Wind River – Gyilkos nyomon (Wind River, 2017)

Talán jobb lett volna, ha valóban kap valami misztikus felhangot a Wind River – Gyilkos nyomon című akció-krimi, mint ahogyan a filmes adatbázisokban jelölik a műfaji megjelölések között, azzal tán valóban különlegessé vált volna; nélküle azonban megmaradt a masszívan kitaposott középúton. Merthogy, lett volna helye a misztikumnak ebben a történetben, mely egy isten háta mögötti, wyomingi indián rezervátum területén játszódik süppedősen mély hóban és csikorgó fagyban, az indiánok hitében még a mai napig meglévő szellemvilág pedig maga a misztikum – azonban a film végére tökéletesen kiderül, hogy itt nem találunk semmi misztikusat, legfeljebb alávaló emberi gazságot.

Cory (Jeremy Renner) egy indiánok között élő fehér vadász és nyomkereső, aki egy nap egy pumát üldözve, messze bent a vadonban, egy hiányos öltözetű indián lány hullájára bukkan. A gyilkosság ténye egyértelmű. A történet a továbbiakban egy hagyományos “ki a gyilkos?” krimiklisé dramaturgiáját követve vezet el a végkifejletig, mely egyben felhívás egy igen furcsa, de valahol mégis jellemző amerikai kriminalisztikai rekord tarthatatlanságára. Az egyebek mellett a Sicario és a Hell or High Water forgatókönyveivel komoly nevet szerzett Taylor Sheridan második rendezésében (az első egy nem túl jelentékeny, kis költségvetésű horror volt) mintha elveszett volna saját forgatókönyvében. Nem sikerült kiemelnie a történetben rejlő misztikum mellett a kiszolgáltatott társadalmi helyzetben élő indiánok életének drámaiságát sem, de a gyilkosság indokai, a szereplők tetteinek motivációi is kissé zavarosak. Relatíve hosszasan időz olyan karaktereknél (pl. Cory fia, illetve lányának utazása), melyek a történet végkifejletében nem játszanak szerepet. Bár zeneszerzőnek Warren Ellist, Nick Cave és Dennis Villeneuve kedvencét alkalmazta, a remegős, hátborzongtató hegedűszóhoz azonban a történet lényegét jelentő ballada nem született meg, holott a történet végiggondolva kifejezetten balladaszerű, sőt, balladaként lenne igazán erős és különleges.

Az ábrázolt környezet, illetve kultúra, az indián rezervátum, a kemény körülmények között dolgozó fúrómunkások, stb. vannak annyira érdekesek, a rideg, fagyos wyomingi táj van annyira lélegzetelállító, hogy magával ragadjon, de ha ezzel egy sűrű, erős történet is járna, akkor lenne igazán emlékezetes film a Wind River. Természetesen, amiről beszél, az így is eléggé brutális, csak a filmben ennek ereje megbukik olyan nüanszokon, hogy miért visel mindenki golyóálló mellényt az isten háta mögött, a fagyos pusztában? Miért van mindenki talpig automata géppisztolyokkal felfegyverkezve egy fúrótoronynál végzendő munkához? Ha a vadász pumára megy, miért nem lövi le, amikor szemben áll vele? Ezekre, és a felvetődő többi kérdésre lehet választ találni, lehetne a filmben is választ adni, ez utóbbi azonban valahogyan elsikkad. Ráadásul szegény Renner szájába is olyan bombasztikus közhelyek adódnak a drámai csúcsponton, hogy alig bírja nevetés nélkül elmondani azokat… Elizabeth Olsen pedig rendkívül rossz színésznő. (De legalább az indiánok jó arcok.) 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Wind River – Gyilkos nyomon (Wind River, 2017) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  2. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.