Mindössze egy betű elütésén múlik, hogy ne Dr. Chen Zen gyógyító kínai konyhájával foglalkozó szakácskönyvek vagy főzőtanfolyamok garmadájára bukkanjunk a világháló böngészdéjében gugliban. Bár Cseng mester konyhája is éppen azzal hódítja meg a hangsúlyozottan heteroszexuális, finn és lapp identitásukat büszkén viselő finneket, hogy megfosztja őket a párolt répával tálalt kolbászszószos krumplipüré mindennapos gyakorlatától, egyben visszaadva nekik az élet örömét, az egészséget és a jó kedvet. Merthogy, a finnek bizony mélabúsak, szomorkásak, és elég sokat is isznak, ami viszont egy idő után erősen kikezdi még az ilyen kemény északi népek acélos szervezetét is.

Mika Kaurismaki, akinek Aki, a híresebb filmrendező az öccse, úgy tűnik, felfedezte magának a kínai gasztronómiát, ugyanis egy kínai szakácsot tett meg legújabb romantikus komédiájának egyik főszereplőjévé. Cseng mester Shanghajban vezette saját fine dining éttermét, azonban egy családi tragédia miatt el kellett azt adnia, így legutolsó jótevőjének nyomában a messzi Finnországba űzte számon magát, az ötletért kezdetben egyáltalán nem lelkesedő kisfiával együtt. Sorsa egy isten háta mögötti kis falu egyetlen vendéglőjébe sodorja, amit a magányos, szőke Sirkka vezet, és ami éppen hogy fenntart a falu néhány roskatag alkoholistája. Végy szomorú kani sztárséf, szomorú finneket egy üres, lepusztuló lappföldi vendéglőben, egy helyes, szőke, karakán finn lányt, a hozzávalókat keverd jól össze és forrón tálald. Ennyi a recept, melynek különféle nációjú variációit számtalanszor láthattuk már a moziban, képernyőn.

Örök téma az evés öröme, mint ahogy örök téma a szerelem is. Nem véletlenül foglalkoznak ezzel oly sokan, de mi is az, ami Mika Kaurismaki (és) Cseng mester konyháját kiemeli az átlagos gasztro-romantikus komédiák mezőnyéből? Egyrészt a végtelen, fenséges, jórészt érintetlen lapp táj mély csendje és az ott élő egyszer, naiv lappok és finnek őszinte rácsodálkozása mindenre, mi saját, sajátosan ingergazdag (ingerszegény) környezetüktől, életmódjuktól különbözik. Egy kínai, az ő gyökeresen más kultúrájával, világnézetével nagyon nem illik e tájba. A film ki is használja az ebből fakadó helyzetkomikumot, megspékelve azzal, hogy a kínai angolját sem egyszerű megérteni, főleg egy angolul nem igazán beszélő lappnak. Aztán ott van a kínai konyha ízekben gazdag, összetevőkben pedig még gazdagabb világa, Cseng életének rejtélyéről, jövetelének okáról, céljáról nem is szólva.

Mika Kaurismaki filmjén kevésbé érezni a műfaji kötöttségeket, a cselekmény folyása szabadabb, spontánabb, mint egy kimódolt, mondjuk, hollywoodi gasztro-romantikus komédia esetében. A karakterek eredetiek, tiszták és őszinték, Kaurismaki látható szeretettel mutatja meg őket és viszi bele őket a játékba. Ember- és természetközeli, bűbájos kis film ez. A cselekmény fordulatai természetesen kiszámíthatóak, de ezúttal ez nem baj, hiszen minden pillanatában érezhető a szeretet és egymás, a másság feltétlen, elfogadó tisztelete. Cseng mester konyhája valóban gyógyító hatású – lehet, ahogyan maga Cseng mester is mindig sietve hozzáteszi. 8/10