Köszönet a Filmdroidnak, hogy beajánlották ezt A folyó című, egyelőre nálunk még nem kapható, vadiúj tévésorozatot, mely annyira friss még, hogy szinte gőzölög: március 20-án ment adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat első évadának nyolcadik része, évadzáróként. Most várjuk a zöld lámpát a második szériának… A sorozat ugyan nem hibátlan, de nem is elvetendő, ahogyan arra a következőkben nem teljesen spoiler-mentesen megpróbálok rávilágítani.
A sorozat alapkoncepciója a következő: egy híres tévé természetbúvár, Dr. Emmet Cole, eltűnik valahol az Amazonas kiterjedt felső folyásánál, azon a területen, amit a bennszülöttek La Boiunának neveznek jegeces rémülettel ejtve ki szájukon a szavakat. Cole utolsó filmjeiben erősen a természet spirituális megközelítése felé fordult (There’s magic out there – szól a szlogenje), így talán ezért vonzhatta ez a misztikus vidék, ahol a hiedelmekben összekeveredik élő a holttal, a valódi a képzelttel, a tudatalatti a felettes énnel, miközben körbefonja a betévedőt a dzsungel burjánzó növényzete. Hat hónappal Cole eltűnésének hírére felesége, és régi producere egy expedíciót szervez felkutatására, abban híve, hogy Cole valahol még életben van a dzsungelben.
Ennyiből is sejteni, hogy minden bizonnyal egy misztikus alaphangulatú, ál-dokumentarista kézikamerás hatásokkal operáló dzsungeltúrás film vár ránk, néhol erősen a horrorba hajló felhangokkal, és ezzel jó helyen is kapirgálunk. Alapvető műfaji alapesetként kell megemlíteni Ruggero Deodato Cannibal Holocaust című “remekét”, bár annyira mélyre azért nem süllyedünk az ocsmányságba – A folyó, mivel tévére készült, a műfajhoz képest teljesen illedelmesnek mutatkozik az explicit erőszak megmutatásában. A sorozat egyik szellemi atyja Oren Peli (a sorozatspecialista Michael R. Perry-vel egyetemben), akiről ha azt tudjuk, hogy ő követte el a Paranormal Activity-filmeket, akkor képben is vagyunk kézikamerás ügyben is. A project mögé Spielberg produkciós cége, az Amblin Television állt… A folyó másik forrása az okoscsatornák (NatGeo, Explorer, stb.) dzsungel-, illetve túlélőtúrás sorozatai, melyekben önjelölt idióták bogarakkal, gyökerekkel és gumókkal táplálkozva, liánokból vizet facsarva élik túl a kamera előtti pillanatokat. Nem kerülhetjük meg a botrányosan összecsapott Lost című sorozatot sem, ami misztikumban és részben szintén a dzsungel-tematikában kapcsolható ide. Tehát kézikamerás, misztikus, fikciós survivor-show A folyó.
Természetesen, itt is belefutunk az ilyen kézikamerás cuccok alapvető hibájába, hogy “ki fogja a kamerát, ha éppen egyedül kúszunk a föld alatt?”, valamint egy idő után enyhe szemtengelyrezgést kapunk az állandóan izgő, mozgó, vibráló és villódzó képektől. Aztán, amikor izgis jelenetek jönnek, hiába süt hét ágra a nap, mikor hőseink “helyzetbe” jutnak, akkor mindig hirtelen vaksötét lesz, és zseblámpák, apró kamerareflektorok fénycsóváiban próbáljuk kitalálni, mi a jó franc zajlik éppen, hiszen sikoltoznak, mint amikor malacot vágnak. OK, picit sarkítok most…
De a karakterek hozzávetőleg jól vannak kitalálva, viszonyrendszerükben végig megvan a kellő dinamika. A horrorelemek a kaland- és a romantikus (mert kell ilyen is egy tévésorozatba!) szálakkal pont optimális mértékben keverednek, mondjuk 30-40-30 % arányban, és a cselekmény is hozzávetőleg rendben van, legalábbis logikai szempontból (már ha ilyet egyáltalán számon lehet kérni egy alapvetően misztikus témájú filmen). Akad fordulat szinte minden részre, egyedül az utolsó rész (szintén egy komoly horror-klasszikusra hajazó) nagyjelenete volt picit ciki, ám ez sem vágja agyon végül a sorozatot, mert még bőven belefért. Látok reményt a folytatásra is, hiszen van a végén bazi nagy cliffhanger, ami kell, és van még tartalék is bőven: misztikus vonalon az indián-téma kimeríthetetlen, akkor ott van a jaguár-isten, a chupacabra, vagy az ayahuasca, mint idevágó természetfölötti tényezők, reáliában pedig a kokain-termesztéstől az illegális fakitermelésig, esetleg bujkáló gonosz nácik klónjaiig, valamint az itt is megvillantott őserdei titkos laboratóriumok problémagócáig igen széles a skála, amibe hőseink még beleléphetnek, de nem akarok tippeket adni az íróknak (persze, van az a pénz…). De amúgy, nem volt rossz ez… Asanisimasa: 7/10
Elizabeth – I.Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett – a képen) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámáját, az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében, például. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” (Story4, 20.00)
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 