Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Húsvét-szombat. Van ilyen? Meg lehet tenni a téteket, hétfőig -az alkalomra való tekintettel- hány Bud Spencer-filmet nyomnak le a tévézombik torkán? 10-et? 15-öt? A Ben Hur hányadszorra kerül adásba? 100-nál kisebb vagy nagyobb a szám? Biztos, hogy éppen ez az Oscar-szivacs a legautentikusabb filmes megidézése a galileai Jézus boldogságos űrutazásának? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések köpnek savanyú tejet a kávémba… De mit nézzünk, ha már muszáj valamit?

Elizabeth – I.Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett – a képen) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámáját, az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében, például. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” (Story4, 20.00)

A Bizonyítást, amiben Anthony Hopkins egy dilinyós matematikust alakít, akinek lánya (Gwyneth Paltrow) azon parázik, hogy ő most a dilinyósságot örökölte, vagy a matekos zsenit… (Story4, 22.30)

A Túlparton az etnikai indíttatású polgárháborúk sújtott Grúziában játszódik napjainkban, ahol ma, a relatív béke időszakában sem mindegy, hogy grúznak, abháznak vagy örménynek szült valakit az anyja. Ebben a furcsa, vad és kietlen világba kalauzolja el a nézőt a grúz George Ovashvili Mediawave-fődíjas remek filmje. (Duna, 0.10)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Poroló 40. – Redl ezredes (1985)

Szabó István híres “hatalom és egyén”, vagy “német”, vagy praktikusan: Brandauer-trilógiájának második, a történet ideje szempontjából a legkorábban játszódó darabja a Redl ezredes, mely sokak szerint az Osztrák-Magyar Monarchia tökéletes “portréja”. Szerintem is portré, azonban nem a káundká-ként is becézett sajátos országképződményé, hanem egy tipikus emberfajtáé, melyek minden diktatúrát szolgálnak nélkülözhetetlen mozgatórugókként, hangyaszorgalommal, kíméletlen lelkiismeretességgel a szinte kivétel nélkül tragikus, megalázó és szánalmas végkifejletig.

Nem is lehet a film a Monarchia átfogó “portréja”, hiszen mindvégig egyetlen, igen szűk társadalmi rétegben mozog, a magasrangú katonatisztek világában. Itt fut be komoly karriert Alfred Redl, akinek ellentmondásoktól terhelt figurájából Szabó szinte egy igazi archetípust kreált. Utólag már tudjuk, milyen súlyos, komoly motivációk hajthatták Szabót ennek a filmtörténetileg is jelentős méretű trilógiának megalkotására, melynek egyik fontos szelete jelenik meg Redl történetében: a jelentéktelen sorból inkább szorgalma, mint tudása révén egyre magasabbra kerülő, a hatalom iránt feltétlen hálát és lojalitást érző hivatalnokét, akinek bukását magában rejtett gyengesége (itt az akkoriban is mélyen megvetett homoszexualitás) okozza. Persze, Redl kém volt, hiszen fontos adatokat adott át az oroszoknak – e filmben azonban beszervezése egyértelműen a férfiak (egy bizonyos férfi) iránti vonzalmának tudható be. (Bemutatása idején ennél nyíltabban nem lehetett mea culpázni.) Ahogy a Mephistoban a művész, a Hanussenben a különleges képességekkel rendelkező (értsd szinte emberfeletti) ember, itt a gyarló, gyengeségében támadható, védtelen (köz)ember  játssza el a “mór megtette dolgát, a mór mehet” keserű példázatát.

A trilógia szerintem legjobb darabja a Redl ezredes. Klaus-Maria Brandauer elképesztően játszik a címszerepben, John Osborne A Patriot For Me című darabjából Dobai Péter és Szabó remek, hibátlan ívű fiktív portrét kanyarított, melynek karaktere az egyre gyarapodó számú csillagok ellenére egyenruhaként feszült pontosan a színészre, aki mindvégig laza könnyedséggel lubickolt benne. Tökéletesen mindegy, hogy Redl valóban olyan volt-e, mint amilyennek Brandauer és Szabó mutatja, vagy sem, mert a figura tökéletesen általános érvényű, jellemző és jellegzetes. Rendkívül finoman rajzolódik meg a filmben Redl melegsége, hiszen a kor szokásrendjének való megfelelési kényszer szerint mindvégig látjuk hiábavaló küzdelmét a női nemmel is, azonban a beszervezés szinte szentimentális képsorainál nem lehet egyértelműbben fogalmazni.

