Úriemberek (The Gentlemen, 2020)

Guy Ritchie e filmjével visszatért első sikerei témájához, műfajához, az angol alvilághoz. Ezek az Úriemberek egy baromi sok millió fontos fűbizniszben utaznak, az egyik megcsinálja, a másik ezt le akarja nyúlni, miközben a harmadik át akarja verni mindkettőt, de közbeszól a negyedik, aki nélkül nem lehet az a győztes a végén, aki. Tehát nagyjából megy minden úgy, ahogy a Blöffben, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsőben, a Revolverben, a Spílerben – nincs itt akkor hiba, gondolhatnánk. És nincs is, miközben sokan mégis elégedetlenkedve jövünk ki a moziból.

Olyan ez a film, mint egy sokadik lemez valamelyik szupersztár rockzenekartól, a Rolling Stonestól, vagy a U2-től. Benne van nagyjából mind az a cucc, amitől ezek a bandák világsztárok lettek, de már mégsem üt. Persze, jobban szól, mint eddig bármikor, minden a helyén van, mint még eddig soha, a mélyektől kóvályognak a heréid, miközben a magasaktól copfba pödörödik a hajad (ha van még), a közepek pedig egyszerűen csak felkennek a falra – azonban ez a kiméricskélt, steril, letisztult hangzás már nem az a mocsadék rock&roll, ami nem egy tánc, ugyebár. Ritchie precízen tolja végig a filmet, csak ott van az a csak.

A dialógok már mesze nem olyan viccesek, mint rég. A trükkök, a cselekmény vad fordulatai már sejthetjük jó előre, hiszen már ismerjük ezt a fajta trippet. Van lendület, mint egy Mercedes S 63-ban, de hát ez azért mégsem egy Harley&Davidson, baszod. Pocakos, parfümillatú úri rocker-cucc ez már. Az egyik főkaraktert adó Matthew McConaughey is lemaradt arról a hajóról, amire a kétezres évek elején még simán felugrott. Unott pasas. unalmas játékkal. A Sons of Anarchyból megismert Charlie Hunnam jóformán csak néz ki a fejéből hülye szemüvegén keresztül, bár azt meg kell hagyni, hogy a Jack Nicholson-szemüveget viselő, elereszkedett Hugh Grantnek jól áll ez a suttyó-szerep, mint ahogy Colin Farrell sem tud hibázni, ezúttal sem. A többiek kétdimenziós rajzfilm-figurák, már nem emlékszem rájuk. A filmre se nagyon, pedig tegnapelőtt láttam. Egy dolog pattog bennem csupán: még sosem látszott ennyire tisztán, hogy ez a Ritchie-csávó, minden idesuvasztott, anglikán couleur locale ellenére, nem több egy közepes Tarantino-epigonnál. A rajongók persze, szerethetik ezt a filmjét is, mint ahogy az ikszedik Stones-albumra is mindig van vevő és még kilencvenévesen is stadionokat fognak megtölteni, ha lesz annyi vér(adó).

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Úriemberek (The Gentlemen, 2020) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Régen fent van már ez a film a gépemen, még nem sikerült megnéznem, de az írásod alapján úgy látszik, nyugodtan törölhetem. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.