Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Most épp’ a Keménykalap és krumpliorr megy, de arról lemaradunk, mert mire ez az ajánló kikerül, addigra már vége is. Pedig könnyen lehet, hogy ez volt a mai nap legjobb filmje… 🙂 De nézzük, mi a helyzet a szokásos kánon szerint. Délután mondjuk, Giro. Este aztán, nem szívesen mondom, de a kormányszolga médiakonglomerátum tarol. A Duna Mihalkov monstre Szibériai borbélyával gázol 20.00-tól, ami persze meg sem közelíti a nagy orosz filmes keresztapa korábbi zseniális műveit, ellenben nem sajnálták belőle a pénzt, ami meg is látszik. Majd’ három óra pompázatos és látványos ruszki sztereotípiagyűjtemény, lédig nacionalizmus, külföldi sztárokkal. Utána nem átallják külön műsorban köszönteni Mr. Híggerincet, a bukott seggnyaló professzort, ezt, valamint az utána következő Czakó-showt gyorsan ússzuk is meg hányás nélkül. Talán legjobban tesszük, ha elkapcsolunk 0.40-ig valami komolyzenére, vagy sportra (vagy elmegyünk aludni). Akkor kezd ui. az 1970-ben készült Alex Csodaországban, ami egy elsősorban filmbuzik számára érdekes vicces vígjáték egy európai művészfilmes kálváriájáról Hollywoodban.

Az m1 akkor kezd éledezni, amikor a szibirják borbély az utolsókat rúgja. A Hajnali mentőakció Werner Herzog vietnami tematikájú, helyenként igen jó menekülős filmje, a remek Christian Bale-lel a főszerepben, 22.25-től. Utána, már a nézhetetlen idősávban (0.30-tól) Ang Lee igen vicces és igen szórakoztató Woodstock a kertemben című filmjét élvezhetjük, mely gyakorlatilag arról szól, hogy milyen helyre kis fesztivál kerekedett 1969 marihuánafüstös, virágos nyarán a New York állambeli Woodstockban, néhány bohókás fazonnak köszönhetően. (A képen a fesztivál “biztonsági főnökét” alakító Liev Schreiber látható.) Bővebben a filmről itt.

Persze, az Elveszett frigyláda fosztogatói, mint mára már vaskos popkulturális toposz, komoly vetélytársa lehet bármikor, bárminek. Mese habbal, de legalább szórakoztató mese, látványos habbal és bájosan bumfordi karakterekkel, és szerethető végkifejlettel. (tv2, 20.00)

A Story4 a legendás Pillangó történetével tromfol, melyben az igazi Steve McQueent láthatjuk, pl. Dustin Hoffmannal. A film jó hosszú, azonban mint regényadaptáció is elég korrekt műként fogható fel. Kezdés: 21.50, vége 0.20 magasságában. Nagyjából ennyi mára, szerintem elég lesz.

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Akár semmit se, azonban a jó előre bejelentett narancsriasztás mégis sokakat fog otthon marasztalni. Tehát. Tipikusan a hölgyeknek szól a Jóasszony: Akiről a város beszél című kosztümös és romantikus (m1, 20.10), mely film Oscar Wilde alapján készült, így nyilván tele lesz szellemes csipkelődéssel, amit Helen Hunt és Scarlett Johansson – gondolom –  gond nélkül fog abszolválni. A férfiak ekkor vagy interneteznek, vagy átkopognak a szomszédhoz, hogy igyunk már meg egy sört a gangon, vagy ha van két tévé a háztartásban, akkor belefeledkeznek valamelyik sportcsatornába. Vagy kilenc felé közeledve elkezdhetik rágni az asszony fülét, hogy “Mama, kapcsoljunk át az Universal Channelre, ne nézzük ezt az ótvar baromságot!” Ott (Universal Channel, 21.00) ugyanis egy remeknek ígérkező western kezd, a Törvényen kívül, mely Jesse James sztorijának ikszedik feldolgozása, Colin Farrellel a főszerepben, aki jó pasi, hogy ezúttal a hölgyeket vigasztaljam. Persze, legtöbben úgyis a kiccillagokat nézik, meg hogy a Puzsér ma kibe fog beleszállni…

