Endövinöriz! – A 19. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fődíjasa a Play.

A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fődíját évről évre egy háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda, melyet idén Stefan Laudyn, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Kocsis Ágnes filmrendező és Muhi András producer alkotják.

A zsűri indoklása szerint a 19. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Hullámtörők-díjat “egy látszólag tökéletes társadalom következetes és felzaklató portréjáért” a PLAY (r.: Ruben Östlund) című svéd filmnek adja!

A 19. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál közönségdíját Geoffrey Enthvoven Hasta la vista című filmje kapja. A nézők 5-ös skálán szavazhattak a filmekre, a nyertes film 4,78-as átlaggal nyerte a legkedveltebb filmnek járó kitüntetést.

Stefan Laudyn zsűri elnök videóüzenete:

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Ki nyeri az idei Titanic Filmfesztivál Hullámtörők-díját?

A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál zárógáláján 2006 óta évről évre átadják a versenyszekció legkiválóbb, leginkább újító szándékú és a legmerészebb filmjének a Hullámtörők-díjat, valamint a közönségdíjat. A Görömbei Luca iparművész által készített, különlegesen megformált plakettet háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda, melynek idei tagjai Stefan Laudyn, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, Kocsis Ágnes filmrendező és Muhi András producer. Már csak egy napot kell várnunk, hogy szombat este megtudjuk, ki lesz az idei győztes, időszerű tehát áttekinteni újra az idei Versenyben szekció filmjeit.

Az elsőfilmes, eredetileg fotósnak készülő Valerie Massadian csendes, érzékeny alkotásában, a Nanában az apró mozzanatok, a hétköznap békés eseményei mögül lassan, de biztosan bukkan elő az igazi dráma. Díjnyertes darab egyenesen a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválról, friss és botrányos látlelet a pornográf képek, a virtuális valóság és az erőszak bűvkörében élő tinédzservilágról, és az erkölcsi értékválságban szenvedő Szerbiáról a Klip című film. A dán-norvég Joachim Trier munkája, az Oslo, augusztus archív felvételekkel megtűzdelt, különleges városportré és melankolikus történet egy olyan generációról, amely elveszettnek érzi magát a rohanó világban. A Mocskos szívek a második világháború idejének Brazíliájába repít, az ottani népes japán kolóniába: a film egy valódi események alapján rekonstruált történelmi thriller és egy szerelmi történet keveréke, amit az egyik japán fanatikus felesége mesél el. Jamie Heinrich amerikai rendező a Hol volt, hol nem című micro-budget független film forgatókönyvét saját rövidfilmje, a Happily Ever After nyomán írta, a korábbi filmet átható laza humort ebben a filmben azonban drámaibb, kijózanítóbb hangvétellel cserélte fel. Az idei Berlinale gyöngyszeme volt Marlen Haushofer osztrák írónő világhírű regényének hat operatőrrel készített, szemkápráztató adaptációja, A fal. A film rendezőjével, Julian Roman Pölslerrel a közönség személyesen is találkozhatott az idei Titanicon.

A díj várományosai közül a Play című munka szerepel a szombati vetítéseink között is, 16:00-tól látható a KINO-ban. Ruben Östlund rendező zseniális módon fogja mindazt, amit a jóléti államról tudunk, hozzáadja az összes rendelkezésre álló sztereotípiát, majd az egészet a feje tetejére állítja. A filmben néhány fekete srác rendre rabolja ki a plázákban ténfergő, jól szituált svéd kisfiúkat, ám fizikai erőszakot nem használnak, csak fenyegetést és ügyes taktikát. A távoli beállításokkal felvett, több síkon is értelmezhető Play zavarba ejtő nyíltsággal szól a burkolt és nyílt erőszakról, a gyerekekről, a manipulációról, faji és erkölcsi kérdésekről egy Göteborgban valóban megtörtént eset alapján.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

A Mezzon XIV. ‘Napkirály’ Lajos kedvenc udvari zeneszerzőjének, Jean-Baptiste Lullynak Atys című operáját nézhetjük-hallgathatjuk meg, Sir William Christie és a Les Arts Florissants előadásában, 20.30-tól. Túlcsorduló barokk pompa, báj, kecs, kellem. Lully és Lajos bonyolult kapcsolatáról szól amúgy a remek A király táncol című film is, amit ma sajnos nem nézhetünk meg, a tévében legalábbis. Lesznek filmek is dögivel, nem mondom mindet, csak azokat, amelyek nem annyira közismertek:

