Úgy tűnik, mintha romantikus dráma lenne ez a 2007-ben 3 Oscarra is jelölt film, de nagyon rálépünk a macska farkára, ha ezt komolyan is vesszük. Bár a cselekmény fő vonulata két szeretetlen kapcsolatban sínylődő emberi lény egymás iránti szenvedélyes vágyakozása, az, ahogyan ez a valóságban lezajlik, ahogyan (a történetben) végződik, valamint a magyarázó, illetve ellenpontozó mellékszálak és az enyhén szólva is pikírt humorú narráció pontosan mutatja, hogy az Apró titkok bizony dráma, sőt, szatirikus dráma.

Nagyjából ugyanott vagyunk, ahol Sam Mendes abbahagyta az Amerikai szépséggel: az amerikai középosztály tipikus környezetében, a kertvárosban. A két szerelmes (Kate Winslet és Patrick Wilson) házassága gyorsan kiüresedett, s bár jól élnek, boldogságot színlelnek saját hozzátartozóik felé, valójában szenvednek az unalomtól, a kielégületlenségtől és a szeretetlenségtől. Egy strandon ismerkednek meg, ahová gyermekeiket hordják ki játszani. A közös hullámhosszra gyorsan rátalálnak, és szerelmük gyorsan szárba is szökken – ami jellemző módon a mosókonyhában, illetve a padláson lezajló vad szexben nyilvánul meg. Néhány gyors -elég bevállalós- numera és mindenki haza, a családhoz. Ebben még így, szárazon talán még lenne is némi romantika, és a kapcsolat is fejlődik azért, de azért nyilvánvalóan inkább szánalmas és egyre kínosabb kapálózás ez. A heti rendszerességű focimeccsek körüli ceremónia, valamint a fősodorhoz lazán kapcsolódó helyi perverz bácsi cselekményszála aztán pontosan megrajzolják azt a koordinátarendszert, amiben vagyunk. Todd Field és Tom Perrotta valóban jól megírt forgatókönyve (kapott is Oscar-jelölést) valójában finom, illetve olykor nem is olyan finom iróniával rajzol pontos és karcos életképet a klasszikus, filmekben szinte már közhelyszerű amerikai kertvárosi szubkultúráról. Amerika -de talán mondhatjuk általánosan: a jóléti társadalmak- eme társadalmi közege valójában ez és ilyen, szembesülni vele olykor talán kényelmetlen. Ezért hazudozunk magunknak kicsiket, de sokszor, sokféleképpen. Ez a film ezekről a kis hazugságokról, eltitkolt menekülési kísérletekről szól – talán nem olyan összeszedetten és kihegyezetten, mint Mendes fentebb említett fontos mozija, de azért érthetően és pontosan.