Így marad a Casanova (RTL, 22.05), amelyik nem a Fellini-féle művészi, hanem a Lasse Hallström-féle kalandos, komédiás verzió lesz, Heath Ledgerrel (lásd a képet), aki “jajdekárhogyolyanfiatalon”, valamint Jeremy Ironsszal, aki pedig jó színész. Itt már az egész család boldog egyetértésben szórakozhat, a hölgyek sikongatnak, a férfiak pedig irigykednek.

Megemlítem tovább, hogy a múlt szombati lázadó farmeres western-mini, A szabadság útján második, befejező része 23.20-kor kezd a tv2-n, Robert Duvallal, Walter Hill rendezésében.

Alternatívaként pedig jókora merítésben kaphatunk ízelítőt abból, hogy mit gondol a jelenlegi politikai kurzus kultúrosztálya a színházról (mondjuk, kapásból többet, mint a kereskedelmi média, en bloc): Csiky Gergely-Szakonyi: Mukányija (Duna, 19.30), 1982-ből, bár ezzel, úgymond, törököt is fognak egyből, hiszen értő olvasatban éppen saját maguk válnak benne nevetségessé. A darab a rangkórság, a korrupció és a karrierizmus maró szatírája. Tamási Áron Hullámzó vőlegényének (Duna World, 21.30) ezen verziójáról semmit nem tudok, csak annyit, hogy a marosvásárhelyi színház előadása. Mondjuk azt, hogy így, szombat esti főműsoridőben ez tényleg kultúrpolitikai ihletű műsorszerkesztés. Schiller Stuart Máriájának is van erős, adekvát feldolgozása, amiből “konzerv” is létezik. Viszont, ebből a békéscsabai előadásból (m1, 22.15) legalább megtudhatjuk, milyen színésznő Dobó Kata valójában.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Úgy tűnik, nekem mára megint csak a délutáni Giro-közvetítés marad (Eurosport, 14.45-től), mert ami este nézhető, azt jobbára már láttam. Az AXN meccsel amúgy a Viasat3-al a nézők kegyeiért, az első két nívósnak mondható sorozattal, míg a másik egy DeNiro- és egy Pacino-filmmel. Wallander (s02e01) ezúttal ismét egy tanyán szenved, és egy rasszista indíttatású kettős gyilkosságot próbál felderíteni súlyos homlokráncolások közepette (AXN, 21.00), majd A folyó (s01e02) kanyarog tovább a sejtelmes, fogvacogtató trópusi ködpárába. (AXN, 22.45) Ez utóbbiról írtam már.

A Ronin, a Viasat3 válaszcsapása (kezdés: 21.20) nem rossz film, azonban már rengetegszer leadták, így rengetegen látták már, velem együtt. A régi szamurájtörténeteket (ezekre utal a címe is) idéző visszafogott, ám kemény krimiben (rendezte John Frankenheimer) munkanélküli titkosügynökök próbálnak saját szakállra dolgozni. Robert DeNiro mellett igen jó a filmben Jean Reno és Stellan Skarsgaard (utóbbi a képen). A Minden gyanú felett című politikai krimit (Viasat3, 0.35) nem láttam, de legalábbis nem emlékszem rá, viszont a kései kezdés miatt valószínűleg ma sem fogom. Pedig izmos a szereposztás: Al Pacino benne a polgármester, aki látványosan (jó politikai PR-érzékkel) megakadályoz városának utcáin kirobbanni készülő, faji alapú drogcsetepatét, azonban serteperte jobb keze (afféle pozitív értelemben vett szíjjártója), John Cusack, nyugtalanító bibiket lát itt-ott. A sztori vége bőven fél három magasságában fejlődik ki.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Vasárnapi Ebéd Csütörtökön a Mika Tivadar Mulatóban