De nem ez az egyetlen “cinkes” téma a filmben, hiszen az elejétől a végéig húzódó zsidózás-motívum is örök érvényűnek tetszik ezen a tájon, sajnos. Annyira fájdalmasan aktuális és életszerű, hogy amint egy vita, vagy egy probléma megélése folyamán eljutunk egy bizonyos szintig, valahogyan mindig előkerül univerzális bűnbakként a ‘zsidó’, mint szitokszó, mint bélyeg, mint aduász, mint terített betli. Redl nem volt zsidó, azonban ő is megkapta ezt a bélyeget az adott pillanatban, annak ellenére, hogy mint egy másik igen pontos jelenetben, ordítva küldte el az őt személyesen széderestére invitáló tekintélyes lembergi zsidót, az odapofátlankodó cigány jósnővel egyetemben. Talán ezért is válhatott a történet egyetlen igazán pozitív szereplőjévé Redl hajdani kadéttársa, a zsidó Sonnenschein (Bálint András).

Mellékfigura a filmben Ferenc Ferdinánd (Armin Mueller-Stahl), akinek figurájában szintén komoly általánosító erővel jelenik meg a hatalom csúcsán ülő játékos, aki elvetemült játszadozásában úgy megbonyolítja a saját játékát, hogy annak végül saját maga esik áldozatául. Mindazonáltal, a Monarchia belpolitikáját taglaló tömör, pontos és világos kiselőadása fontos törzsanyag lehet történelmi dolgozatokban is.

Sajnos, a film hangja mára már helyenként hallhatatlan, elsősorban az intim jelenetekben, Koltai félhomályos képei viszont illúziót keltően repítenek vissza egy régmúlt, de mégis fájón ismerős korba.

Film, Poroló Kategória | Címkézve | 5 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Ismét egy hosszú hétvége, húsvét, nagyböjt vége, ennek megfelelően nyilván mindenki sikoltva veti bele magát az önpusztításba. Tudják ezt a tévék jól, így egy laza krimi-péntek az, ami az otthonmaradókra vár. Kiemelném ebből az új Sherlock második részét, az első évad ismétléséből (AXN, 21.00), illetve a

Higgy neki, hisz zsaru című ’90-es, eléggé jól sikerült Mike Figgis-krimit, mely korrupt, sőt, kifejezetten bűnözői életmódot folytató zsarukról szól, Andy Garciával a jó, és nem kis meglepetésre, de minden igényt kielégítően, Richard Gerével a rossz oldalon, ahogyan a képen is jól látható. (Viasat3, 21.20)

Tévé Kategória | Hozzászólás

Visegrad Shorts on Tour – Hat kisfilm nézőt keres

Hat kisfilmet és alkotót turnéztat a Daazo.com a visegrádi országokban – a budapesti díjátadón gazdára talál az 1000 eurós fődíj és a visegrádi országok együttműködési lehetőségeit is feltérképezik a Titanic Fesztivál keretében rendezett kerekasztal-beszélgetésen. A magyar résztvevő Csuja László Foszfor című filmjével.

Az Európai Unió MEDIA programja által támogatott Daazo.com videómegosztó a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával pályázatot hirdetett: március 23-ig több mint 120 nevezés érkezett, mintegy 1300 percnyi hosszban a négy országból, a filmkészítők átlagéletkora 25 év. A beérkezett filmek közül a Daazo.com választotta ki azt a hatot, amelyet a négy országon átívelő turnéra visz alkotójával együtt.

A hat nyertes film:

Agata Jagodzinska (PL), “Secret of Confession ”
Tomasz Jurkiewicz (PL), “Grandma has gone ”
Michal Hogenauer (CZ), “Children Watching Night Trains”
Robert Hloz (CZ), “Numbers”
Lucia Halmová (SK), “Escape”
Csuja László (HU), “Foszfor”.

A “Visegrad Shorts on Tour” utazó kisfilmfesztivál a visegrádi régió hat legjobb kisfilmjét és alkotóit mutatja be: a  rendezvény célja, hogy a négy ország fiatal filmesei kapcsolatba kerüljenek, megismerjék és segítsék egymás munkáját, és a filmjeik a közönséghez is eljussanak.

