Előzetesen egy sor olyan dolog jött szembe e filmmel kapcsolatban, ami azért okozhatott csiklandós érzéseket az arra fogékonyabbakban (pl. bennem). Kezdve ott, hogy pl. a kakipuki-filmek koronázatlan királyaként elhíresült Adam Sandler ezúttal egy scifiben, ráadásul egy egészen minimál, egyszereplős scifiben látható, s a műfaj igazi kedvelői tudják, hogy az effélék rendszerint izgalmasak szoktak lenni, gondolatiságában legalábbis mindenképpen (pl. Hold, hogy egyelőre nagyobbat ne mondjak). Az első baljós jel aztán a filmben az, hogy talán a második jelenet arról szól, hogy a Sandler által alakított címszereplő űrhajójában elromlik a wc. Ebből a szempontból aztán szerencse, hogy ez a téma a későbbiekben annyiban is marad. Sandler ráadásul emellett többször is próbálkozott komoly szerepekkel is, nem is eredménytelenül (pl. Csiszolatlan gyémánt).

A rendezőt, a svéd illetőségű Johan Rencket egy elég erősre sikerült tv-sorozatból ismerhetjük: a Csernobil annak idején elég nagyot villant a képernyőkön. Állítólag, a rendező még korábban Renck az MTV zenei tévében is fel-feltűnt, mármint, állítólag ő Stakka Bó. 😀 Here we go again, cserebogár, sárga cserebogár. Izgalmas a további szereposztás is, melyben az Oscar-jelölt Carey Mulligan mellett például feltűnik Lena Olin és Isabella Rossellini is. No, de egy állítólagosan egyszereplős scifihez miért kell ennyi nő? A filmet megnézve aztán tisztul a kép: azért, mert ez egy egyszereplős scifi, szerelmi melodrámába ágyazva. A Jaroslav Kalfar regényéből, A bohémiai űrhajósból készült film már eredetileg is egy scifi-környezetbe helyezett lelkiismereti vívódás története, melyre a címszereplő egy hosszú űrutazás során kerít sort, egyebek helyett. A filmverzió, Az űrhajós is ezt próbálja meg leképzeni. Sajnos, az eredmény kudarc. Sandler moshatja kezeit, igazából ő nem tehet erről, szerintem az alapanyag nem elég erős. Nem zavar, hogy egy cseh űrhajós repül benne Jupiter körüli pályára, az viszont igen, hogy már ebbben is, de sok másban (HAL-Janus, egyedül az űrben-egyedül az űrben, lelkiismereti, önismereti, filozófiai válság-lelkiismereti, önismereti, filozófiai válság, stb.) Stanley Kubrick/Arthur C. Clarke megkerülhetetlen műfaji klasszikus 2001 Űrodisszeiája köszön vissza szinte minden egyes jelenetben. Csak éppen “csehszlovákul”, (lásd még Limonádé Joe, mint csehszlovák western). Viszont a film nem csehszlovák, de mégcsak nem is cseh, ami önmagában szintén nem lenne baj, sőt! Csilivili Netflix-produkció, hogy ne mondjam, mogyoróvaj-reklám. (Utálom a mogyoróvajat.) Ami az Űrodisszeiában valódi filozófia, valódi költészet és tartalom, az itt sekélyesség, közhelyparádé és szájbarágós melodráma. Ráadásul még unalmas is.