Egzotikus ételkóstolóval és filmvetítéssel egybekötött bulit tartunk a Mika Tivadar Mulatóban, 2012 május 10-én, 18.00 órától. Bemutatjuk multikulti szakácskönyvünket, melyet Mautner Zsófia készített Budapesten élő bevándorlókkal beszélgetve. Láthattok öt kisfilmet amelyek bevándorló és nem bevándorló családok találkozását dolgozzák fel, valamint egy fotókiállítást is, ugyanerről kicsit másképp.

A főzés és az étkezés minden kultúrában fontos, mindennapi és ünnepi hagyományokat hordozó tevékenység. A projekt során a befogadó társadalom tagjai és a migránsok között kulturális és személyes kapcsolatot teremtünk a konyhaművészet segítségével.

 

Ramadántól Karácsonyig: ebédek
Bevándorló és magyar családok vendégül látták egymást.  A találkozásokról képes beszámolók készültek.

Bibimbap – tagine – pljeskavica: szakácskönyv
Mautner Zsófia beszélgetett és főzött 15 távoli országban született budapestivel.

Kisfilmek: Török Ferenc szakmai vezetésével öt rövidfilmet forgattak a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2011-ben végzett hallgatói (Fekete Ibolya osztályából).  Bevándorlók és magyarok valós találkozásai inspirálták a fiatal rendezőket, akik szabadon dönthettek, hogy miként használják a valódi életrajzi és fikciós elemeket.


2012. május 10-én bemutatjuk az ebédeken készült fotókat, a filmeket és a szakácskönyvet. A szakácskönyvben szereplő ételekből ízelítőt adunk.

Az este részletes programja:

18.00: Kiállításmegnyitó: Migráns és magyar családok látták vendégül egymást, a fotók a közös étkezések, vendégségek során készültek. Fotós: Rónai Gergely

18.30 A szakácskönyv bemutatása: Magyarország egyik legsikeresebb gasztrobloggere, Mautner Zsófi beszélgetett, és főzött együtt Magyarországon élő külföldiekkel. Együtt alkották a könyvet, amelyben nem csak receptek, hanem kalandos életutak, izgalmas sorsok jelennek meg.

18.45 Kóstoló a szakácskönyvben szereplő ételekből: Aki megéhezik a ínycsiklandó ételek, italok láttán és hallatán, nem fog csalódni: Füzi Tamás, a Kőleves étterem séfje készít némi ízelítőt a szakácskönyv receptjeiből.

19.30 Filmvetítés: Hat fiatal rendező készített kisfilmet Budapesten élő migránsok mindennapjairól, nehézségeiről, örömeiről.

20.30 Beszélgetés Török Ferenccel és a rendezőkkel: Gaszner Verával, Hatházi Fannival, Kovács Zsófi Lilivel, Marton Krisztiánnal, Szabó Péterrel és Szőnyei Dáviddal.

21.00 Harcsa Veronika koncert

22.00 dj Keyser zenél

Az este során pedig természetesen nem csak az alkotókkal, hanem magukkal a résztvevőkkel, szereplőkkel is lehet majd találkozni. Néhány szerencsés pedig, megnyerheti majd a szakácskönyv első példányait!

Szeretettel várunk mindenkit a Mika Tivadarba!

Hírek Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Várkonyi Zoltán, Bacsó Péter, Mészáros Ági, Szirtes Ádám, Pécsi Sándor, Gózon Gyula, vagy a még köztünk élő Makk Károly nevei a magyar film egén fényes csillagokként ragyognak. Az általuk jegyzett Simon Menyhért születése című film pedig bizonyság arra, hogy a sötét rákosista sematizmusban is át tudta ütni bimbaját az ostobaság jegén a tehetség üde és életerős hóvirága. A hős párttitkár mindent megmozgat, hogy a megközelíthetetlen téli hegyen megbúvó erdészházban Simon István erdész felesége egészséges babát hozhasson a világra. (Duna, 20.00)

Ez a Köd (Fem3, 21.00) nem az a Köd lesz, úgyhogy… Még akkor sem, ha John Carpenter (aki nem az az Ács János…) itt is jelen van producerként.