A turné időpontja és helyszínei:

2012. április 12., Krakkó 20 óra, KINO18 / Klub Pauza
2012. április 14., Prága, 20 óra, BIO OKO
2012. április 15., Pozsony, 20 óra KC Dunaj
2012. április 17., Budapest
11 órakor kerekasztal-beszélgetés a V4 országok koprodukciós lehetőségeiről
20 órakor vetítés, díjátadó, és buli a MENTA TERASZON

A budapesti esemény a Facebook-on: https://www.facebook.com/events/202298793214589/

A rendezvényhez kapcsolódó kerekasztal-beszélgetés a TITANIC NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL keretében az Uránia mozi kávézójában lesz április 17-én 11 órakor.  A rendezvényen szakértők és döntéshozók segítségével elemzik majd a négy ország koprodukciós lehetőségeit a fiatal filmesek.

A budapesti zárrendezvényen a közönségdíj mellett az 1000 eurós Visegrad Shortfilm Award fődíj is gazdára talál. A nyertes filmet rangos zsűri választja ki, amelynek tagjai: Petr Horák a prágai IShorts képviseletében, Philip Ilson, a London Short Film Festival igazgatója, valamint Pusztai Ferenc producer. A díjátadót hajnalig tartó buli követi.

A hat kiválasztott kisfilm a turné után azonnal felkerül a Daazo.com oldalára is, ahol az online közösség is kiválaszthatja a kedvencét a 120 benevezett alkotás közül – a közönségdíjas film alkotója értékes nyereményben részesül.

A Visegrad Shorts on Tour alkalmából megjelenik a Daazo.com kisfilmes magazinja is: a World of Shorts visegrádi kiadásában a hat kiválasztott rendező mutatkozik be, Gyenge Zsolt Roman Polanski és Szabó István kisfilmjeit elemzi, Pusztai Ferenc az elsőfilmesekkel való munkáról vall, valamint bemutatkozik egy Oscar-esélyes szlovák animáció is.

A Daazo.com-ról

A nemrégiben megújult Daazo.com többezer kortárs kisfilm mellett klasszikus, máshol fel nem lelhető műveket is bemutat. A Daazo.com egy nyitott felület, amelyhez immár okostelefon és okostévé alkalmazás is társul: az oldalra bárki feltöltheti rövidfilmjét. A rendszeres online filmpremierek mellett filmversenyek, rövidfilmes hírek, pályázati lehetőségek is szolgálják a filmszerető közönséget. A Daazo.com kiadásában megjelenő World of Shorts magazin évi négy alkalommal jelenik meg nyomtatásban a Berlini Filmfesztivál, a Cannes-i Filmfesztivál, a Szarajevói Filmfesztivál, valamint a Visegrad Shorts tiszteletére. A magazin online kiadásait itt lehet elolvasni: http://issuu.com/daazo

Hírek Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Száz éve született Örkény István. Ennek alkalmából a teljes közszolgálati tévéspektrum vele foglalkozik (már a kormány-fényezésen kívül). A programokból természetesen az alapvető Isten hozta, őrnagy úr!-at emelném ki, mely, ugye, a Tóték című dráma alapján készült, Fábri Zoltán jóvoltából. 10/10-es, parádés film a zsarnokságról és annál tán még veszélyesebb kistestvéréről, az ostoba szervilizmusról. A film minden kockája aktuális ma is. (Duna, 21.05)

A mezzon egész este az egyik legnagyobb hatású, zseniális jazz-zongoristára, Thelonious Monkra emlékeznek három műsorral, 20.30-tól.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Bordélyház (L’Apollonide (Souvenirs de la maison close), 2011)

A múlt századforduló Párizsának egyik jellegzetes színhelyére kalauzol el ez a beszédes című francia film, melytől azonban nem azt fogjuk kapni, mint kapásból sejthetnénk. Bertrand Bonello furcsa, sajátos hangú és nyelvű, lírai filmesszében vázolja fel egy tipikus párizsi bordély mindennapjait, azt, amit a kuncsaftok látnak és élveznek, és azt, amit nem. A film egyszerre „fikciós szociográfia”, verses filmlevél és erotikus életkép.

