Nincs különösebben nehéz “ördöglakat” Woody Allen új filmjében (sem): rendezett egy virtigli melodrámát a múlt század ötvenes éveinek közepéből, Hollywood aranykorának szája íze szerint, Eugene O’Neill, William Faulkner és Tennessee Williams tipikus hangvételében. Színhely ezúttal a New Yorkiak híres szórakozóhelye, a megannyi filmből és például Lou Reed dalaiból is ismert Coney Island, annak széles, homokos strandja, csillogó-csörömpölő, csiricsáré óriás vidámparkja, melyet a hatalmas, emblematikus óriáskerék, a Wonder Wheel koronáz meg.

A film címe ezért Wonder Wheel, a történetben valójában ennyi a szerepe, hogy jelzi a színhelyet, mely alapvetően a mulatság, vidámság és a nagy romantikus pillanatok tere. Mivel azonban a film műfaja igen tisztán melodráma, ezúttal sem fogjuk zsibbadtra nevetni magunk a hajlott kora ellenére még mindig elképesztően termékeny Woody bácsi új filmjén (már forgatja a következőt is), maradnak a drámai hangsúlyok, mint az utóbbi évek Woody Allen-filmjeinél. A története fő alakja Ginny, a negyvenéves, hajdan színésznői álmokat dédelgető, de mára csak egy mocskos kocsmapultig jutó nő (Kate Winslet), aki egy sármos, zöld szemű, fekete hajú jazzdobostól rámaradt piromániás kissráccal és új pasija, Humpty, a pocakos, egyetlen szórakozását kétbites haverjaival való pecázásban megtaláló körhintás (Jim “hajdan James” Belushi) mellett keresi, de nem találja a boldogságot – mígnem feltűnik a képen a strand romantikus lelkületű, fess úszómestere (Justin Timberlake), aki nem mellesleg írói ambíciókat dédelget. Ginny titkos viszonyba kezd Mickeyvel, az úszómesterrel, közben azonban megjelenik a színen -egy fillér nélkül- a körhintás Humpty előző házasságából származó nagylánya, a dögös Carolina (Juno Temple), aki egy maffiózóhoz ment férjhez, de mivel szeret csacsogni, most tőle menekül, de a maffia meg a nyomában. Ginny szárnyai alá veszi Carolinát, Humpty némi zsörtölődés után taníttatni kezdi, Carolina viszont, Ginny oldalán, találkozik Mickey-vel, akivel első látásra bimbózni kezd valami…

Mint a rövid szüzséből látni, Woody bácsi ezúttal is igen izgalmas szereposztással dolgozik, s ha még hozzávesszük, hogy az olykor vészjóslóan feltűnő maffiózókat “igazi” maffiózók alakítják a legendás Maffiózók című tévésorozat szereplői közül, akkor mindenképpen elégedettek lehetünk, ezúttal is. Kate Winslet mindamellett óriásit -akár Oscar-esélyeset is- játszik a hervadó nőiességét és vélt szerelmét egyre hisztérikusabban és kétségbeesettebben óvó nő karakterében. Mellette Jim Belushi atlétatrikójában olyan, mint Marlon Brando lett volna híres szerepében, A vágy villamosa Stanley Kowalskijaként, ha azt nem 1948-ban, hanem az Apokalipszis, most után forgatták volna. 🙂 Juno Temple viszont Marylin Monroe-ra hajaz dögös-vörösben, amikor az még Norma Jeane Mortenson volt. Justin Justin, a cukifiú, adja, mi lényege. Ő már régen megbízható színész ebben a szerepkörben, és messze nem csak egy híres énekes, aki unalmában elvállalt egy szerepet egy filmben.

Woody Allen története pedig megmarad a felszínen, a felfejlődő érzelmi viharok csak a felszínen korbácsolnak hullámokat, a mélyben minden marad változatlan. A színészi játéknak, valamint Woody tagadhatatlan írói tehetségének köszönhetően, a film minden avíttsága ellenére élvezetes, szórakoztató – mint szinte mindegyik Woody Allen-film. Formailag is ugyanolyan: fekete blank, benne középre szerkesztett Times New Roman betűkben a stáblista (szigorúan ‘in alphabetical order’), korban illő, jazzes zene. A film operatőre sem akárki: Vittorio Storaro Bernardo Bertolucci gigantikus tablóinak fényképezésével vált világhírűvé. Ahogyan itt a korhűen berendezett Coney Islandot és illően felöltöztetett és instruált statisztériát fényképezte narancssárgában-aranybarnában, szinte állandó “golden hourban”, vagyis demerungban, az valami csodás. Persze, amikor a melodramatikus érzelmi hullámvasút magasra szökik, akkor ő is váltott a színeken, haragos kékessárgára, szürkészöldre, a történet drámai csúcspontján pedig simán szembevilágította a késsel a kezében dühöngő Kate Winletet, akinek ettől tűhegynyire szűkült a pupillája, amitől szinte őrjöngő fúriává változott a nő csalódottságában és kétségbeesésében dühös arca. Imádtam. A filmet is elnéztem. 7/10