A Netflixen található ez a belga sorozat, amiből egy évad készült – nem hiszem, hogy lesz belőle több, hiszen a végére minden tisztázódik a cselekményben. A Két nyár cselekménye, ahogyan a címéből is könnyen kikövetkeztethető, két nyáron játszódik.Tulajdonképpen két buli története, a résztvevők -egy kivétellel- ugyanazok, csak éppen a két buli között eltelt 30 év. A ’92-es parti résztvevőiből mára többé, illetve kevésbé sikeres emberek lettek, valakiből minszter lett, valakiből pilóta, más a Google jogi tanácsadója, más pedig még mindig saját útját keresi. Vannak, akik azóta is egy párt alkotnak, vannak, akik egy párt alkottak, de már szakítottak, és új párjukkal vannak jelen. Szóval, egy nem túl eredeti alapszituáció, amely ennek ellenére mégis kirobbanó sikert aratott a stream-szolgáltató flamand és francia nyelvterületein.

A relatív siker csak kisebb részben köszönhető a cselekmény decens helyszíneinek, hiszen ama rothadó nyugat egy belga/flamand/vallon nyelvű honpolgára nyilván nem olvad szét kanapéján egy medencés-parkos villa, vagy éppen egy Riviéra-menti magánsziget látványától: ha nincs is mindenkinek a padláson leszírozva ilyenből néhány darab, azért arrafelé inkább láttak már ilyet, mint errefelé csak kevesen. A helyenként akár Thomas Vinterbeg renegát Születésnapját is idéző, de azért nagyobb részben a hasonló, Hatalmas kicsi hazugságok és BUÉK-szerű, “biliborogató”, “lepellerángató” családi/baráti társasági történetek szintjén zajló sztori viszonylag izgalmasan, ügyesen alkalmazott fordulatokkal, klasszikus, nemes dramaturgiai megoldásokkal halad a logikus(an tragikus) végkifejlet felé – ám különleges tanulságot nem hordoz. Az, hogy szavainknak pont olyan súlya van, illetve lehet, mint meggondolatlan, óvatlan tetteinknek, az nem újság. Inkább pusztába kiáltott szó. Hogy erősebben hasson az üzenet, ahhoz annyira kell, hogy sokkoljon, mint Vinterberg műve (bár lehet, hogy ma már az sem hatna annyira…) Így csak sajnáljuk, hogy a logikusan elég nagy eséllyel kikövetkeztethető szereplő úgy járt, ahogy – ahelyett, hogy hápognánk a képernyő előtt a kimondott igazság brutális súlyától. Ettől függetlenül ez az átlagmezőnynél lényegesen színvonalasabb, izgalmas cselekményvezetésű, a szappanoperás szinttől lényegesen mélyebben alakító színészekkel elővezetett sorozat simán nézhető, akár egyetlen este alatt is. (Picit tán hosszabb, mondjuk egy résznyivel, mint kellene, de még belefér.) Egyedüli nehézséget talán a két nyári buli szereplőinek a beazonosítása jelent, de idővel ez is menni fog.