Régebben volt egy megingathatatlannak hitt meggyőződésem a skandináv filmekkel kapcsolatosan, miszerint ezek ott fenn, északon, azokon a hosszú, hideg teleken egyéb “élmények és kalandok” híján, bezárva a kényelmes, jó meleg otthonaikba, jobb híján egymás idegrendszerét zabálják fel, kuszálják össze vagy legjobb esetben játszanak rajta, mint őrült a hárfán. Lásd pl. Ingmar Bergman életműve. Aztán ebben a filmben olyan langymeleg nyárban lubickolunk a bő két órás játékidő nagy részében, hogy az nálunk is élményszámba menne, sőt, még a filmvégi karácsony sem olyan dermesztő (látványában), mint azt sejthentők előítéleteink alapján Dániában. Ahol persze, mindig bűzlik valami, ugyebár…

Meg ez a cím is: Szívek királynője. Mint valami venezuelai szappanopera. Anna-Maria Leonida, a jól menő caracasi ügyvédnő látszólag boldog házasságban él Pedro Zarzuela Perezzel, a divatos orvossal, aki egy nap korábbi házasságából való, Gustavó nevű fiával állít be, hogy ezentúl a fess kamasz is velük fog élni. Ráadásul, az első bő óra úgy is telik, ahogyan azt egy latin szappanoperában megszokta, aki néz ilyeneket, csak a temperamentum hűvös északi. Illedelmes, intelligens, ám langyos családi dráma, drámácska bontakozik ki a hervadófélben lévő feleség és a fickósódó mostohafiú között, miközben apa konferenciáról konferenciára szaladgál (ezalatt nyilván kelet-európai orvosok látják el a dolgát a kórházban). Aztán a film közepe táján lecsap a dán pöröly, bele a lecsóba, vagy mittudomén mit szoktak ezek ott enni, rotfist, vagy csokiszökőkutat. De apa ekkor még nem sejt semmit.

Az echte dánnak nyilván nehezen nevezhető May el-Toukhy echte skandináv családi drámája minden különösebb lacafacázás nélkül szembesít minket a pedofília és a #metoo-mozgalom kevésbé tárgyalt területével, melyben egy idősebb nő ural el egy fiatalkorú, de már látványosan pasi pasit. A szende játszadozás hamar szexuális zaklatásba fordult, ami a fiúnak sincs ellenére, miközben a nő eszét veszti, majd aztán magához térve hátraarcot csinál és magára hagyja az ártatlan kamaszt felálló farokkal. Sőt, le és megtagadja őt. Az esetet súlyosbítja, hogy munkáját tekintve a nő gyermekjogi perekre, sőt, szexuális zaklatásokra specializálódott ügyvéd. De a család szentsége, ami északon is szlogen, sőt, komolyan is veszik, tehát a család szentsége, de főleg, hogy kifelé szentnek látszódjon, az mindent felülír – és mindent elken. el-Toukhy szépen elringat minket a jólét rószaszín kádacskájában, aztán szépen kiborít minket a valóság durva, rücskös betonjára. Nyilván nem általános esetet mesél el, de mégis hiteles a történet. Hitelesek a szereplők motivációi, hitelesek érzelmi reakciói is és durván hiteles az ügy megoldása is. A színészi értelemben végtelenül alázatos Trine Dyrholm (Anne, az ügyvédnő szerepében) és a film nem véletlenül nyert egy csomó djíat (pl Legjobb film lett 2019-es Sundance-en.).