Kemény leckék (Belfer/The Teach, TV Series, 2016-17)

Mintha a hazai sorozatgyártásból ismert A tanár keveredne az Aranyélettel ebben a lengyel krimisorozatban. A mű eredeti címe Belfer, ami a lengyel szlengben nem éppen tiszteletteljes kifejezés a pedagógusra, durvább a “tanaraknál”, vagy a “tanerőnél”. Pedig a Maciej Stuhr által alakított tanár, Pawel Zavadzki, elég jól helytáll a számára megadatott Kemény leckékben. A két, egymással elég szorosan összefüggő két évadot megélt szériát nálunk a Dunán, illetve az m2-n lehetett nézni az elmúlt években valamikor – én is kihagytam akkor, de jobb is így egyben, darálva. Meglehetősen izgalmas cselekményű, messze nem hibátlan, de mindenképpen elég érdekes, figyelemreméltó sorozat ez, amit jobb egy slukkra fogyasztani, mint egy hétre mindig kiesni a sodrásból és várni a folytatásra.

Tényleg nagyon feszült, izgalmas a sztori. Az első évad egy klasszikus nyomozós történet, melyben egy vidéki gimnázium irodalomtanárára jut az a feladat, hogy felderítse egy kezdetben öngyilkosságnak tűnő esetet, az arra alkalmatlan rendőrség helyett. A banális esetről hamar kiderül, hogy gyilkosság az az öngyilkosság, és a békés, nyugodt kisváros is egy baromi nagy szekrény, tele csontvázakkal. Korrupt helyi politikusok, eszközeikben nem válogató vállalkozók, helyi menő csávók és piti gengszterek, egy kis környezetszennyezéses botrány, némi drog, némi erőszak, bonyolult érzelmi kapcsolatok és érdekhálók kerülnek napvilágra Pawel nyomozása kapcsán, melyben ő maga is bűnelkövetővé válik. Ez utóbbi adja a töltetet a második évadra, mely már egy másik lengyel város gimnáziumában játszódik – a fókusz azonban itt már a virtuális valóságba vesző Y, vagy az azutáni generáció problémagócán, az interneten ellenőrizetlenül terjedő vad gondolatokon és veszélyes eszmék erdején és az ezekből táplálkozó illegális szubkultúrákon van, Pawelnek, ha lehet, még nehezebb dolga van. De kemény csávó ő…

A valóban fordulatos, szerteágazó és meglepetésszerűen újra egybefonódó cselekményt ügyesen pergetik az alkotók, simán fotelbe tudnak ragasztani, még akkor is, ha a dialógok már közel sem ennyire érdekfeszítőek (bár lehet, hogy a fordítás rossz). Magyarul mindenesetre néha eléggé kifacsart szószerkezetekkel, a banálisnál is semmitmondóbb szócsépléssel, korszerűtlen, divatjamúlt kifejezésekkel bombáznak minket a szereplők. A karakterek többsége rusztikus, sematikus, motivációikban hiányos, néhol egyenesen parodisztikus (első évadban a rendőrfőnök pl.). Legjobban engem az zavar, hogy nem tudjuk, Pawel, a főszereplő honnan kapta ezt a menő titkosügynököket is megszégyenítő problémamegoldó képességet, de főleg a kézitusákban való jártasságot. Nem igazán jellemző, hogy egy mezei irodalomtanár Jack Bauerként is jeleskedjen a tanórákon kívül (Pawel ráadásul még úgy is jár keresztbe vetett tatyójával, mint Kiefer Sutherland valamelyik igen nehéz 24 órájában). Egyébként ezt egy jól elhelyezett félmondattal is el lehetett volna intézni, pl. hogy Pawel egyetemista korában kickboxolt, vagy katonaként deszantos volt, stb. Az viszont tiszta sor, hogy a nyomozásra megvan a motivációja, bár ezt érzelmileg viszonylag kevéssé tudja velünk éreztetni. Mindennek ellenére, mégis szerethető figura és végig tud vinni minket a két évadon.

Hogy nyilvánvaló sutaságai és ügyetlen megoldásai dacára mégis szerethető ez a sorozat, annak oka az, hogy kulturálisan nagyon is közel áll hozzánk ez a világ. Valahogy ismerős az a gondolkodás, ahogyan a film szereplői, de ahogyan az alkotói is gondolkodnak, ahogyan reagálnak dolgokra. Miközben látjuk a nyugati, elsősorban amerikai, és skandináv példákkal való párhuzamokat, látjuk a nyúlásokat, sőt idézeteket, ezeket mégis el tudjuk fogadni, mert a miénk (lengyeleké). És mi, ahogyan a lengyelek is, ilyenek vagyunk, még ha nincs is az alkotók szándékában a szociográfiai hitelesség igénye. Az akciójelenetek is tök jók, nem verik ki a szemünk, de a helyükön vannak és hitelesek. A fényképezés kifejezetten szép, bár azt nem értem, miért kellett minden belsőt úgy telefújni füsttel, mint egy vasúti restit 1968-ban. Az oké, hogy mindenki bagózik, de nem mindenhol. És “Dallas-ivásra” is megfelel a sorozat, ugyanis rengeteget piálnak benne, laposüvegből, pohárból, korsóból, mindegy – és ezt még be is mondják, hogy “lengyel szokás” szerint.

Kategória: Tévé
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Gőgös Zoltán: Év végére száz forint.. . – Kisgömböc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.