Poroló 69. – Ragtime (1981)

Úgy gondolom, Jan Tomáš “Miloš” Forman minden idők egyik legnagyobb filmrendezője. Mondom ezt elsősorban azért, mert még a leggyengébb filmje is remekmű, egész egyszerűen képtelen hibázni. A filmtörténeti jelentőségű cseh új hullám egyik vezéregyéniségeként, a Fekete Péter, A szöszi szerelmei és az obligát Tűz van, babám! külön-külön is megkerülhetetlen, egy korszakot leíró, a filmnyelvet megújító (vagy egy markánsan megkülönböztethető irányzatot elindító), különleges alkotások. Bár cseh filmek ezek, de rólunk majdnem ugyanannyira szólnak: így éltünk a múlt század hatvanas éveiben ezekben a közép-kelet európai barakkokban. Aztán Formant is elérte az igazán nagyformátumú figurákkal szinte mindig megtörténő “katasztrófa”, saját hazájában nem lehet próféta. Sőt, egész egyszerűen kirúgták az országból. Nem tudjuk, mi lett volna belőle, ha otthon marad – így viszont Amerikában is megcsinálhatta karrierjét, mely végül 2 db. Oscar díjat, 46 egyéb fontos díjat és 27 jelölést eredményezett. Bár első amerikai filmje, az Elszakadás még vastagon csehes formai elemekkel operált, és a “vad, olykor szinte improvizációnak tűnő vágástechnika, az amatőr szereplők esetlen tanácstalansága és szűzies elfogódottsága, a semmivel össze nem téveszthető, gunyorosan frivol hangnem és a társadalomkritikus szemlélet” a film néhány ma már kultikussá vált jelenete ellenére még csak rétegfilmként keltett feltűnést, a Száll a kakukk fészkére című mozival kezdve már Hollywood minőségi mainstreamjének élvonalában alkotta meg minden filmjét.

Például az 1981-ben bemutatott és ’82-ben nyolc Oscarra is jelölt Ragtime-ot. Az Edgar Lawrence Doctorow fikciós történelmi regénye alapján készült adaptáció az Amerikai Egyesült Államok huszadik századi történelmének első évtizedében játszódik, a mozi kezdeti időszakában, amikor a némafilmeket még élőben kísérték zongoristák, a kor divatjának megfelelően főleg a ragtime ritmusára rögtönzött melódiákkal. A több szálon induló, de a végén egy katartikus, drámai csúcspontban összefonódó sztori főhőse egy szegény sorból származó, fiatal ragtime-zongorista, Coalhouse Walker, Jr. (Howard E. Rollins, Jr.), akiből tehetsége okán hamarosan sikeres, gazdag fiatalember lesz. Mivel azonban Coalhouse szemlátomást afrikai származású, és büszke jómódja hamar szemet szúr fehér, vélt felsőbbrendűségükre oly büszke önkéntes tűzoltónak, akinek durva provokációját nem képes lenyelni. Coalhouse egyből egy rasszista indíttatású balhé kellős közepében találja magát. A keményfejű, ösztönös igazságérzetétől fűtött srác végül minden megtesz igazának érvényre juttatásáért, közben találkozik jó, kevésbé jó és igen rossz szándékú emberekkel, megharcol gyermekéért és szerelméért, azonban ügye végkimenetlét illetően nem lehetnek kétségein. A fiktív, de minden szempontból reális történet idején például Martin Luther King, az amerikai feketék egyenjogúsági mozgalmának mártírja még meg sem született.

Coalhouse (beszédes név, kb. szenespincének fordíthatnánk) és a történet főbb szereplői kitalált figurák, azonban ami velük történik, az nagyon is valóságos. Nyilván hasonló esetek ezrei történtek akkoriban, és ne legyenek kétségeink, történnek azóta is Amerikában (és a világban szinte mindenhol). Forman immár “nagy, hollywoodi” filmesként nem amatőrszereplők és valódi helyszínek spontán ösztönösségével, hanem a meseszövés eszköztelen realizmusával, a precíz dramaturgiával, valamint az amerikai filmipar kifinomult eszközeinek mértéktartó, ízléses használatával teremti meg a sztori hitelességét. Még gyermekként szemtanúja volt szülei deportálásának (akik a német koncentrációs táborokban haltak meg), árvaként nevelték távoli rokonai, ráadásul, nem önszántából kellett elhagynia hazáját, így könnyen ráérzett a tehetséges fiatal, fekete zongoristával megesett córesz tragikumára, és saját tehetségéből fakadóan, ezt a drámát igen érzékletesen tudta filmre varázsolni. A cselekmény hátterében valóságos figurák teszik dolgukat: Harry Houdini szabadul, Theodore Roosevelt elnökösködik, a Ford legendás T modellje épp közlekedési forradalmat csinál, a Madison Square Garden tetején egy meztelen női szobor okoz közfelháborodást. A történet végén újságcímek hirdetik, hogy Európában kitört a háború, amiről ekkor még senki nem tudta, hogy csak az első nagy világégés lesz a sorban.

A kb. két és fél órás film igazi nagy mozi, egy határozott ecsetvonásokkal, de finom részletábrázolással megfestett történelmi tabló: úgy áramlik, majd sűrűsödik be a drámai végkifejletbe, hogy azt tanítani lehetne/kellene. Klasszikus formában tökéletes mestermű, örök érvényű tartalommal és hiteles valóságképpel. A Száll a kakukk… óta már szinte kötelezően pazar szereposztásban olyan hajdani és majdani, jelentős színészegyéniségek tűnnek fel, mint James Cagney és Pat O’Brian, illetve Samuel L. Jackson, Debbie Allen, Jeff Daniels, Mandy Patinkin vagy Elizabeth McGovern. Ez a fim, de Forman szinte összes amerikai filmje Hollywood legjobb teljesítményei közé sorolandók.

(Poroló – régebbi filmek, olykor filmklasszikusok kerülnek itt “leporolásra” abból a célból, hogy működnek-e még a mai világban?)

Kategória: Film, Poroló
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Poroló 69. – Ragtime (1981) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Nehéz kijutni Afganisztánból, de az… – Kisgömböc

  2. Dr. No szerint:

    Coalhouse- Koolhaas

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.