Az autósportnak pont ezt a korszakát bírom, meg az ezt megelőző kezdeti éveket, amikor még zseniális-őrült autószerelők és berepülőpilóta-merészségű öngyilkos sofőrök csaptak össze a faszméricskélés egyik legszofisztikáltabb módján. A hatvanas évek. Pont a közepén születtem. Pezsgés volt még a világban. A Ford nevű, akkor már bőven mega gigavállalatot például Henry Ford vezette még, igaz, hogy abból a második, az autóversenyek tűzpiros olasz hercegének, a Ferrarinak főnöke pedig maga Enzo Ferrari, a legenda névadója volt. Azért fontos ez, mert Az aszfalt királyai című film eredeti címe Ford v(ersus) Ferrari volt, és a két márka hatvanas évekbeli nagy vetélkedését dolgozta fel, a legendás 1966-os Le Mans-i 24 órás versennyel a középpontban.

James Mangold 152 perces dolgozata mintapéldánya a tipikus hollywoodi nagyfilmnek, melynek célja az ún. “amerikai álom” legendájának minden eszközzel történő fenntartása. Precíz, tulajdonképpen hibátlan munka filmszakmai értelemben véve, tanítani lehetne a dramaturgiáját, a plánozást, az összes filmes machinációt, amitől működik egy film, be lehet mutatni rajta a klasszikus hollywoodi filmes tradíciók szinte minden eszközét. Főszerepben két igazi amerikai hős, a kőkemény, falnak is fejjel menő Shelby, a hajdani versenyzőlegenda, ma autótervező (Matt Damon) és a még nála is őrültebb zseniális autószerelő és halálmegvető bátorságú autóversenyző, Ken Miles (Christian Bale), aki történetesen angol volt, de ez most mindegy is, mert a legnagyobb amerikai ikon, a Ford autó diadalát hozta el. Shelby és Miles, mint két westernhős megvívják a csatájukat az igazság(uk)ért, a film nagyívű fináléja után pedig csendben elsétálnak a lenyugvó napba.

Jó film volt ez, látványos, meg minden – képeslap egy rég letűnt világból. Igazából nem érdekes itt az sem, hogy az ellenfél, a Ferrari alig kap a történetben “fényt”. Mangold kizárólag a Ford GT 40-es versenyautó megszületésének körülményeire koncentrál, valamint az általa kiemelt két központi figurára, akik a versenyzés és a győzelem fenséges, heroikus éthoszát képviselik az alacsonyrendűnek mutatott nagyüzemi autógyártás, -eladás és marketing ellenében. A “szakmát” pedig magas fokon tudja. Olyan ez a film, mint egy precízen megépített versenyautó. Olajozottan forog, ha odalép neki, akkor könnyedén pörög fel a 7000-es fordulatszámig és még tovább is, a fényezése makulátlan, az alkatrészek lézer-pontossággal simulnak egymásba, a fékek tökéletesen fognak. Cementhordásra, terep-rallyra vagy éppen gyerekek iskolába hordására nem felel meg, de nem is erre szánták.