Category Archives: Poroló

A minap újból Európa felé fordítottuk mosolygós orcánkat, mikor Tank Aranka, a házastársak közti erőszakot tűzzel-vassal irtó harcosból para-nyilas karrierdiplomatává előlépett honleányunk pacekban ment neki Yoda néninek, aki bicikliző majomként, de baloldali liberálisként is elismert filozófusa az Európa Közösségnek, de … → olvasásának folytatása

Minden idők egyik legszebb, legmeghatóbb magányról és elesettségről szóló filmje Werner Herzog ’79-es Nosferatuja. Gyakorlatilag snittről snittre megfelel Murnau 1922-es, őseredeti Nosferatujához (ami megtekinthető teljes egészében, például itt), az mégis elsősorban a fekete-fehérben megfestett fény-árnyék-játék által kiváltott hatásokkal vált az … → olvasásának folytatása

Russ Meyerrel és az ő gigászi csöcsű amazonjaival, valamint muszklimikulásaival véletlenül találkoztam, még a szatellitkorszak magyarországi hajnalán, a nyolcvanas évek második felében. Valamelyik német nyelvű adóra (a Sat1-re talán…) kapcsoltam egy normál késő esti szörfölés során, nyilván valami könnyed, lefekvés … → olvasásának folytatása

Fú, mit kapna ma ezért a filmért a Gothár az internet szerte a magyar filmeken gyalázkodó észosztó Nulla Béláktól, noname trolloktól… Bár, valószínűleg még a szakma nagyobb része sem tudna mit kezdeni az Idő vannal, és nem azért, mert amikor … → olvasásának folytatása

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusokat nézek újra, mintegy “leporolva”, megvizsgálva őket, mennyire “működnek” mai szemmel nézve.) Nos, a Bolond Pierrot az egyik nagyon kedvenc-filmem, így valójában nincs is mit porolnom rajta, néhány évente rendszeresen újranézem. Jean-Luc Godard filmje az óriási … → olvasásának folytatása

Már a film felütésében sem hagy semmi kétséget Alfred Hithcock afelől, hogy az Észak-Északnyugatban nem éppen a tőle megszokott hangot láthatjuk viszont. Köztudomású, hogy az öreg szivar minden filmjében feltűnik valahol, általában a háttérben, ez alkalommal a nyitó jelenet az … → olvasásának folytatása

Érthetetlen, hogy David Cronenberg hogyan juthatott el a Videodrome (és Karambol, és Existenz, és Meztelen ebéd, és A légy) megdöbbentően hiteles (szexuál)lélektani kapcsolódásokkal is bíró látomásaitól azokig a langyi thrillerecskékig, amiket manapság művel. Nyilván valamit nagyon drasztikusan megvontak tőle, valamikor … → olvasásának folytatása

Hát, Osceola gyermekkorom meghatározó hőse volt, gondolom a velem egykorúakkal együtt. Nem kisebb dolog köszönhető neki, mint az ún. ‘indiánfejes‘, a strandon való ökörködések egyik durchmarsa, rojál flösse, non plus ultrája, az ugrás. ‘Suszterpicsással’ mindenki bele tudta magát vágni a … → olvasásának folytatása

Persze, annak idején (nekem a nyolcvanas években), még voltak filmklubok, s ha voltak, biztosan volt Francia új hullám-, de legalábbis Godard-filmklub, ott láttuk ezeket a filmeket. Az ember, feltéve, ha gondolkodó közegbe szocializálódott/szocializálta magát, elébb-utóbb beleütközött pl. az Alphaville-be is, … → olvasásának folytatása

Alapvetően egy rendhagyó, és bizonyos értelemben modern háborús film Grigorij Csuhraj ’59-ben készült és annak idején óriási sikereket aratott Ballada a katonáról című alkotása. Háborús film, az első jelenetekben még valódi(nak ható) csatajelenetek is vannak, hiszen az ebben elkövetett hősi … → olvasásának folytatása