A mélység kalandora (L’odyssée, 2016)

Cousteau kapitány gyerekkorom egyik nagy hőse volt, köszönhetően annak, hogy a magyar televízió igen sok filmjét, tévésorozatát leadta. Szikár, tengeri szél barázdálta arca, a belőle kiugró, ívelt sasorr és a távolba vetett kutató tekintet az, amire emlékszem ma  belőle, no, és az elmaradhatatlan piros kötött sapi. Meg a pipa. De az is biztos, hogy amit ma az élővilágról és a földrajzból tudok, az nagyban neki köszönhető (és Thor Heyerdahlnak, Gerald Durrellnek, Richard Attenboroughnak és a többi világhírű tudósnak, felfedezőnek, akik szintén gyerekkorom hősei voltak), nem pedig az iskolában tanultaknak, illetve annak a kíváncsiságnak, ami mindben benne volt. Nyilván érdekes életet élt mindegyik, és arra is emlékszem, hogy Cousteau elég sok mindent meg is osztott abból filmjeiben. Családja rendszeres szereplője volt a filmnek, ott éltek mind a Calypso fedélzetén. De hogy valójában milyen ember lehetett a hős, azt nem tudom.

Ma, jó sok évtizeddel később, már tudom, hogy a hősök általában elég nehéz esetek, igen fárasztó lehet őket nap mint nap elviselni, de hát azért ők a hősök, mert bizonyos esetekben másként működnek, mint az átlag porbafingó ember. A mélység kalandora is egy igen méretes pojáca volt élete nagy részében, legalábbis ez derül ki róla Jérôme Salle tulajdonképpen egészen szép, kerek életrajzi filmjéből, nyilvánvaló és közismert érdemeinek elismerése mellett. Önző, bizonyos szempontból korlátolt és felelőtlen pasas, akiből csak ismert, és filmben általa is feldolgozott családi tragédia csinált személyesen is szerethető embert. Ügyes ötlet, hogy ez a film is Philippe Cousteau, a hidroplán-balesetben elhunyt fiú történetére lett kvázi felhúzva, ugyanis az öreg Cousteau életének tulajdonképpen ő jelenti a nagy morális fordulópontjait is. Születése idején kezdte hagyta ott Cousteau a haditengerészetet, és fordult az általa feltalált könnyű-búvárkodás és kezdetben utópisztikus társadalmi és ökológiai elképzelései felé, majd halála körüli időben hagyott fel az ábrándozással és kezdett el valóban fontos kérdésekkel, a környezetvédelemmel foglalkozni.

Lambert Wilson színészi értelemben bár kissé más karakter, de azért hozza a kapitány összetett, furcsa karakterét. Karcos ellenpont mellette a magányosságát italba fojtó feleség szerepében Audrey Tautou, miközben a Philippe-et játszó Pierre Niney romantikus lobogása adja kettejük között a háromszög csúcsát, sajnos, a köztük lévő kötélzet rajza már sűrűn eltűnik a ködben. A személyi és családi konfliktusok szálait egy más jellegű történetben nyilván jobban, részletgazdagabban is ki lehetett volna bontani, ám jelen esetben egész egyszerűen nem lehetett elmenni a szereplők tevékenységének látványa mellett: a film ennek megfelelően telis-tele van lélegzetelállító vízalatti és víz feletti jelenetekkel, CGI-mentes állati találkozásokkal és egyéb látványosságokkal. Ezekre fogunk inkább emlékezni e filmből, Cousteau-ra viszont inkább az ő, saját filmjeiből.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.