Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat

Közzétéve 2011. július 23. szombat | Szerző: efes

Lassan (holnap) vége a Tournak, a mai nap a hosszú időfutamé (Grenoble), ami alapból elég unalmas, de azért van komoly tétje: Cadel Evans papíron jobb időfutam-menő, mint az élen álló Schleckék, így akár le is nyúlhatja a sárga trikót, örökbe. A különbség köztük 57 másodperc, a táv 42.5 km. Nem bírnám ki röhögés nélkül, ha Andyék megint csak másodikok lennének…

Délután a Mezzón Bill Frisell-koncert (16.50), aki egymaga többet tud a gitározásról, mint egy teljes Monsters of Rock Fesztivál.

Filmek terén nagy a halál. Talán csak a meglehetősen elrettentő című Dr.T és a nők című filmet tudnám ajánlani (tv2, 19.30), ami ugyan messze nem a legjobb filmje Robert Altmannak, ráadásul Richard Gerével (kép) és nagyszámú hollywoodi híres nőcivel súlyosbítva, de azért a mai kínálatból magasan kitűnik fanyar és okos humorával, becsapós dramaturgiájával és az Altmantól megszokott, apokaliptikus fináléval. Aki valami könnyed, bohókás romkomot vár, az nagyot fog koppanni – csak szólok.

Ez van.

Tévé Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Péntek

Közzétéve 2011. július 22. péntek | Szerző: efes

Tegnap Andy Schleck irtózatosat tekert, Contador pedig letett arról, hogy az idén Tourt nyerjen. Részemről viszont Thomas Voecklernek szurkolok, mert az igazi hős az idén ő. A mai szakasz: Modane Valfrejus – Alpe d’Huez. Nem lesz hosszú a mai etap (14.30-től az Eurosporton az elejétől követhetjük az egészet), viszont nem lesz könnyű sem. Két kiemelt és egy első kategóriás hegy, a hozzájuk szükségszerűen kapcsolódó, nyaktörő lejtmenetekkel – csodás tájakkal. A mai nap végleg eldőlhet a sárga trikó tulajdonjoga: marad a vagány francián, vagy Andy végre győz egy Tourt? Esetleg Cadel, a bulldog elhappolja előlük? Ami biztosnak látszik, az az, hogy Alberto mindezt már csak behozhatatlan(nak tűnő), majdnem öt perces hátrányból, szomorúan nézheti.

Könnyed baromság estére: Hegylakó alapfilm (film+, 21.00), a jól ismert, kultikus kardos-baszós-fejlevágós-kosztümös fantasy (a nem éppen jellemző, de csábító képen). A végén csak egy maradhat, és különben is: Who wants to live foreveeer?

A túlsúlyos nővérkéjével nemzetközi hírnévre szert tett Kocsis Áginak szintén remek első filmjét, a Friss levegőt nézhetjük meg késő este (m2, 22.40), melyben Nyakó Juli egy elvágyódó és szerelemre éhes, a pipifaxosságig pedáns WC-s nénit alakít. Groteszk, ám mégis romantikus, markáns vizualitású, kifejezetten szórakoztató film, az igényes nézők számára.

Ismét lesz egy amerikai ír bevándorlók helyzetével foglalkozó mai, kortárs dráma, melyet még nem láttam. Bár a hétfői, Amerikában című Sheridan-film engem nem győzött meg, azért gondolom, egy pillantást, illetve egy ajánlót mindenképpen megér ez a mai, off-hollywoodi független műhelyben készült Fekete bárány is, hátha. (Duna, 23.00)

Tévé Kategória | 7 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Csütörtök

Közzétéve 2011. július 21. csütörtök | Szerző: efes

A helyzet lesújtó, de majdnem reménytelen. Itt van az ősz, és a meteorológusok szerint ez így is marad most már… (pici reményt adhat, hogy azért ők sem tévedhetetlenek). A tévében sehol semmi, uborkaszezon, csütörtök, nagy halál. Csak sport és csak zene.

Megy, ugye, Shanghajban a vizes-VB, bár ott is csak férfi műugrást nézhetünk (Eurosport, 10.00), illetve a holland-magyar női vízilabdameccset (DigiSport, 9.30). Délutánra van Tour-szakasz, ráadásul nem is akármi. A 18. szakasz, Pinerolóból vissza Franciaországba, Galibier Serre Chevalierbe teker, hegyen-völgyön át. Horrorszakasz a mai: 355 méterről felmegyünk 2744-re (!), majd le 1380-ra. A völgyből ismét fel 2360 méterre (!!), majd megint le az 1372-re. Itt nincs azonban vége, mert megint fel kell gyötörni magunkat 2645 méterre (!!!), ahol hegyi befutóval van vége mindenkinek, mint a botnak. Három kiemelt kategóriás hegy, egy napon, 200 km hosszan! Contadornak mennie kell, ha idén is Tourt akar nyerni és szinte 100%, hogy menni is fog, amit viszont a Schleck-testvérek, illetve Evans egészen biztosan nem fog karba tett lábakkal nézni. Az biztos viszont, hogy Voeckler elköszönhet a sárga trikótól. (Az Eurosporton kivételesen már 13.15-től).