Az erotika krónikása

Bonello eddigi életművében jórészt az erotika-biznisz hátterének boncolgatásával foglalkozott. Készített életrajzot pornófilmesről, főszerepben az új hullám emblematikus alakjával Jean-Pierre Léaud-val. A Tiresia című filmben a transzvesztitizmus és a transzneműség problematikájába ásta bele magát az ókori görög Teiresziász legendájának modern környezetbe ültetésével. Következő, De la guerre (A háborúról) című filmje ugyan látszólag eltávolodik az erotika világától, valójában azonban mégis kapcsolódik hozzá, hiszen a benne szereplő filmrendező egy furcsa, bizarr kultuszt gyakorló szektába csöppen (miután egy egész éjszakát egy koporsóba zárva töltött), melynek szeánszai szintén az örömszerzésről szólnak, mégha azt a résztvevők nem a szokványos módon érik is el. E Bordélyház című opuszban értelemszerűen egy bordélyház állna a történet középpontjában, ha lenne a filmnek a szó szoros értelmében vett története. Bonello azonban ahelyett, hogy afféle parfümös, gyöngyök közt gördülő, selymek között suhanó, elhaló sikolyokkal övezett fülledt mesét mesélne Toulouse-Lautrec idevágó festményeinek igézetében, az örömlányokat állítja középpontba. A laza szövetű, olykor pasztellszínű romantikus életképeket idéző, máskor pedig a valóságot a maga pörsenéseivel, keléseivel, szőrpihéivel és testnedveivel együtt egzakt módon ábrázoló képfolyam leginkább valamiféle tiszteletadásnak tűnik azon lányok felé, akik ezt a valójában rengeteg szenvedéssel, lemondással és gyötrelemmel járó „ősi mesterséget” kénytelenek űzni.

Nincs történet

A filmnek nincs cselekménye. Legalábbis olyan nincs, amire akár egyetlen kéttagú bővített mondatot is el lehetne pazarolni. Életképek sorjáznak inkább, melyekből inkább csak megismerjük a L’Apollonide nevű, A tolerancia házának becézett bordély „munkaerőit”, saját kis nyomorult élettörténetüket, specialitásukat, kényszerű időtöltéseiket; képet kapunk a ház szalonon kívüli hétköznapjaiból, hogyan tüntetik el magukról a lányok a „munka” olykor gyomorforgató nyomait, hogyan ápolják lelküket, milyen szenvedélyekbe bonyolódnak kompenzációképpen. Megismerünk néhány törzsvendéget, a madámot, azonban a filmet végigkíséri a mindent mozgató pénz csilingelése, valamint az időtlen kilátástalanságot hangsúlyozó, szakadatlan szplínes mélabú.

Hatások

A rendező szerint a film főalakjának, a szétvágott szájú prostituáltnak karakterét Victor Hugo A nevető ember című regények egy némafilmes adaptációja ihlette, az egyszerű lelkű kritikusnak persze inkább Gotham City-béli Joker ugrik be a szegény lányról. Annyi biztos, hogy strici-körökben a lányok szájának „feltépése” meglehetősen hagyományos fenyítésként ismert évszázadok óta. Ötletszinten, tematikájában igen közel áll e filmhez az ausztrál (magyarul szintén Bordélyházként ismert) Satisfaction című tévésorozat is, mely ugyan, értelemszerűen, jóval kevésbé artisztikus, mint Bonello filmje, azonban ugyanúgy a prostituáltak világának teljeskörű bemutatását tűzte ki célul.

Piros lámpa

A film leginkább valamiféle női jogi kiáltványként működik erős feminista hangsúlyai miatt. Bár rendezője férfi, de érezhetően a bordélyalkalmazottakkal való mély lelki közösség motiválta őt erre a filmre, a lányokat szomorúnak, sorsukat pedig kilátástalannak mutatja. Így viszont inkább a női nézők figyelmére számíthat, mivel a férfiak, akik szokásosan ezeket az intézményeket látogatják, nem igazán kíváncsiak, mi zajlik a kárpitok mögött, a szalonon és az intim helyiségeken kívül. Ez az intézmény a közmegegyezéses hazugságra épül, a férfiak fizetnek a szerelemért, amit a lányok pénzért hazudnak nekik, ezáltal érzik magukat igazi férfinak. Gondolom én… Igen szép, lírai hangulatokban tobzódó film ez amúgy, ügyesen felskiccelt karakterekkel, néhány sokkolóan brutális jelenet térít csak magunkhoz minket. Persze, azért suhannak a selymek, csilingelnek a pezsgőspoharak, halk sikkantások, diszkrét vágyak, de ott van az elrejtett nyomorúság, szomorúság is, igen. Valami erősebb történet azért nem ártott volna, mert így azért gyorsan elpilledünk az élveteg zsongásba, és csak az ijesztően anakronisztikus zenei betétek riasztanak meg. Virtigli művészfilm tehát a Bordélyház, a pikánsabbik, egyben „lilábbik” feléből. Asanisimasa: 6/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Egy vulgáris szójáték jutott eszembe mindössze a mai nap tévéműsorairól, de ezt most nem osztom meg. Szóval, passz. (Én úgyis színházba megyek… 🙂 )

