Eszeveszett esküvő (Le sens de la fete, 2017)

A méltán óriási sikert aratott Életrevalók alkotói új filmjükkel, az Eszeveszett esküvővel nem tudják megismételni a nagy dobást, de az a helyzet, hogy bármennyire széteső és logikátlan az új film cselekménye, bármennyire “üres” a sztori, hiába túl sokféle karakter szerepel nagyjából azonos súllyal, megosztva a néző figyelmét, bármennyire sok és hangos az amúgy remek kísérőzene és közben a megszokott, francia szószátyárság, valahogyan a végén mégis belénk csempésződik ugyanaz a nagyszerű érzés, amely az Életrevalók után is oly jólesően melegített az emberség és emberiség tulajdonképpeni jóságát illetően. Olivier Nakache és Eric Toledano újra magasra emelte a humanizmus zászlaját és mi boldogan sorakozunk fel alá (vagy megyünk le délre kerítést építeni, mert az aztán biztosan megvéd minket… magunktól).

Tehát újra bombasztikus multikulti dáridóban lehet részünk, ezúttal ráadásul tényleg egy esküvő (pontosabban lakodalom) keretében, ahogyan a cím is utal erre. A történet térben és időben ezt az eseményt foglalja magában, egy decens XVII. századi kastélyban, mint helyszínen. Ide szervezte meg ezt a normálisan induló, de hamar eszeveszetté váló esküvőt a sztori főalakja, a rutinos rendezvényszervező Max (Jean-Pierre Bacri), válogatott(an defektes) csapatával. Persze, a megrendelő ifjú pár sem százas, így nem is várat magára sokáig az első konfliktus, amit hamarosan követi a többi, egészen a totális összeomlásig, majd a hajnali, euforikus megtisztulásig.

Maga, a címbeli esemény önmagában is egy igen bizarr dolog, legalábbis valamennyire külső szemmel nézve, így nem véletlen, hogy igen sűrűn kerül el a különféle nációjú és indíttatású komédiákban. Nakache és Toledo azonban tulajdonképpen egy fiktív dokumentumfilmet készít, hiszen kronológiai sorrendben mesél el egy bazi nagy francia lagzit, így kerülve el az adódó közhelyek nagy részét. A fő humorforrás ezúttal is a különböző kultúrák stresszhelyzetben való keveredéséből adódik: Max csapatában egymás mellett dolgozik a francia munkanélküli a tamil szakáccsal, afrikai menedzserrel és arab pincérrel, az állástalan irodalomtanár a másodállást vállaló rendőrrel, a zenész a fotóssal, ráadásul, sokan közülük súlyos szereptévesztésben. Mindenki a saját vérmérsékletének és kultúrájának megfelelően reagál a kihívásokra és ez éppen elég arra, hogy számtalan mókás helyzet kerekedjen, bizony, igen nagy káoszt okozva – hogy még mi nézők is csak kapkodjuk a fejünk. Lesznek, akik ezt hamar megunják, és csörtetve kivonulnak…

De hát egy “eszeveszett esküvőtől” csak nem meglepetés az, ha káosszá válik, így aki türelmes, az talán megleli a végén a békét és boldogságot is. Ja, a rendet is. Fogalmam sincs azonban, hogyan érik el ezt az alkotók… Talán azzal az őszinte, egyenes, igazságos, de szeretettel teli látásmódjukkal, mely az Életrevalókban is megfogta a nézőket? Avishai Cohen, a kortárs jazz egyik nagy sztárja adja amúgy a filmhez a remek talpalávalót, mintegy tovább színesítve ezt a tagadhatatlanul harsány, de végül is szórakoztató produkciót. 7/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.