Muriel esküvője – Ez egy bájos, teljesen nézhető ausztrál romantikus film a csúnya Murielről, hogyan lesz neki esküvője. (m1, 20.10)

Lánglovagok – Minden tűzoltó és minden tűzoltófeleség, -anya és -apa, -gyerek és nagyszülő kötelező filmje a hős tűzoltókról. Tökmindegy, hogy amerikaiak, a tűzoltók a hétköznapok hősei, tegyék dolgukat bárhol a világon. Sztárok, izgalom, feszültség, dráma. (tv2, 21.20)

Kikötői hírek – Amikor Quoyle, a boldogtalan, magányos New York-i újságíró (Kevin Spacey) végleg elveszti tőle rég elhidegült feleségét egy autóbalesetben, az élete örökre megváltozik. A gyásztól lesújtva visszavonul nagynénjével (Judi Dench) és kislányával Új-Fundlandra, ősei rejtélyes otthonába. Egy kis halászvárosban a helyi lapnál kap újságírói állást. Minden újabb cikk megírásával nő Quoyle érzékenysége a kiismerhetetlenül csalafinta közösség iránt – és saját maga iránt is. Apránként románc alakul ki közte és Wavey (Julianne Moore) közt (lásd a képen), aki saját démonaival küzd. A férfi új élete kezd kibontakozni ezen a varázslatos, hajthatatlan szépségekkel és nehézségekkel megáldott helyen… és Lasse Hallström jajdenagyonszép filmjében. (Story4, 22.00)

Dresch Quartet a MüPában. (Duna, 22.15), utána, ugyanitt (23.15-től) egy sajátos nyelvű és megközelítésmódú, szabad, költői portréfilm következik Bob Dylanről: I’m Not There – Bob Dylan életei címmel. (Bővebben itt.)

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Rózsa (Roża, 2011)

Szánalmat keltő látványt nyújt egy három lábon bukdácsoló kutya. Valami szörnyű tragédiát élhetett túl ez a nyomorult állat. Egész groteszk lénye komor, baljós hangulatot kelt. A Rózsa című lengyel film háború után céltalanul vándorló hősét is egy ilyen háromlábú kutya fogadja a romos tanyán, és tudjuk, hogy a szörnyűségeknek még messze nincs vége…

Polak, Węgier

A történelem homályába vész a magyar és lengyel nép kölcsönös szimpátiája, szeretjük is hangoztatni, milyen jó barátok vagyunk mi, együtt harcolunk, borozunk. Bár ha jobban megturkáljuk a dolgokat, már könnyen feltűnhet mindenkinek, hogy legalább annyiban különbözünk, mint amennyiben hasonlítunk egymáshoz. Példának okáért a lengyelek szeretik a lengyel filmeket, tisztelik filmeseiket, büszkék sikereikre. Ebben például nagyon nem hasonlítunk. Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy olcsón adnák a sikert. A tavalyi lengyel filmtermés közel kétharmada történelmi tárgyú, komoly, komor dráma volt, szóval semmi populáris tinglitangli, melyre amúgy tódulni szokott a nép. Tódul az a múlt szennyére is, csak meg kell nekik mutatni. Nyilvánvalóan van is még mindig mit megmutatni az igen zűrös huszadik századból, pedig a lengyelek azért mindig is igyekeztek ezt feldolgozni. A Rózsa című film, Wojciech Smarzowski alkotása szintén háborús tematikájú, felkavaró, brutális alkotás, tele explicit borzalommal, mégis lekaszálta szinte az összes díjat a lengyelek filmszemléjén és a közönség is szépen látogatja februári premierje óta (nem mondok számokat, mert úgysem hiszitek el).

A mazuriak

A film Európa egyik legmegkapóbb szépségű területén, a Lengyelország északkeleti részén fekvő Mazuri-tavak környékén játszódik. Itt laktak a mazuri németek, akiknek státusza a világháborút követően igencsak bonyolulttá vált. A lengyelektől mind nyelvben, mind vallásban, mind kultúrában elkülönülő népcsoport a háború előtt a németekkel kereste a kapcsolatot, ami aztán az orosz felszabadító hadsereg bevonulása után alaposan vissza is ütött rájuk. Mind az oroszok, mind a lengyelek kollektív háborús bűnösnek nyilvánították őket, melynek legenyhébb büntetése a Németországba való kitelepítés volt. Most, itt Lengyelország lesz! – jelentették ki a győztesek.

