Saját szoba – Keresés (Searching, 2018)

A virtuális tér lassan a második otthonunk – és még jó, ha nem az első. Ma már a nagyik is rutinosan lájkolják az unokák posztjait, utóbbiak meg jóformán ki sem mozdulnak a pixelvilágból. Nekik, az ún. Z-generációnak különösen ajánlom Aneesh Chaganty filmjét, melynek elbeszélésmódja amúgy összhangban van e korosztály kijelzőkre korlátozott világérzékelésével. A Keresés cselekménye ugyanis – kutatás egy eltűnt lány után- elejétől a végéig különböző monitorokon, érintőképernyőkön zajlik; YouTube-videókon, chatablakokban, a közösségi média oldalain, egy pillanatra sem lépve ki a való világba. Legalábbis a forgatókönyv szerint, mert technikailag azért néha kicsúszik a maga szabta keretek közül.

A történet főszereplője, David Kim (John Cho), felesége halála óta egyedül neveli tizenhat éves lányát. Margot egy nap nem megy haza. Megesik ez olykor a kamaszokkal, ám amikor az apa nekilát, hogy körbekérdezze az ismerősöket, hideg zuhanyként érik a meglepetések: rádöbben, mennyire nem ismeri a gyermekét. A rendőrséggel párhuzamosan maga is nyomozásba fog. Miután sikerül megnyitnia Margot laptopját, belezuhan egy számára ismeretlen világba, ahol kezdetben tétován, később aztán egyre céltudatosabban halad előre.

A feszült és fordulatos, néha egészen gyomorszorító thriller – hátterében egy szülő-gyerek kapcsolati drámával – egyszerre hívja fel a figyelmet az internet veszélyeire és annak megkerülhetetlenségére. A játéktér egyetlen monitorra szűkítése nemhogy eltávolítaná a nézőt a látottaktól, inkább még jobban bevonja az eseményekbe. Azonosulunk a főszereplő nézőpontjával, vele olvassuk az üzeneteket, ébredünk rá az összefüggésekre. A producer, Timur Bekmambetov, korábban már támogatta egy hasonló formátumú mozi létrejöttét (Ismerős törlése), sőt tavaly maga is elkészítette a maga laptopos darabját, a Profilt, nem újdonság tehát Chaganty eljárása – viszont abszolút passzol a témához.

A „célközönség” pedig láthatóan vevő rá. Élmény volt tizenévesekkel nézni a filmet, rendesen végigizgulták. Már a pár perces bevezető képsor kiváltotta az érzelmi azonosulást, amely családi fotók, naptárbejegyzések, Google-keresések, rendszerüzenetek révén mutatja be a Kim család sorsának alakulását. Szögegyszerű, mégis megfog – talán mert mindnyájunknak olyan otthonosan ismerős. A Windows XP-s felületnél még ment a poénkodás, de mire megérkeztünk a Messengerhez, a srácok már nyakig benne voltak a kalandban.

A bűnügyi szál csavaros, érdekfeszítő, ám a történet drámai-magánéleti oldala legalább ennyire izgalmas. Mert habár a „keresés” az eltűnt személy megtalálására irányul, az apa részéről a megismerésére is. Ki nem beszélt problémák bújnak elő, fájdalom, gyász, dögös profilképek mögé rejtett magány és bizonytalanság. A folyamat – és a film – végén pedig a nézőközönség már előre tudja, hogyan fogja befejezni David az éppen leírt (korábban egyszer már kitörölt) mondatot. Mindent összevéve jó kis „oktatófilmet” láttunk egy remek thriller ürügye alatt. Szülőknek, gyerekeknek és minden júzernek egyformán ajánlott. (8/10)

Kategória: Film, Saját szoba
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.