Category Archives: Poroló

Boldog az a nemzet, aki ilyen filmekben tudja feldolgozni történelmének csúfos lapjait. A könnyűlovasság a viktoriánus kor Angliájában amolyan cicomás operetthadsereg volt, melynek parádés öltözete nagyrészt a magyar huszárok hagyományaira épült; azonban mint fegyvernem, a XIX.század közepére-végére már meglehetősen elavulttá … → olvasásának folytatása

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusokat nézek újra, mintegy “leporolva”, megvizsgálva őket, mennyire “működnek” mai szemmel nézve.) A ménesgazdát, a napokban éppen a 85-ik születésnapját ünneplő Kovács András filmjét egészen biztosan nem láttam bemutatása, 1978 óta. Akkor is csak azért, mert … → olvasásának folytatása

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusokat nézek újra, mintegy “leporolva”, megvizsgálva őket, mennyire “működnek” mai szemmel nézve.) Szerintem, Dusan Makavejev, ma is élő, de 1993 óta nem filmező emigráns szerb filmes legenda Montenegro című filmje a mai átlagnézőnek már messze nem … → olvasásának folytatása

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusokat nézek újra, mintegy “leporolva”, megvizsgálva őket, mennyire “működnek” mai szemmel nézve.) Többen érdeklődtek már korábban, felteszem-e a Porolóra Jean-Luc Godard filmjeit, mintegy mellesleg elejtvén olyan megjegyzéseket, hogy talán megérné a mai napig alkotó mester műveit … → olvasásának folytatása

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusokat nézek újra, mintegy “leporolva”, megvizsgálva őket, mennyire “működnek” mai szemmel nézve.) A valóban megtörtént események és saját, indokínai területen tapasztalt élményei alapjánPierre Boulle írt nagy sikerű és igen jó regényt, ami nem kerülhette el Hollywood … → olvasásának folytatása

A Rocco és fivérei, Luchino Visconti 1960-as monstre alkotása (180 perces filmek nem nagyon készültek akkoriban sem) a nagy olasz rendező talán legismertebb munkája, mely a maga korában nagy sikereket aratott, komoly hatást gyakorolva sok későbbi filmesre. Teljes jelenetek köszönnek … → olvasásának folytatása

Nyikita Mihalkov, mondhatni, burokban született. Szovjetunió egyik legbefolyásosabb művészcsaládjába teremni, igen erősen predesztináló hatással van az ember fiára, egész egyszerűen nincs mese: adott és jól kitaposott az út, amin járnia muszáj. Papája, Szergej Mihalkov írta a szovjet himnuszt (Szövetségbe forrt … → olvasásának folytatása

A múlt század hetvenes éveinek (milyen furcsa ezt így leírva látni, mintha nagyon régen, holott éppen csak tegnap volt…) egyik nagy-nagy botrányköve volt Bernardo Bertolucci Utolsó tangó Párizsban című filmje, melyet a sors különös kegyéből, igaz, majd’ tíz évvel külföldi … → olvasásának folytatása

Szerintem minimum tízszer bonyolódtam bele a Szerelembe… Pedig Makk Károly filmje nem kínálja magát könnyen. Lassú, szomorú, mindössze néhány szereplő játszik benne csupán, akik közül egy csak a végén jelenik meg, egy másik pedig végig haldoklik. Mégsem bírtam otthagyni. Erről … → olvasásának folytatása

Mike Nichols méltán Oscar-díjas rendezése, a Diploma előtt üdítő élmény a szemnek, nosztalgikus balzsam az agynak, de kicsit sértő a fülnek. Természetesen nem Simon Paliék obligát himnuszait, a Sounds of Silence-t, a Scarborough Fairt és a filmben csak instrumentális verzióban … → olvasásának folytatása