Mára nagyjából minden épeszű ember számára világos, hogy a világ egyik legnagyobb urának székében és fehér házában egy elkényeztetett óvodás érzelmi intelligenciájával rendelkező, végletesen hiú, öntelt, felelőtlen, és ezzel együtt rendkívül agresszív, mindenféle gátlást nélkülöző nárcisztikus szociopata üldögél széles művigyorral és narancssárgára alapozott rinocéroszvastagságú bőrrel az arcán, hülye frizurában. De hogy miből lett ez a furcsa és rendkívül idegesítő cserebogár, arra talán nem árt némi fénykört irányítani. A Trump-sztori, eredeti címén The Apprentice, valójában a fiatal Donald Trump ’70-es, ’80-as évekbeli színre lépését követi végig, egy rendkívül tehetséges, de még padavanjához képest sem igazán jó ember, bizonyos Roy Cohnnal való viszonyának történetében. Cohnról legyen elég annyi, hogy a hírhedt inkvizítor McCarthy szenátor oldalán került képbe az amerikai közéletben, majd megbuktatta Nixon elnököt, több tucatszor vívott nyertes jogi csatát az amerikai kormányzat ellen és most, amikor e film játszódik, egy fiatal, bősz energiákkal felfelé törekvő ingatlanvállalkozót fogad szárnyai alá, hogy kihozza belőle mindazt, amit mi, most tapasztalunk.

Cohn valóban komoly pofa volt, például ő a kulcsfigurája Tony Kushner világhírű színdarabjának, az Angyalok Amerikábannak is, melynek HBO-s filmverziójában Al Pacino hozta a vérnősző antikommunista, keményen republikánus, de ezzel együtt köztudomásúlag vad, drogokban fürdő gay-partikon tomboló nagymenő ügyvédet. Itt az Utódlásból is ismert, szintén kitűnő Jeremy Strong alakítja (kiválóan), míg a fiatal Trumpot Sebastian Stan alakítja, szép igyekezettel és sikerrel: szerencsére nem a maszkmesterekre bízták a figura megalkotását, hanem Stan színészi képességeire. Két ellentétes irányú személyiségfejlődést látunk: míg Cohn karrierjét maga alá temeti kétszínű életvitele és az AIDS, úgy tör felszínre a kezdeti, kissé pipogya, de ambiciózus Trumpból az, amit ma látunk belőle. A film végén nincs happy end (számunkra), többé-kevésbé megmarad a reálishoz közelítő attitűdben, miközben az alkotók (Gabriel Sherman író és Ali Abbasi rendező) ügyesen elhelyezik a cselekményben azokat a hivatkozási pontokat is, amik végül Trump első, de főleg második elnöki ciklusához vezettek, illetve azt jelemzik (MAGA, stb.). Megismerkedünk Trump családjával, az alma meg a fája, ugyebár, szépen végigmegyünk az Ivanával kötött első házasságán, az is tanulságos; sok meglepő dolgot nem kapunk, viszont azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy mi az, amiért ezt az embett (és a többi hozzá hasonló nárcisztikus szociopatát) tisztelik.