Tony Kushner – Angyalok Amerikában (Nemzeti Színház, 2012. szeptember 28.)

Andrei Serban rövid idő alatt másodszor rendez a Nemzetiben, először egy klasszikust, Csehov Három nővérét, most egy kortárs drámát, az amerikai Kushner Angyalok Amerikában című színdarabját. A Pulitzer-díjas mű tulajdonképpen két egész estés színdarab (Szálinger Balázs remek mai fordításában) Serban és munkatársai által, a szerző engedélyével eggyé gyúrva. A darab otthon, Amerikában, a Broadwayen is nagyot szólt. Készült belőle rögtön remek tévés minisorozat is, olyan kevésbé elhanyagolható nevek által, mint Mike Nichols rendező, Meryl Streep vagy Al Pacino színészek. Nem kétséges, hogy itthon sem marad visszhangtalanul. Homoszexuálisok, zsidók, mormonok, liberálisok és konzervatívok, angyalok és a földön élő emberek kavarognak a több szálon futó történetben, mely a nyolcvanas éveket idézi meg igen sajátos szemszögből, politikával, az AIDS-el és a többi dologgal, olykor igen frivol humorral, de végtelen bölcsességgel. A román származású, világpolgár rendező két bő másfél órás etapban, könnyű kézzel, tiszta aggyal és lezser eleganciával rendezte meg az előadást, amely relatív hossza ellenére egy pillanatig sem unalmas. Minimális díszletet, mindössze néhány színpadgépészeti eszközt, valamint a fényeket felhasználva az előadás mégis rendkívül látványos. Szerintem a Nemzetiben valaha rendezett rendezők közül Serban használja (ki) legjobban a színpad technikai adottságait, azokat az adott darab koncepciójának szolgálatába állítva, de sosem annak rovására. Szépek a fények, elképesztő terek formálódnak, s mindeközben, míg szemünk kápráztatva van, az agyunk sincs békén hagyva. Serban precíz logikával, a hossza ellenére is feszes dramaturgiával építi fel az előadást. Nem fél zenélni, sőt, akár ismert slágereket is alkalmazni – mind helyénvaló, ami megszólal és még sincs szétzenélve az előadás. A nézőben, a darab nézése közben, ugyan jellegzetes mai kortünetként mocoroghat némi hiányérzet, várnánk valami a mai kulturális közéletre aktualizált poént, de nincs semmi ilyen – egészen az előadás legvégéig, amikor egy laza, könnyed terefere-farokkal kisüt minden, az előadás közben esetlegesen az agyunkban megjelenő kínzó kérdést.

A színészek remekelnek. Alföldi most újra színész. Spontán, őszinte, filozofikus és nagyszerű. Néhány jelenésénél megáll a kés (illetve, a szó) a levegőben… Udvaros Dorottya egyszerre zsidó rabbi, nyugdíjas orosz partizán és “szellemes kísértet”, simán, manírok és görcs nélkül. Söptei Andrea, László Zsolt, Szabó Kimmel, Stohl egyaránt hibátlanok (utóbbi még megérdemelten nyílt színi tapsot is kasszíroz pontosan bemutatott lógyakorlatáért). Olyan dolgokat játszanak, amiket nemrég még el sem képzeltek magukról. Tudom, hogy mekkora munkájuk van ebben, de másképpen nem megy – így viszont gond nélkül. Tenki Réka egy óriási találmány. Félelmetes energiájú, óriási bohóc, de érezni mögötte a tragikum komorságát – amit viszont mindig legyőz. Egyedül Kulkával nem tudok mit kezdeni. Nem értem, miért játszik egy az egybe Al Pacinót, ráadásul Végvári hangján? Szintén óriási színészi teljesítmény, amit művel, csak éppen nem értem, mi a célja vele? Neki Roy Cohent, a dörzsölt, nagymenő és antipatikus ügyvédet kéne játszania, nem pedig a tévésorozatban azt alakító Al Pacinót… De majd valamelyik nálam avatottabb szakértő majd nyilván rájön, mi miért van…

Az előadás azonban, ezzel együtt és úgy ahogy van, világszínvonalú. (képek innen)

Kategória: Színház | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Sturcz Antal szerint:

    Tony Kushner: Angyalok Amerikában

    Ez az az előadás, amit nem elég egyszer megnézni. Ez az a mű, amelyen órák, napok, hetek múlva egyre többet lehet -kell?) gondolkodni, elmélkedni, filozofálni.
    Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy újabb és újabb írói, előadói mondanivalók, gondolatok mélyebb bugyrai feltáruljanak, ezt a darabot többször kell megnézni. Mégis, azoknak, akik tágabb összefüggéseket is látni tudnak, (akarnak, mernek, felismernek?), bátornak is kell lenni. Mert egyre eszementebb, amortizálódottabb világunkra is sok áthallás hallható ki a valóban kitűnő színészi játékból (nem lehet kiemelni, mert mindenkit ki kell emelni), a műből, a rendezésből, az előadásból. Aki akar, nagyon elmerülhet mélyen szántó továbbgondolásokban. A végletes belegondolást és beleérzést inkább kerülőknek pedig ott van a darab vége, ami a monológokkal reményt is kifejez: talán mégis elkerülhető az apokalipszis. Optimista kicsengés felcsillantása, mondhatja a fanyalgó, hiszen amerikai mű, író. Ez Amerika? És vész-sikoltással, jajkiáltással, azonosuló sikoltással is kitörhet a nézőben belül (órák, napok, hetek múlva): Jézusom, ez Amerika? Ez a világ?

    De itt mást, sokkal többet is felfedezhetünk. A szerző csak láttat, bemutat jelenségeket. Nem ad konkrét megállapításokat, véleményt. Nem ítél meg -bár közvetve biztos kicseng állásfoglalása. Lesznek értékelések, ilyenek és olyanok is. A mű gondolatait azonban egyenként, az egyes nézőnek kell kiérezni, látni, befogadni és továbbgondolva véleményt (állásfoglalást) kialakítani. Ez nem a mű értékítélete lesz. Egyes társadalmi csoportok, a globalizált világ, a társadalmak és benne az egyén értékítélete lesz. A legfontosabb megítélés is felmerül nyomán, mely nyitott, megválaszolatlan kérdés is egyben: jó Úton haladunk, mi, emberiség? Ki tudja a választ?

    A színdarab erről… és nagyon sok másról is szól. Látni kell, és gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni. Majd válaszokat adni. Nekünk, másoknak, valakiknek, a következő éveknek, évtizedeknek…? Nem tudom. Csak ne legyen késő. Csak nem lesz késő?

    Utóirat: korábbi olvasások után az elmúlt hónapokban olvasgatom ismét “Szathmári Sándor: Kazohinia” című művét (alkotása 1935). Jobban lehet érteni a színdarabot, ha előtte, utána olvassuk a könyvet is. Már akkor is, 1935-ben is mennyi azonos gondolat…
    Quo vadis? ember, EMBER, emberiség…
    És köszönöm nagylányomnak, Áginak, hogy megnéztük a darabot.
    2012.10.05. Sturcz Antal

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.