Háború és béke

Gyerekfejjel valahogy mindig érdekesebb a háború, mert abban mindig vannak hősök, akikkel jó azonosulnunk, jó látványos csatajelenetek, ahol mindig legyőzzük a gonoszt, izgalom, küzdelem. Később aztán, amikor már saját bőrünkön érzékeltük a puskapor szagát, akár apró-cseprő, hétköznapi szinten is, már tudjuk jól, hogy a háborúban a legcsodálatosabb az, ha sikerül túlélni. Vele szemben sokkal szebb, felemelőbb, de ezzel együtt, sokkal brutálisabb és embertelenebb is az, ami a hátországban történik, mialatt a hősök a csatatéren ütik a gonoszt (vagy viszont). A Rózsa című film sem háborús film, a szó szoros értelmében, hiszen annak végnapjaiban játszódik. ’45 nyarán Mazúria viszont maga volt a pokol, holott ekkorra már porba hullt a horogkereszt, és Hitlernek is kaput. Tombolt a béke, részeg ruszkik teljhatalmú hadurat játszottak, nőket erőszakoltak, raboltak és fosztogattak, alig hagytak valamit az ország-újjáalapító lengyeleknek, a lengyel-német keveréknyelvet beszélő mazuriak pedig mindennapos halálfélelemben rettegtek.

Kegyetlen románc

Smarzowski filmje brutálisan kegyetlen románcot mesél el a háborúban mindenét elvesztő Tadeusz és a Wehrmacht kötelékében halálba masírozó férjét gyászoló Roża tragikus történetében. Kegyetlen mindenkihez. Kegyetlen a lengyelekhez, hiszen filmjének áldozatai egyértelműen a mazuriak, akik nem lengyelek (vö. Kovács Hideg napok, vagy akár Fliegauf Csak a szél című filmjének hazai fogadtatásával). Persze, Tadeusz lengyel… de egy szál lengyel. Kegyetlen az országot a náciktól végül megtisztító orosz katonákhoz, hiszen azok talán még sohasem, egyetlen filmben sem voltak ilyen bestiálisnak ábrázolva. Tudható, hogy voltak túlkapások, nem kis számban, de amit itt látunk, az bizony aránytévesztés. Ez a durva aránytalanság amúgy a film ordító hibája, ami annak minden rétegében jelen van. Smarzowski úgy lubickol az emberi mocsokban, a legaljasabb brutalitásban, mint Mel Gibson annak idején Jézus szenvedésében – szinte pornográf módon. A már említett szegény kutya nem elég, hogy háromlábú, a film közepén még fel is robban, jó alaposan megmutatott cafatokra. Szegény Roża, nem elég, hogy árulónak tartják a lengyelek és sajátjai, a mazuriak pedig oroszok kurvájának, nem elég, hogy többször agyonverik, megerőszakolják, elvetél, de még rákos is lesz. Tadeusz sem ússza meg olcsóbban, pedig neki még ennyi bűne sincs… És mindez egy szívszorítóan szép szerelmi történetben! Az író-rendező Smarzowski bizony komoly túlzásokba esett e filmmel, sok, rengeteg, hatásvadász, bombasztikus, sokkoló alkotás a Rózsa – kár érte, mert lenne benne spiritusz. Így azonban csak olyan, mint az a háromlábú kutya: megrázó, de groteszk látvány, és semmiképpen nem tökéletes. Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Titanic – Pénteki ajánló

A Titanicon is lassan vége a hétnek

Az idei Titanic Nemzetközi Filmfesztivál utolsó közönségtalálkozóit ajánljuk nézőink figyelmébe.

Pénteken 18:45-kor kezdődik a Katalónia über alles! című film az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a vetítés után pedig a vendégünk lesz Ramon Térmens, a film rendezője. Térmens 2005-ben a Joves című filmmel debütált, melynek társíró-rendezőjeként három Ciutat de Barcelona-díjat (a korábbi Gaudí-díj) is elnyert. Egy volt börtönlakó, egy munkanélküli bevándorló és egy sikeres üzletember a három főszereplője a Katalónia über alles! Belső-Katalóniát ábrázoló portréjűában. A három történet egy konfliktusokkal teli, a széthullás határán álló, a megújulásra igencsak rászoruló társadalmat mutat be. Kegyetlen, sötét humor kíséri az olykor thrillerbe illő jeleneteket: a rasszizmus képmutatásának könyörtelen leleplezését. A film a figyelmet egy konkrét helyre, egy katalán városra (és még csak nem is Barcelonára) – az általános helyett a konkrét problémákra összpontosítja. Spanyolcsizma szekciónk egyik legizgalmasabb darabja az ibériai lét árnyoldalaiba enged betekintést.

