tudták elrontani, az valóban Paganini, Rossini, Schubert és effélék. 3/10

Beépített tudat (Criminal, 2016) – Az agyonjátszott klisét (egy titkosszolgálat által agymosott (oké, itt beépített, kvázi átkopipésztelt) tudatú szuperügynök magára talál és saját útjait járja) látványos akciók (nagyjából) és meglepően erős szereposztás hivatott feldobni. Tommy Lee Jones kissé fáradtnak, bizonytalannak tűnik a zseniális agyátöltető professzornak, Gary Oldman viszont magabiztosan oldja meg kétszázhatvannegyedik öltönyös nyomozó, főügynök, stb. karakterét. Kevin Costner a főszerepben viszont egyértelmű meglepetés. Ilyen (schwarzeneggeri mércével mérve is) brutális, ám mégis morbid módon vicces karaktert még sosem láttunk tőle. Miatta érdemes megnézni ezt az erősen közepes scifi-akciót. 5/10

Hazugságok mágusa (The Wizard of Lies, 2017) – Hogy valóban a hazugságok mágusa volt-e Bernie Madoff, aki valószínűleg minden idők napfényre derült legnagyobb csalássorozatát vitte végig Amerikában, arra tulajdonképpen nem ad választ Barry Levinson HBO-gyártásban készült tévéfilmje, ezt csak sejthetjük. Ezzel szemben elég alaposan feltárja Madoff birodalma, valamint ennek következtében családja széthullását, amolyan oknyomozó riport-szerűen, amely a film cselekményének narratív vázát is adja. Arról azonban, hogy ez az egész hogyan jöhetett létre, már nem tud választ adni – csak sejthetjük, hogy ebben azért nagy része van a rászedett befektetők kapzsiságának, ami természetesen nem menti fel Madoffot. Igazán izgalmas viszont éppen ennek az évtizedek alatt felépített csaláspiramisnak a létrejötte lett volna, nem a bukása… Igazán drámaian jelenik meg viszont az, hogy a családra milyen hatást gyakorolt a botrány, és ennek tükrében mutatkozik meg valamennyire Madoff személyisége (Robert de Niro visszafogottságában perfekt alakításában). Nem véletlen tehát a film végi kérdésfelvétel… (Szerintem a válasz inkább az, hogy enyhe fokú autista.) 7/10

Better Call Saul – 1. évad (Better Call Saul, Season 1, 2015) – Eddig tartózkodtam az amúgy remek Breaking Bad előzménysorozatától, valamiért nem láttam benne fantáziát. Azonban többek többszöri rábeszélése után most mégis megadtam magam, szerencsére. (Azért kellett ehhez a kibírhatatlan időjárás is…) Szerencsére, szó sincs arról, hogy valamiféle csontrágás, vagy bőrnyúzás lenne ez a széria a BB nyomán, teljesen más a hangvétel, s kicsit a műfaj is. Eddig amit láttam, az nagyon rendben van: olykor bizarr, máskor teljesen realista kis történetek egymásba fonódó füzére megesett kisemberekről, melyeket a főszereplő, egy meglehetősen peches, de igencsak törekvő, bőbeszédű ügyvéd (Bob Odenkirk – a képen) karaktere köt össze, néhány más, rendszertelenül felbukkanó állandó mellékfigura közreműködésével. A helyszín New Mexico, a világ konkrét vége, ahol a látóhatár maga a végtelen. Szuper, imádom. 9/10

A számolás joga (Hidden Figures, 2016) – Theodore Melfi 3 Oscar-díjra is jelölt tripla-életrajzi drámája, mondhatni, három legyet üt egy csapásra. Egyrészt emléket állít három remek, rendkívül tehetséges nőnek, akik többszörös hendikepjük (afro-amerikaiak, ráadásul nők) ellenére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az USA felvegye, és tulajdonképpen meg is nyerje a Szovjetunióval folytatott hidegháborús űrversenyt (legalábbis annak kezdeti szakaszát); másrészt jó amerikai módjára hozzájáruljon az ún. “amerikai álom” mítoszának fenntartásához. Harmadrészt sikerül elérnie azt is, hogy közben ne unjuk magunkat halálra, de ne is hányjuk tele a WC-t a gyomorforgató pátosztól, ahogyan azt sok más efféle tárgyú dolgozat esetében nem tudjuk megúszni. Ízléses darab, mely ugyan nem tartózkodik az érzelmektől, az igazság érvényre jutásának katarzisától, a kissé didaktikus narrációtól, valamint a jól bevált hollywoodi sablonok használatától sem – mégis működő, nézhető, tanulságos mozi. Persze, éppen az előbbiekből fakadóan talán jellegtelen, középszerű is, de egyáltalán nem rossz nézni. 7/10

Kategória: Film, Filmnaplók, Tévé
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Filmnapló – 2017. július bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Filmnapló – 2017. október | asanisimasa

  2. Visszajelzés: A Pentagon titkai (The Post, 2017) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.