Amúgy passz. Délután már suhan a Giro d’Italia. Az első négy napról én is lemaradtam. Ma van az ötödik, Modenából Fanóba tekernek a rózsaszín trikóért (lásd a képet) folyó küzdelem harcosai, közvetítés az Eurosporton 14.45-től, Sipivel és Jencivel, ahogy szokásos.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Együtt élhetnénk (Et si on vivait tous ensemble?, 2011)

A piac vélt/valós törvényszerűségei miatt a filmek általában a fiatalabb korosztályt célozzák meg, mint célközönséget, holott, mint azt a remek Aradszky-slágerből is tudjuk jól: „Nem csak a húszéveseké a világ!” Ha kell, mankóval, ha úgy adódik, Viagrával, ha kell, egyéb segítséggel, de az orvostudománynak hála, még tényleg ott poroszkál néhány korosztály az élet országútján. Kevés szó esik például a hetvenen felüliekről, így hiánypótló lehet ez a film is…

A helyzet nem rózsás, ráadásul reménytelen

Negyven felett egyre több tagunk kezd el hasogatni, valami mindig szúr, nyom, feszít vagy lüktet, de ekkor már legtöbbször legyintünk ezekre: „Nem baj, ha érzem, akkor még megvan!” Ahogy múlnak az évek, évtizedek, ezek a tünetek aztán csak fokozódnak. Hiába, az emberi szervezet is csupán egy mechanikus szerkezet. Az alkotóelemek a használat során elkopnak, elhasználódnak, de nincs is ezzel különösebb baj, ez az élet rendje. „Emlékszel, mama, 25 évesen hogy pattantam volna ki az ágyból, ha engedtél volna? Most meg te zavarsz ki a hideg konyhába kávét főzni, mikor már felkelni is csak nehezen megy?!” Az orvostudománynak, a helyes táplálkozás éppen aktuális reformjainak, és még sok minden másnak köszönhetően azért a fejlett világban az efféle panaszok egyre jobban kitolódnak, bár azért még messze a halhatatlanság. Megfelelő körülmények biztosításával azonban elviselhetővé lehet tenni az „aranykort” is… Egy élhetőbb világban, tehát most ne a viharoktól tépázott kis hazánkból induljunk ki, hanem merüljünk el álmainkban. Illetve, ha ez nem megy, nézzük meg ezt az And If We All Lived Together című francia filmet.

A francia módi

Öt régi barát dönt úgy, hogy összeköltöznek egyikük decens, parkos villájába, hogy egymás barátian óvó felügyeletével, kellemes körülmények között tudják le a hátralévő éveket. Jean (Guy Bedos) hajdani szélsőbalos diákforradalmár, aki némi zsörtölődéssel ugyan, de boldogan ajánlja fel a célra feleségének, Annie-nak (Geraldine Chaplin) polgári villáját. A hajdani magas szőke férfi mára egyre súlyosbodó Alzheimer-kórral küzdő Albert (Pierre Richard), aki mit sem sejt egyetemi tanár feleségének (Jeanne – Jane Fonda) rákbetegségéről, amiről „viselője” sem nagyon akar tudomást venni, így elsősorban Albert miatt mondanak igent az összeköltözésre. A „kommuna” ötödik tagja Claude (Claude Rich), aki hetvenen túli özvegyember létére óriási nőcsábász – ez okozza szívrohamát is, minek okán ő is beköltözik a villába. Később, először Albert kutyájának sétáltatójaként csatlakozik a csapathoz a fiatal német egyetemista, Dirk (Daniel Brühl), aki amúgy etnográfushallgatóként az elöregedő társadalmat kutatja – számára a villa így maga a paradicsom.