Az a:normal sessions egy 2010-ben alakult újgenerációs zenei projekt, melyben a zene és a film egyedi módon találkozik, élő zenei videoklipek formájában. Az élő előadás és a videoklip egybemosásával és ismert hazai és külföldi együttesek közreműködésével a csapat olyan egyedi zenei videókat valósít meg, amelyek egyszerre használják ki az élő esemény izgalmát és az előre megkomponált vizuális koncepció erejét. Az eredmény így több mint egy egyszerű élő felvétel, és őszintébb, mint egy hagyományos, előre csomagolt videoklip: kihívás az alkotóknak és valódi élmény a nézőknek. A csapat új munkái közül a Quimby, a Hangmás és a Lajkó Félix videó premierjére kerül sor péntek este 19:30-tól az A38 hajón. A filmeket a José González egészen különleges élete című film előtt vetítjük, utána pedig közönségtalálkozót tartunk Vandad Kashefi rendező részvételével.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

A mai variáció: Abigél s01e04 (Duna, 20.00) vs. Wallander s01e01. (AXN, 21.00)(Ez utóbbi egy igen remek svéd krimimini, Kenneth Branagh játssza benne a közepesen depressziós, szplínes detektívet. Érdemes belenézni, nekem bejött, én bírom az ilyen skandináv cuccokat…)

Alternatíva: Az elszánt diplomata (Bővebben itt.)(Viasat3, 21.20) vs. A tébolyultak (Viasat6, 22.20). Ez utóbbi fasza zombifilm, George A. Romero 1973-as klasszikusának kvázi ön-remake-je, Timothy Olyphanttal (másutt Raylan Givens helyettes rendőrbíró) a főszerepben. Itt a tébolyultak által elözönlött kisváros seriffjét alakítja, a képen éppen munka közben látható.

Tévé Kategória | Hozzászólás

22. MEDIAWAVE Nemzatközi Film és Zenei Fesztivál április 26-30., Komárom – Monostori Erőd

„A Kicsi szép!”

Idén április 26. és 30. között, a Monostori Erődben, Komáromban rendezik meg a MEDIAWAVE Nemzetközi Film és Zenei Fesztivált. A szervezők a rendezvény hagyományos értékeit elevenítik fel az épületegyüttes Dunai-bástyájában, miközben a csere-bere, a Feszivál saját pénze, a MEDI bevezetésével, illetve a környezettudatos gondolkodás jegyében egy új kulturális koncepció megvalósítására törekszenek.

Tavaly szeptember végén a „Ravazdi gondolatok – Termésbetakarító együttlét” programjai alatt öltött először konkrét formát a fesztivál munkatársainak elképzelése, mely egy más jellegű kontextusba kívánta helyezni a kulturális produkciók élményét, közegét és elismerését. A MEDIAWAVE egy új, bővített fóruma kíván lenni ennek a kezdeményezésnek, amely három fő pillérre épül: a filmre, a zenére és egyéb művészeti programokra, illetve a – több értelemben vett – fenntartható fejlődésre. Utóbbi elembe beleértendő az ökotudatosság, a csere-bere, az ajándékozás újrafelfedezés, de a közönségnevelés, ifjúsági művészeti képzés és szociális integráció – a Passport Control műhely és a Cafés & Citizenry: The Roma Origins projekt segítségével. Ezek a prioritások idén hangsúlyosan és számos formában visszaköszönnek a fesztivál érdeklődőinek: legyen szó akár majálisról, újrahasznosított produktumokból álló kiállításról, kézműves ízek fesztiváljáról vagy rengeteg más eseményről.

Kiemelendő a fesztivál helyszíne is, amely a Monostori Erőd munkatársainak jóvoltából teljes mértékben a MEDIAWAVE rendelkezésére áll: a Dunai-bástya és az azzal organikus összhangban lévő ligetes Duna-part remek terep a fentebb említett koncepció kidolgozására: a természetközeliség, a hagyományokhoz történő visszatérés, ugyanakkor a kísérletezés megvalósítására.

A filmes programba 76 országból érkezett 1068 nevezésből alakult ki, melyekből az előzsűri 74 filmet válogatott a nemzetközi verseny szekcióba (5 játékfilm, 17 kisjáték-, 20 animációs-, 19 kísérleti- és 13 dokumentumfilmet).

