Saját szoba – Kilakoltatás (2021)

Kiváló arányérzékről tanúskodó, finom humorú szatíra lett Fazekas Máté Bence márciusban mozikba került bemutatkozó filmje; szomorú aktualitást ad neki, hogy a jó idő beköszöntével és a járványhelyzet elmúltával a kilakoltatási moratórium is véget ért. A bemutatót nem övezte különösebb figyelem, nagyobb felhajtást is megérdemelt volna, plusz egy kevésbé összecsapott plakátot.

A sztori egyetlen nap, egy káoszba merülő kilakoltatás krónikája. Főhőse Budai Richárd (Orosz Ákos) végrehajtó szolid, elálló fülű fiatalember, kezdő a szakmában, aki eddig az íróasztal mellől szolgálta a családi vállalkozást, most először van „terepen”. Átellenben, a kis kertes házban a történet másik főszereplője, Ilonka néni (Nagy Mari) gubbaszt mindenre elszántan; többmilliós tartozás miatt készülnek elvenni az otthonát, már a vevő is megvan rá. Ricsiről messziről ordít, hogy ezt a feladatot nem neki találták ki, bármennyire igyekszik is megfelelni. Orosz Ákos szelídre, ügyefogyottra formázott karaktere hiába próbál keménynek mutatkozni, nem tűnik úgy, hogy uralná a mind abszurdabbá váló szituációt, a fiatalember túlságosan empatikus. Hozzá hasonlóan az álmodozó rendőrnő (Láng Annamária) sincs a helyzet magaslatán, láthatóan ő is pályát tévesztett – vagyunk így még egy páran, a film több más szereplőjéhez hasonlóan – az ő figurája azonban kicsit életszerűtlenebb. Richárd apja bezzeg, a cég feje (Znamenák István) pont olyan érzéketlen dúvad, amilyennek lennie kell.

Három „té”-vel lehetne leírni a legjobban ezt a kis magyar abszurdot: tanácstalanság, téblábolás, töketlenkedés. A házat körülvevő tömeg az idő előrehaladtával egyre nagyobbra duzzad, ám a szűkös, nagyjából portányi területen játszódó cselekménynek megvan a kellő dinamikája, így a helyben toporgás ellenére sem válik unalmassá. A ház elé érkező Ricsit skandáló aktivisták csoportja fogadja („Lakhatást, ne zaklatást!”), az álldogálókra nyilak röppenek, az udvarban loncsos kutyák hörögnek, a kétségbeesett néni gázpalackrobbantással fenyegetőzik. Mellesleg az aktivistákat is elküldi a bánatba, hagyja őt békén mindenki. Újabb és újabb akadályok merülnek fel, a bürokráciának pedig mindegyikre megvan a kész válasza („a Gyuri”, „a Laci”, „a Rita” – kábé így), amelyekről aztán rendre kiderül, hogy nem működik.

Az ifjú rendező nem esik bele a tipikus elsőfilmes hibába, hogy mindent egyszerre akarjon elmondani, mégis találó mozaikot rak össze a magyar valóságról, csekély nyolcvanöt perc alatt. Kezdetben vicces, groteszk szűrőn keresztül, később komorabban, a maga drámai valójában mutatva a dolgok állását. Jó érzékkel nem megy át idétlenkedésbe, és ami a legfontosabb, nem teszi zárójelbe a történet alapvető tragikumát. A filmnek persze megvannak a maga gyerekbetegségei is: a helyenként papírízű dialógusok, gyengébb színészi alakítások mellett erőltetetten hat például, ahogy sorban derül ki szinte minden szereplőről, hogy az itt lévők közül valakinek a valakije, aminek eredményeképp számos apróbb konfliktus mállasztja a cselekmény egységét. A nagy tolongásban egyre több hivatalos szerv vesz részt – rendőr, mentős, tűzoltó, állatkerti alkalmazott, túsztárgyaló -, de igazából egyik sem végzi a feladatát, és a sok bába közt elvész a gyerek. Senkit nem érdekel, hogy Ilonka néni felelős-e az előállt helyzetért, felkészült-e arra, ami rá vár, és egyáltalán: mi lesz most vele? Nem több egy aktánál, egy határidős feladatnál. Végül a banknak is többe kerül a leves, mint a hús, a nagy felhajtás költségei elviszik a várható nyereséget, tehát mindkét fél veszít; mindegy, fő, hogy papíron stimmeljen. Egyvalaki azért mégiscsak nyer az ügyön, bármilyen lehangoló is a történet, és itt nem a gyanútlannak látszó új tulajdonosokra gondolok. A hosszú nap végére magára talált Budai Ricsi azt az egyet most már biztosan tudja, mi nem akar lenni, és kire nem akar hasonlítani. Természetesen az is nyer, aki megnézi a filmet; moziban már csak elvétve játsszák, reméljük, mielőbb felkerül valamelyik streamingoldalra. Addig is, aki el tudja csípni, ne hagyja ki!

Kategória: Film, Saját szoba | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Saját szoba – Kilakoltatás (2021) bejegyzéshez

  1. László Kiss szerint:

    ….EZ AZ A SZTORI ÉS MAGYAR, AMELY MOHÁCS ÉS TRIANON ÓTA MÉG NEM VOLT, ÍGY EGY OLYAN NAGYSIKERŰ FILMET HOZOTT VOLNA HA A FIATAL RENDEZŐ EREDETI FORGATÓKÖNYVÉT ENGEDÉLYEZI A GAZDI, ÉS MIVEL NEM EZ LETT BELŐLE GYÉREN VETÍTETT ÉS NEM TOLONGANAK MEGNÉZNI . DE ELLENBEN HA AZ EREDET LETT VOLNA MÉG A – idézem: “…

    a cég feje (Znamenák István) pont olyan érzéketlen dúvad, amilyennek lennie kell….” KOROSODÓ KORÁBAN A MOZIBÓL KÖNNYES SZEMMEL JÖNNE KI!

    http://network.hu/spartakusz/blog/laszlo-blogja/mar-nem-felek

    Hiba: a Facebook bejelentkezési idő lejárt.

  2. Visszajelzés: Matiné: Melegpartin kapott politika… – Kisgömböc

  3. efes szerint:

    Jó kis magyar abszurd, bár a valóság ennél legtöbbször sokkal durvább. Ettől függetlenül érdemes megnézni, jók a színészek, elég jó a film ritmusa is. Kicsit a mai román abszurdokra emlékeztet, az Érettségire, Az alsó szomszédra, A kincsre, pont úgy szándékszik egy banális apropóból valami nagyobb, átfogóbb, általánosabb dolgot megfogalmazni – tulajdonképpen sikerrel. Kicsit lehetne még bátrabb, bár ez a mai rendszerben nem igazán lehetséges (vagy csak teljesen független produkcióban, á la Hajdú Szabi).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.