Öregszem, de törekszem

A keserédes humorú filmet Stéphane Robelin rendezte, akiről nem sok életrajzi adatot találni, a fénykép alapján egy szimpatikus harmincas fiatalember. Ez életében a második nagyjátékfilmes próbálkozás, éppen ezért meglepő a témaválasztása, illetve a végeredmény visszafogott érettsége. A produceri gárdában tevékenykedő Peter Rommel nevével viszont már közelebb kerülhetünk előzetesen a témához, hiszen ő volt a producere a német Andreas Dresen Kilencedik mennyország című tabudöntögető filmjének is, mely az időskori szexualitás finom és mély ábrázolásával keltett feltűnést nemrégiben. Robelin szintén nem kerülgeti ezt a „forró kását”, s bár filmjében nem a szex a központi téma, azért igen jelentős (és látványos) hangsúllyal van jelen az egész filmben, és nemcsak az idült pinabubus Claude példájában.

Az arany középszer

Ügyesen járja tehát az arany középutat Robelin, hiszen filmje keserédes humorú, romantikus komédiaként a közönség kegyeibe is beleférkőzhet, de a fesztiválokon is megállhatja helyét szókimondásával és nem utolsósorban érdekes és nívós szereposztásával. Ügyesen vág, szellemesen mesél. Nem mond szentenciát, nem ad ki divatteremtő ukázt, a halál elkerülésére sem tudja a megoldást, mégis szerethető a film. Régen láthattuk például filmen Jane Fondát, akinek érdemes végigböngészni életútját, hiszen nem akármilyen vargabetűket írt le – pedig igazi drámai erejű színésznő, ahogyan itt is látszik. Pierre Richard, a hajdani magas szőke férfi, aki félénken szeretett volna hódítani – fájdalmas nézni, ahogyan Alzheimeres Albertként bámul tökéletesen üres tekintettel a semmibe. Vele ellentétben Geraldine Chaplin egyenesen vibrál a féktelen vitalitástól, s kislánynak álcázott matrónaként még mindig olyan hajlékony, mint egy balerina. A viszonylag ismeretlenebb többiekre sem lehet panasz, talán a német fiú, Daniel Brühl túl snájdig picit. De kellemes, széles közönségspektrumú film ez, melyre a nagyobbacska unokák végre nyugodtan elvihetik moziba a nagyszülőket is. Izgi lesz! 🙂 Asanisimasa: 8/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Szerintem semmit.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Ma este nagyon úgy tűnik, hogy kultúrprogram vs. krimikedd-meccs lesz, nem kétséges végkifejlettel. Ennek ellenére: a ma esti Bergman-klubban A csend (Duna, 20.00). Két nő és egy kisfiú a vonaton. Azt mondja Ingmar, arról szól a film, milyen Isten, szeretet, őszinte, feltárulkozó emberi kapcsolatok és vágyak nélkül élni. (Lásd a képet)

Semmivel sem pörgősebb a Roman című filléres amerikai független dráma sem (Angela Bettis alkotása), melyben a címszereplő fiatalember merő unalomban, magányosan pergeti kilátástalanul napjait, mígnem egy szép nap betoppan az életébe egy csinos, vidám élettel teli fiatal nő. A történetnek kétféle vége lehetséges, a tét, hogy kibírjuk-e addig? (m2, 23.00)

A Macerás ügyek Hajdu Szabolcs első nagyjátékfilmje, amiért annak idején, több mint tíz évvel ezelőtt igencsak lelkesedtem frissessége, ötletessége és pajkos bája miatt. (tv2, 01.15)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Dorian Gray (2009)

Ez a Dorian Gray Oscar Wilde híres-hírhedt regényének olcsó (bár nyilván angol fontban kifejezve igen drága) adaptációja, mely azonban minden bizonnyal köszönőviszonyban sincs a viktoriánus kor pókhálós, prűd és pipifaxos világát alapjaiban megrengető ír-angol zseni szárnyaló szellemével és vibráló intellektusával. Oliver Parker (Toby Finlay forgatókönyvéből) egy meglehetősen jellegtelen, romantikus (ez önmagában még nem lenne hiba) és közhelyes horrorklisékbe fulladó tévéfilmet készített az önmaga szépségébe belekattanó fiatalember tündökléséről és bukásáról.

