Lucia látomásai (Troppa Grazia, 2018)

Volt már egy Lucia, akinek látomásai voltak, 1476-ban született Narniban, Umbria tartományban. Nagyjából arrafelé, amerre e mai, filmbéli Luciának is megjelenik Szűz Mária. Ama régi Lucia folyamatosan beszélgetett Istennek szent anyjával, aki segítséget nyújtott neki bizonyos témákban, sőt, még egyéb szenteket is csatasorba állított, hogy a Lucia nyakába varrt bokros teendőkben segítségül legyenek… Ez a mai Lucia is szóba elegyedik Szűz Máriával, bár elsőre nehezen érti annak arámi akcentusát, rögvest migránsnak is nézi.

Gianni Zanasi Cannesban is díjazott filmje, a Lucia látomásai azonban éles rendőrkanyarral rögtön ki is farol a manapság rázósnak tekinthető migráns-témából, és Madonna a továbbiakban már ékes olasz nyelven szól a kezdetben egyre jobban összezavarodó, majd a történet végére azért mégis magára találó Luciához. Gondolhatnók ennyiből, hogy az olasz filmművészetben nagy hagyományokkal bíró, és az olasz katolicizmusban mélyen gyökerező vallásos történetek sora lett e filmmel hosszabb, azonban Zanasi alkotása sokkal inkább egy másik, esztétikai értelemben talán nívósabb irányzathoz, a mágikus realizmushoz köthető. Maga a történet veleje ugyanis meglehetősen földhözragadt. Lucia (Alba Rohrwacher) ugyanis földmérő, ráadásul minden földmérő között a legprecízebb, aki mindemellett egyáltalában nem hívő. Egyszerű, az élet, volt pasija és kamasz lánya által állított kihívásrengeteggel a tőle telhető legnagyobb becsülettel küzdő, hétköznapi, mai olasz lány. A Szűz Máriával való viszonya is tulajdonképpen mentes minden szakralitástól, olykor kifejezetten durva, veszekedős, sőt, ahogyan az egy normális embertől elvárható, Lucia a találkozás “szent” élményét ijesztő rémületként éli meg: azt hiszi, megőrült.

De erről szó sincs, és Szűz Mária sem traktálja annyi teendővel, mint középkori név- és sorstársát, mindössze annyit kér tőle, hogy építsen neki templomot, ott, ahol gátlástalan építkezési vállalkozók valami nagy, otromba stadiont, bevásárlóközpontot, vagy efféle más, “rettentően” fontos komplexumot kívánnak építeni – egy békés, lankás, idilli völgyben. E mai Lucia történetében Zanasi tehát -úgy tűnik- valamiféle keverékét próbálja megalkotni a környezetvédelemért küzdő kisember kontra lelketlen, haszonleső kapitalisták örök közhelyének és az olasz néplélekben mélyen gyökerező keresztény miszticizmusnak. Szerencsére ezt humorral teszi, hiszen ha komolyan gondolná, valószínűleg katasztrofális lenne az eredmény. Így azonban valami furcsa, frivol idézőjelbe kerül az egész sztori, ami helyenként szórakoztat, máskor viszont alkalmat ad arra, hogy csak legyintsünk a cselekmény logikájában tátongó lyukakra. Persze, Szűz Mária megjelenése már önmagában nem egy logikus történés…

Furcsa, zavarba ejtő film ez, aminek megfejtése nem túl nehéz, szimbolikája azonban kissé bizarr. Engem zavar is ez az egész látomásos vezérgondolat, nem igazán érzem, hogy feltétlenül ez kell ahhoz, hogy a gátlástalanul terjeszkedő kapitalizmus ellen, a környezetvédelem mellett tegyük le hitünk, viszont ha a keresztény miszticizmus modern megjelenéseinek esélyéről, vagy lehetőségeiről beszélünk, akkor Lucia magánéleti, valamint szakmai nehézségeit tárgyaló cselekményszálak lógnak ki a filmből, mondjuk azt: fagyott kutya lábaként. 5/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.