Bár a Palm Springs dramaturgiai alapötlete sokban emlékeztet Harold Ramis Idétlen időkig című emlékezetes mozijára, sőt, még műfajában is nagyjából ugyanaz: a hasonlatosság ezúttal csak aláhúzza a film érdemeit. A történet hősei itt is egy időhurokba kerülve, az események végtelen ismétlődő örvényében esnek szerelembe egymással.

Ezzel el is spoilereztem a filmet, bár egy romantikus komédia rendszerint szerelmi tárgyú történetet takar, pozitív végkifejlettel – úgyhogy, ebben azért nincs zsákbamacska… Max Barbakov (rendező) és Andy Siara (író) a Hulu nevű stream-szolgáltató megrendelésére bontotta ki (a jelzett módon újrahasznosított) ötletet, szerencsére, azt sikerült annyi friss ötlettel, ropogós humorral és fiatalos tempóval megvalósítani, hogy az végül egy kifejezetten szórakoztató szerelmes filmet eredményezzen. Bár elsőre kissé bugyutának hangzik a tu(dományos)-fa(ntasztikus) filmek eszköztárába vélt “időhurok”, mint fő cselekményszervező elemmé való kiemelése, azt is tudjuk már, hogy miként a fent említett Bill Murray-s időjósos filmben is, ez simán működhet – ha van mellé kellő tehetség. Jobban belegondolva, még afféle filozófikus gondolatjátékként is el lehet játszani vele. Hányszor bánjuk meg meggondolatlan, olykor indulatból, máskor nemtörődömségből, vagy egyéb okból elkövetett tetteinket, döntéseinket? Nyilván sokan, sokszor. Mi lenne, ha egyszer büntetésképpen arra kényszerülnénk, hogy újra és újra megéljük azt a pillanatot, amit elrontottunk, de mindig lenne lehetőségünk arra, hogy másként döntsünk? Juthatunk valaha jómegoldásra, vagy az a sorsunk, hogy az adott szituációban mindig a rossz utat válasszuk? Bohókás álmodozásnak tűnhet ez a játék, de már komoly filozófusok is eljétszottak vele (pl. Sartre a Zárt tárgyalás című, Magyarországon is sokszor játszott drámájában).

Ez alkalommal hőseink megmenekülnek, van számukra kiút a végtelen körforgásból. De ha picit elrugaszkodunk az abszurd alapötlettől, hagyjuk ezt az időhurok-izét, Sara és Nyles sztoriját két magányos, de szeretetre vágyó, de öntörvényű lélek egymásra találásának hosszas, az események egymásutániságából álló útjának foglyuk fel, akkor is működik. Friss, olykor vad, szókimondó humor jellemzi a filmet, lendületes vágásokkal és bizarr szituációkkal fenntartva érdeklődésünket. S bár igen furi két figurát (Cristin Milioti és Andy Samberg) sikerült összeszedni erre a mozira, spontaneitásukkal és fesztelen természetességükkel egyáltalán nem nehéz szívünkbe zárni őket. Drukkolunk nekik, hogy sikerüljön az, ami nekünk, a való világban nem: megváltoztatni a már megtörtént megváltoztathatatlant.