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

A jövő kezdete – “Az iskolába érkező új tanár (Kevin Spacey) nem túl egyszerű házi feladattal lepi meg diákjait: váltsák meg a világot. Aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válnak a dolgok. Ez persze csak vicc. De Trevor (Haley Joel Osment, pl. Hatodik érzék – kép) komolyan veszi. Fantasztikus tervet eszel ki, amely, ha beválik, fokozatosan tényleg minden rosszat átalakíthat jóvá a világon. Csupán három emberen kell segítenie hozzá, és meg kell ígértetnie velük, hogy köszönetképpen ők is segítenek három-három másik rászorulón.” A meseszerű történet ezúttal a valóságon alapszik (Pay It Forward), ettől azonban nem ússzuk meg ennek hatásvadász, sőt kissé himnikus hangulatú elővezetését. Spacey mindig jó, Helen Hunt (Trevor anyja) szintén, de itt azért érződik rajtuk, hogy mélyen áthatja őket az ügy közlésének és továbbadásának feltétlen vágya. De nincs is ezzel semmi baj, hiszen a jó bornak is kell a cégér. Kezünk ügyében azért legyen elég papírzsepi… (Duna, 21.05)

Megemlítem még Gothár 2000-es Paszport című filmjét, melynek főszerepéért Börcsök Enikő annak idején Legjobb női alakítás díját kapta a Filmszemlén, mert volt még film, és volt még szemle. Egy ukrán lányt alakít benne, akit pici csalással feleségnek adnának Nyírségbe, a részeges Józsihoz. Megnézném, de nem fogom, mert ez alkalom is egy a tv2 álságos alibizéséből, melynek során rendszeresen előkaparnak ritkán látható magyar filmeket, hogy aztán azokat nézhetetlen időpontokban leadva tudják le a médiatörvényben előírt ezirányú kötelezettségüket. (tv2, 01.05)

Tévé Kategória | Hozzászólás

A folyó – 1. széria (The River – Season 1, 2012)

Köszönet a Filmdroidnak, hogy beajánlották ezt A folyó című, egyelőre nálunk még nem kapható, vadiúj tévésorozatot, mely annyira friss még, hogy szinte gőzölög: március 20-án ment adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat első évadának nyolcadik része, évadzáróként. Most várjuk a zöld lámpát a második szériának… A sorozat ugyan nem hibátlan, de nem is elvetendő, ahogyan arra a következőkben nem teljesen spoiler-mentesen megpróbálok rávilágítani.

A sorozat alapkoncepciója a következő: egy híres tévé természetbúvár, Dr. Emmet Cole, eltűnik valahol az Amazonas kiterjedt felső folyásánál, azon a területen, amit a bennszülöttek La Boiunának neveznek jegeces rémülettel ejtve ki szájukon a szavakat. Cole utolsó filmjeiben erősen a természet spirituális megközelítése felé fordult (There’s magic out there – szól a szlogenje), így talán ezért vonzhatta ez a misztikus vidék, ahol a hiedelmekben összekeveredik élő a holttal, a valódi a képzelttel, a tudatalatti a felettes énnel, miközben körbefonja a betévedőt a dzsungel burjánzó növényzete. Hat hónappal Cole eltűnésének hírére felesége, és régi producere egy expedíciót szervez felkutatására, abban híve, hogy Cole valahol még életben van a dzsungelben.