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően két külön zsűri dolgozik a fesztiválon: Jiří Menzel cseh rendező, Stefan Kitanov, a Szófia Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója és Durst György producer a játék- és kisjátékfilmeket, míg Ohad Itach izraeli rendező, Ladik Katalin költő, színész, performer és Radu Igazság román fényképész és filmes az animációs-, kísérleti- és dokumentumfilmeket értékeli majd.

A panoráma vetítések során 27 alkotást tekinthet meg a közönség, kisjáték-, animációs- és dokumentumfilmeket.

Speciális program és szakmai konferencia is lesz a filmmustrán: a fesztivál 10 és 20 évvel ezelőtti filmjeiből válogatás, és számos rövidfilm blokk tekinthető majd meg, melyek a MEDIAWAVE Film Forum 3.0 tematikájához („A KICSI SZÉP!”) kapcsolódnak. Többek között rangos fesztiválokon díjnyertes, illetve nagymúltú magyar stúdiók kisjátékfilmjeit vetítik a fesztivál öt napja során.

A Dunai-bástya koncentrált programokra, a régi fesztiválok hangulatát megidéző koncertek megrendezésére ad lehetőséget, főleg dzsessz és ethno zenei fókusszal. Április 27-én a tavalyi fesztivál alatt elhunyt Szabados Györgyre emlékezik a MEDIAWAVE, fellép Grencsó Kollektíva, Benkő Róbert és a kor talán legerősebb improvizatív formációja, Ken Vandermark és Paal Nilssen-Love duója. A 28-i napon a Monsotori Erődbe látogat a Vágátzó Csodaszarvas mágikus népzenei csapata, de belga folk-és ethnorock együttes is koncertezik, nem beszélve a Romano Trajo által játszott autentikus roma zenéről. Április utolsó vasárnapja nemzetközi dzsessz nap lesz, friss és klasszikus, hazai és külföldi nagyágyúkkal: gitáresttel érkezik James Blood Ulmer, a free funk egyik emblematikus alakja, játszik az amerikai FLY Trio, Tóth Viktor tercettjével, melynek tagja a 14 éves dobzseni Hodek Dávid. A fiatal hazai színteret Meleg Tamás és Molnár Sándor Quintetje és a ’round nine képviseli ezen az estén. A fesztivál zárónapján Mérai Lakodalom és Mennyegző ad komplex autentikus népművészeti élményt erdélyi, felvidéki és magyar zenészekkel, táncosokkal és eredeti cifra szoba díszlettel a látogatók számára.

A bástyán kívül, a Duna-parton három napon keresztül majális várja az érdeklődőket koncertekkel – fellép Ferenczi György és a Rackajam, Apnoe, Romungro Fiúk és sokan mások –, népi játékokkal, környezettudatos és egyéb szórakoztató programokkal.

A rendezvény másik kiemelkedő eseménye a „Cafés & Citizenry: The Roma Origins” elnevezésű művészeti integrációs projekt, amely az Európai Unió Kultúra programjának támogatásával valósul meg. A MEDIAWAVE alatt négy napig próbál a Both Miklós vezette zenei, és az MC Zeek által irányított slam poetry műhely, melyek egy közös produkciót állítanak színpadra a fesztivál záró napjára Boka Gábor rendezésében. Ez a kezdeményezés a kávéházi zene roma gyökereinek felfedezésére és újjáértelmezésére tesz kísérletet román, olasz és magyar muzsikusok részvételével, de tágabb – képzőművészeti és irodalmi – kitekintéssel egyaránt.

Ezen kívül képzőművészeti kiállítások, „RE-LIKVIA” projekt újrahasznosított anyagokból készülő installációkkal, performanszokkal, kisközösségi fejlesztéssel, világörökséggel, vidéki színházakkal és kulturális fesztiválokkal foglalkozó tömörülések találkozói, színházi előadások, ökopiac, hazai kézműves ízek fesztiválja várja a 22. MEDIAWAVE közönségét.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Taliándörögdi Találka – 2012 április 28.

 

Hírek Kategória | Hozzászólás

Hogyan lett Varsónak A-kategóriás filmfesztiválja?

