Alapvetően szeretem az “okos” scifiket, amik túlmennek a szimpla mesemondás látványzuhataggal megspékelt üres szakmaiságán. Ridley Scott neve is biztatóan hat, még ha az ősz mesterember pályája nem is futott mindig egyenletes színvonalat. Az ő produkciójában mutatta be az HBO A farkas gyermekei című sorozatot, amiben már első pillantásra is jól kivehetően felbukkant néhány igen jellegzetes motívum Scott és más korábbi mesterek méltán kultikussá vált munkáiból.

A cselekmény tulajdonképpen robinzonád, hogy rögtön az első allúziót említsem: a világ, tehát a mi jelenlegi világunknak néhány száz év múlva bekövetkező általunk, az emberiség okozta pusztulása után két túlélésre programozott android hat ember-embriót visz magával egy távoli, lakható bolygóra, hogy ott kezdjenek új életet. Persze, nyúlhatunk messzebbre is, vegyük példának az Ószövetséget. Paradicsom, Noé bárkája, Matuzsálem, stb. Az új bolygón sivatag, süvítő szelekkel, tele lyukakkal, valamint titokzatos és félelmetes óriási kígyószörny csontjaival – mint a Dűnében. Megyünk tovább, bigott vallásos emberek kontra technokrata ateisták háborúja pusztítja el a Földet – aktuális ma is a borongós gondolat. Hangsúlyos anya-para, szörnyet hordott ki a méhében – Ridley Scott Alien-sorozata, helyben vagyunk. Nyilván lehet még sorolni, de tán ezek a legfőbb kapaszkodók, utalások, motívumok. Ettől még lehetne jó.

És tagadhatatlan, igen erős atmoszférája van a sorozatnak, mind képileg, mind hangulatában, mint hangzó környezetében borzongató, expresszív hatást gyakorol a nézőre, s mi tagadás, be is vonja az első részekben. Határozottan érezni benne a potenciált, hogy szólni akar valamiről, hogy saját, nyomorult korunkra vetítve is bír valami érvényes mondanivalóval… Érezni benne valami hajlamot a tartalmas moralizálásra, azonban hamar elhatalmasodnak a horrorisztikus, hatásvadász elemek. Sajnos, a végére -sőt, közepére- kifogy a szufla és túlnő az intellektuális síkon a mese. Logikailag is érzek megbicsaklást a cselekmény sodrában, csak gyanúként tudom megfogalmazni, hogy menet közben íratták át a könyvet a producerek, de az is lehet, hogy eleve ilyennek szánták – nos, ez esetben engem viszont már nem érdekel tovább. Egy sansz volt, ami nem jött be. Ennyi. Újranézem inkább a Nyolcadik utast.