A történet sztoriját nagyjából levették, hiszen a film hozzávetőleg követi Wilde regényének cselekményét, azonban kétség sem férhet ahhoz, hogy ezzel csupán annak vázát reprodukálták. Wilde finoman cizellált, esztétikus szövegének áradó szellemessége, Dorian Gray életének filozófiája, a narcisztikus érzelmi vámpír figurájának rejtélyes és izgalmas pszichológiája, valamint az a ma már megkerülhetetlen, fatális hasonlóság, mellyel a történet mintegy megidézi írójának életét is: nos, ez mind kimaradt a filmből. Ezek helyett kaptunk egy lazán szőtt szerelmi szálakkal vegyített szoft-horrort, némi gyilokkal, egy bájolgó, külsejében egy torz, tinisztáros Oscar Wilde-ot idéző Ben Barnes-t a címszerepben, egy valójában semmilyen Ben Chaplint, mint Dorian Gray ominózus arcképét megfestő Basil Hallwardként, akivel azonban meghatározó kapcsolatuk csak halvány utalásszinten maradt, gyakorlatilag kitárgyalatlanul. A Széchenyis körszakállal ékesített Colin Firth (Lord Henry Wotton) az, akinek opponálnia kellene Gray évtizedes fausti ámokfutását, de az anakronisztikus kellékek között (autók a viktoriánus korban?) és az ópiumbarlangok jótékony füstjében ő is elkopik hamar. Az egész film, így kiherélve, valami lájtos Tim Burton-koppintásnak tűnik, ami azért meglehetősen dehonesztáló a nívós irodalmi alapanyaghoz képest. Ráadásul még unalmasacska is, amit még egy kvázi szoft-horrortól sem viselünk szívesen. Bukta. Asanisimasa: 3/10

Film Kategória | Címkézve | 7 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Estére a szokásos krimihétfőn kívül mindössze egy hasonló műfajú játékfilm adódik, de ez is sokszor került már adásba. A Túl mindenen F.Gary Gray a drámai szálakat egy akció-krimihez viszonyítva igen tisztességesen bonyolító bosszúfilmje, melyben egy már mindenen túl lévő, feleségét is elvesztő kemény zsaru veszi fel a harcot a drogmaffiával. Közhelyes sztori, de nézhető film Vin Diesellel. (Cool, 21.15)

Tegnap nézhetetlen, ma már egy kicsivel nézőbarátabb időpontban kerül bemutatásra a Lorenzo olaja, ami egy régi, híres megrázó és szívfacsaró film egy anyáról (Susan Sarandon) és egy apáról (Nick Nolte) akik gyógyíthatatlan, ritka betegségben szenvedő kisfiukért küzdenek (lásd a képen). (m2, 23.20)

Ugyanebben az időpontban kezdődik egy portréfilm az egyik legérdekesebb kortárs filmrendezőről, a francia Michel Gondryról, Nem félünk Michel Gondrytól címmel, mely azonban vélhetően elsősorban azok számára lesz izgalmas, akik tudják egyáltalán, ki is az a Michel Gondry, mert előzetes ismeretek nélkül -vélhetően- csak egy újabb, excentrikus fura fazonról láthatunk egy filmet, akikből viszont rengeteg akad szerte s szana a világon. (Duna, 23.20)

Tévé Kategória | Hozzászólás