Berlin Alexanderplatz (2020)

Mikor ezt írom, épp zajlik a a foci EB, ezért elnézést, hogy focipárhuzammal kezdem: ma már talán senki nem lepődik meg azon, hogy a német labdarúgó-válogatott ébenfekete bőrű hátvédjét Rüdigernek hívják. Alfred Döblin híres regényét adaptáló új filmben Franz B(iberkopf) szintén fekete-afrikai fickó és azt gondolom, hogy ennél élesebb, frissebb és naprakészebb olvasata talán nem is lehetne a XX. század első felében, az első világháború vesztes lezárása utáni német társadalmi-, gazdasági- és kultúrsokkban szárnyra kapó expresszionista összművészeti stílusirányzat egyik tipikus irodalmi példájának. A neve alapján szintén nem ógermán származású Burhan Qurbani filmje, a Berlin Alexanderplatz az illegális migrációt és a bűnözői alvilágot tette meg a történet helyszínévé, szereplőjévé és apropójává. Adekvát, napi szinten jelenlévő történésekbe és szereplőkbe oltotta bele Döblin keserű, pesszimista sorsballadáját, s ennek hitelessége a film bő három órája után megkérdőjelezhetetlen.

Fassbinder 1980-as tévésorozata legendás feldolgozása a regénynek, Günther Lamprecht Hanna Schygulla és Barbara Sukowa társaságában alapvetésnek számít bizonyos körökben és életkor felett, miközben az első filmadaptációt már 1931-ben elkészítette bizonyos Piel Jutzi. E két verzió azonban alapvetően és eredendően német olvasat, a német történelemben gyökerező, német kultúrájú és német identitású művészek adaptációi, de éppen ennyire érvényes ez a mostani, modern változat. Minden politikai felhang nélkül kijelenthető, hogy a mai Németországban (de a legtöbb más fejlett országban is) bőven elképzelhető ilyen szituáció, illetve simán belefuthat szinte bárki tisztességre, jóra vágyó ember egy ilyen córeszbe. Bizonyos szempontból ez a mai világ pont olyan gonosz, cinikus és embertelen, mint amely végül is a hitleri Németországot eredményezte.

Szó sincs arról, hogy a Bissau-Új Guineából származó Francis, azaz Franz (Welket Bungué) bűntelen lenne, ő illegálisan érkezett Németországba, hogy ott végre tisztességesen élhessen. Döblin Franza börtönből szabadult. De a vágy, amely mindkét Franzit hajtja, az ugyanaz. És tulajdonképpen ugyanaz az ezt minden pillanatában veszélyeztető, lehetetlenné tevő környező világ is, Qurbani felismerése pontos. Tulajdonképpen azt kell mondjam, Döblin expresszív világát is sikerült újjá alkotnia modern környezetben: a film sok tekintetből úgy néz ki, mintha Gaspar Noé legtartalmasabb filmje lenne, azonban csak a francia kultfilmes lendületét, vibrálóan intenzív képi világát idézi meg, de Quarbaninál nem érzem ezt üres, provokatív formalizmusnak, sokkal inkább a felzaklató, kiábrándító, de mégis mélyen emberi tartalomhoz megtalált illő formának. Egyszerre naturalisztikusan valósághű és elemelkedetten költői. Igen jól sikerült a klasszikus, német irodalmi szöveg és a hochdeutsch-csal reménytelenül birkózó, azt az általuk kvázi anyanyelvként használó pidgin english-sel megúszni akaró menekültek párbeszédeinek egynemű nyelvi síkká gyúrása is.

Miközben a német adaptációknál igen erős -pl. Reinhold pszichopata karakterén keresztül- az eljövendő, a sötét kapualjakban és a külvárosi sörtermek mélyén már buján burjánzó nemzetiszocializmus karcos előképe, addig ebben a modern változatban a pénz hatalmának mindenhatósága a fenyegető árny, ami lopakodva űzi, hajtja Franzot végzete felé, éppen az ellenkező irányba, mint azt a megjavulni akaró férfi szeretné. Ez a torz, beteg lelkű lény cinikus vigyorral a képen hízelgi be magát a naiv Franz lelkébe, talán más célból, de pont úgy akarja foglyul ejteni azt. A háromórás hosszban, de egyáltalán nem komótosan zajló cselekmény amúgy nagyjából ugyanaz, mint Döblin szó szoros értelemben vett cselekménye, a már említett módosításokkal. Még a szereplők nevei, “foglalkozásuk” is ugyanaz, de az egész film mégis hiteles átirat. Az Epilőgus kvázi pozitív üzenete az, ami zavarba ejt picit – nem emlékszem, hogy Fassbindernél is lett volna ilyen, Döblinnél is így végződik? Bár arra emlékszem, hogy a regény kilenc részből áll, ez a film pedig csak ötből, de a “húzás” semmiképpen nem csonkolás. Szép film, sőt, fontos film.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A VÉGLETESEN ELAVULT OKTATÁSI MÓDSZ… – Kisgömböc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.