„A jóhír nem pénz kérdése” (Beszélgetés Stefan Laudynal, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatójával)

Csütörtökön délután Stefan Laudyn, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója, az idei Titanic zsűrijének elnöke és Horváth György, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója beszélgetett az érdeklődőkkel kulturális diplomáciáról, a filmfesztiválok jelenlegi helyzetéről az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A tíz napos Varsói Nemzetközi Filmfesztivál huszonhét éves múltra tekint vissza: két helyszínen, kilenc vetítőteremben mutatják be a friss lengyel és nemzetközi filmtermés legjavát – körülbelül száz rövidfilmet és ugyanennyi nagyjátékfilmet – minden októberben, mintegy százezer nézőnek. 2009-ben a fesztivál Cannes, Velence és Berlin mellett felkerült annak a tizennégy filmes eseménynek az igen rangos listájára, melyeket a Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Film Producers Associations – www.fiapf.org) állít össze. Stefan Laudyn a beszélgetésen elmondta, húsz évébe került mindezt felépíteni, 1991 óta vezeti ugyanis ő a fesztivált.

Hozzátette, a lengyel filmtermés éves mustrája azonban nem náluk van, hanem a Lengyel Filmfesztiválon, Gdyniában. Mivel a Varsói Filmfesztivál mind a nemzetközi, mind a hazai filmtermést nagyon szigorú szempontok szerint válogatja, minden évben csak néhány alkotást mutatnak be a friss otthoni filmtermésből. Az a két-három lengyel film, amely benne van a programjukban, számíthat azonban arra, hogy a fesztivál révén láthatóvá válik a nemzetközi porondon, és bekerül a széleskörű filmforgalmazásba. A fesztiváligazgató szerint a jóhír nem pénz kérdése: nem az intenzív PR-tevékenységtől vagy a hatalmas büdzsétől lettek sikeresek és befolyásosak, hanem attól, hogy a fesztivál első számú célja mindig is a nézők és a vendégek elégedettsége volt. Hozzátette, a fesztivál történetében talán a legnagyobb dolog az, hogy a mai napi politikailag is függetlenek maradtak.

A nagy filmfesztiválokkal való kapcsolatokról szólva azt is elmondta, az együttműködésben hisznek, nem a versenyben, de azért bármerre jár, gyűjti az ötleteket, amelyekkel gazdagíthatja a saját fesztiválját. A kérdésre, a Titanicról mit kölcsönözne, azt válaszolta: „Az Uránia mozi a legszebb filmszínház, amit valaha láttam, de attól tartok, ezt mégsem vihetem haza.”

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás

Titanic, még mindig csütörtök – Irány Spanyolország!

Az idei Titanic Nemzetközi Filmfesztivál kiemelt országa Spanyolország, Spanyolcsizma szekciónk pedig csodás déli tájakra repíti a nézőket. Kedves idegen című filmjének főszereplője egy titokzatos utazó, aki Mallorca egyik csendes falujába érkezik, és észrevétlenül megszáll egy elhagyatott boltban. A helyiek izgatottan várják, hogy újra megnyissa az üzletet – ami talán felpezsdítené a falu életét –, csak az nem tűnik fel senkinek, hogy esze ágában sincs ilyesmit tenni, és egy szót sem tud spanyolul. A Kedves idegen rejtéllyel ötvözi a humort és a drámát, és egy zárt, személyes világot jelenít meg, amely a mai napig létezik a kis hegyi falvakban. A film csütörtökön 18.45-től kezdődő vetítése után a rendezővel, Toni Bestarddal beszélgethetnek a nézők az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A Titanic csütörtöki filmjei között szerepel a belga Hasta la vista is. Lars, Philip és Jozef három flamand jóbarát, akik a többi fiatalhoz hasonlóan egyetlen dolgot szeretnének: minél előbb elveszíteni a szüzességüket. Csakhogy testi fogyatékaik korlátozzák őket a csajozásban. Jozef szeme annyira gyenge, hogy csak nagyítóval lát rendesen, Philip csak fejét és egyik kezét tudja mozgatni, Larsnak pedig gyógyíthatatlan daganata van, ami Philiphez hasonlóan tolószékbe kényszeríti. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek, Spanyolországba utaznak, hogy felkeressenek egy különleges bordélyházat. Egy kis mikrobuszban vágnak neki az életre szóló kalandnak. Az Hasta la vista a Montreali Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, az ökumenikus zsűri díját, valamint a közönségdíjat. A film 21.00-kor kezdődik az Uránia Nemzeti Filmszínházban, utána pedig közönségtalálkozót tartunk Geoffrey Enthoven rendezővel és Mariano Vanhoof producerrel.

Hírek, Szemlék, filmfesztiválok Kategória | Hozzászólás