Ennyiből is sejteni, hogy minden bizonnyal egy misztikus alaphangulatú, ál-dokumentarista kézikamerás hatásokkal operáló dzsungeltúrás film vár ránk, néhol erősen a horrorba hajló felhangokkal, és ezzel jó helyen is kapirgálunk. Alapvető műfaji alapesetként kell megemlíteni Ruggero Deodato Cannibal Holocaust című “remekét”, bár annyira mélyre azért nem süllyedünk az ocsmányságba – A folyó, mivel tévére készült, a műfajhoz képest teljesen illedelmesnek mutatkozik az explicit erőszak megmutatásában. A sorozat egyik szellemi atyja Oren Peli (a sorozatspecialista Michael R. Perry-vel egyetemben), akiről ha azt tudjuk, hogy ő követte el a Paranormal Activity-filmeket, akkor képben is vagyunk kézikamerás ügyben is. A project mögé Spielberg produkciós cége, az Amblin Television állt… A folyó másik forrása az okoscsatornák (NatGeo, Explorer, stb.) dzsungel-, illetve túlélőtúrás sorozatai, melyekben önjelölt idióták bogarakkal, gyökerekkel és gumókkal táplálkozva, liánokból vizet facsarva élik túl a kamera előtti pillanatokat. Nem kerülhetjük meg a botrányosan összecsapott Lost című sorozatot sem, ami misztikumban és részben szintén a dzsungel-tematikában kapcsolható ide. Tehát kézikamerás, misztikus, fikciós survivor-show A folyó.

Természetesen, itt is belefutunk az ilyen kézikamerás cuccok alapvető hibájába, hogy “ki fogja a kamerát, ha éppen egyedül kúszunk a föld alatt?”, valamint egy idő után enyhe szemtengelyrezgést kapunk az állandóan izgő, mozgó, vibráló és villódzó képektől. Aztán, amikor izgis jelenetek jönnek, hiába süt hét ágra a nap, mikor hőseink “helyzetbe” jutnak, akkor mindig hirtelen vaksötét lesz, és zseblámpák, apró kamerareflektorok fénycsóváiban próbáljuk kitalálni, mi a jó franc zajlik éppen, hiszen sikoltoznak, mint amikor malacot vágnak. OK, picit sarkítok most…

De a karakterek hozzávetőleg jól vannak kitalálva, viszonyrendszerükben végig megvan a kellő dinamika. A horrorelemek a kaland- és a romantikus (mert kell ilyen is egy tévésorozatba!) szálakkal pont optimális mértékben keverednek, mondjuk 30-40-30 % arányban, és a cselekmény is hozzávetőleg rendben van, legalábbis logikai szempontból (már ha ilyet egyáltalán számon lehet kérni egy alapvetően misztikus témájú filmen). Akad fordulat szinte minden részre, egyedül az utolsó rész (szintén egy komoly horror-klasszikusra hajazó) nagyjelenete volt picit ciki, ám ez sem vágja agyon végül a sorozatot, mert még bőven belefért. Látok reményt a folytatásra is, hiszen van a végén bazi nagy cliffhanger, ami kell, és van még tartalék is bőven: misztikus vonalon az indián-téma kimeríthetetlen, akkor ott van a jaguár-isten, a chupacabra, vagy az ayahuasca, mint idevágó természetfölötti tényezők, reáliában pedig a kokain-termesztéstől az illegális fakitermelésig, esetleg bujkáló gonosz nácik klónjaiig, valamint az itt is megvillantott őserdei titkos laboratóriumok problémagócáig igen széles a skála, amibe hőseink még beleléphetnek, de nem akarok tippeket adni az íróknak (persze, van az a pénz…). De amúgy, nem volt rossz ez… Asanisimasa: 7/10

Film, Tévé Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

A jóságos tévébácsi ma este már kissé nézhetőbb időpontban ismétli meg nekünk a tegnapi Védd magad! című remek Lumet-filmet, melyben Vin Diesel (a képen középen) nagypofájú maffiózóként szívatja szét az amerikai jogrendet, és ezúttal még a nyamvadt Palimadáron sem kell előtte átrágnunk magunkat. (m2, 23.05)

Előtte megnézhetünk egy igen bájos szlovák dokumentumfilmet, éppen belefér a filmig. Osadné egy kelet-szlovákiai, tehát isten háta mögötti ruszin falucska, melynek elöljárói, a polgármester, a pap, valamint a ruszin kisebbségi képviselő felkerekednek és elmennek Brüsszelbe, hogy hátrányos helyzetű és az elnéptelenedés veszélyével küzdő, szeretett kis falujuk is felkerülhessen az Európai Unió gazdasági fejlesztéseinek térképére. Don Quijote-i útjuk története e film. (Duna, 21.50)

Amúgy pedig Dr. Csont, Dr. House, Dr. Helyszínelők.

Tévé Kategória | 2 hozzászólás