Aztán van zene mára, a Mezzon. 16.45-től Rameau-t mutat Jordi Savall, majd Charpentiert Rousset (mindennapi barokkunkat add meg nekünk, ámen), majd este Mozart. Bevezetőnek sitty-sutty néhány zongoraverseny, majd a Titus kegyelme, Sir Colin Davis vezényletében. A nap végére, 0.00-tól a kitűnő arab oud-játékos, Rabih Abou Khalil penget minket álomba. Nagyjából ekképpen:

Tévé Kategória | Hozzászólás

Kultúrfürdő – 2011 augusztus 7. – szeptember 11.

Közzétéve 2011. július 20. szerda | Szerző: efes

Idén nyáron augusztus 7. és szeptember 11. között, immáron negyedik alkalommal jelentkezik Budapesten a Kultúrfürdő nevű programsorozat a Halastó Kulturális Egyesület szervezésében. A kulturális estek elvarázsolt, egyedi, titkos helyszíneken zajlanak a Víziváros és Felhévíz környékén.

A kórusból kiterebélyesedett, kultúraéhes társaság már évek óta tölti meg a nyárvégi budapesti estéket különleges hangulatú klasszikus, jazz- és világzenei koncertekkel, színházi előadásokkal, kiállításokkal, gyerekprogramokkal, meghatározhatatlan élményekkel. A korábbi években a Frankel Leó úti romos ál-törökfürdőbe vittek életet, amit sajnos idén balesetveszélyessé nyilvánítottak. Ám a programsorozat már amúgy is kilépett medréből, így olyan újabb izgalmas helyszínek lábait nyaldossa, mint a Király fürdő romantikus, titkos kertje és belső törökkori terei, a Lukács fürdő napozóterasza, az Öntödei Múzeum kiállítótere, egy budai bérház magánlakása, és még sorolhatnánk.

A Kultúrfürdő 1 hónapja alatt szinte minden napra jut legalább egy előadás. Az ifjú lelkes tehetségektől a legprofibbakig mindenféle formáció képviselteti magát a programsorozaton. A fellépők közül sokan a fürdő (víz) témájához, illetve a helyszínekhez alakítva készülnek előadásaikkal. Így műsoron lesz például a kiváló énekesekből álló Discantus énekegyüttes reneszánsz madrigálkomédiája (Banchieri: Hajóval Velencéből Padovába), a Trefort gimnázium művészeti csoportjának saját szerzeményű daljátéka (János és Julis), melynek középső felvonása a Király fürdő medenceterében zajlik a fürdőző közönség körül.

Lesz a víz és fürdő témájára épülő fotó- és képzőművészeti kiállítás, illetve akusztikai és térbeli kísérlet, melyre a művészetek és stílusok különböző ágainak képviselői kapnak meghívást (pl. „sétáló” színházi előadás vagy „splashmobok” fürdőző vendégek számára, zenészek improvizatív térhangversenye a törökfürdő leeresztett vizű medencéjében).

A Soharóza kísérleti énekegyüttes a tavalyi, a Chili&Vaníliával közösen tartott gasztrokoncertet követően most is fizikai élményt szeretne okozni: hangfürdőre készül, bármit is jelentsen ez.

Bővül idénre a jazz- és könnyűzenei fellépők tárháza, az angol Lawrence Williams több helyszínspecifikus előadással is készül, Rubik Ernő Zoltán Ágoston Bélával érkezik, Csongrádi Gábor pedig Ávéd Jánost és Borbély Miklóst ragadta maga mellé. És ez még csak a kezdet.

Színházi téren a Kultúrfürdő idei kedvence Gyabronka József, aki kétszer is látható lesz a programsorozaton (tavaly csak egyszer, a Krétakör hamlet.ws című előadásában találkozhattak vele a rajongók). Felolvasóestekre számíthatunk Závada, illetve Göttinger Páltól. Számtalan lelkes előadó, vibráló sokszínűség, egyedi légkör – mindenkit nagy szeretettel vár az önkéntes szervezőkből álló Halastó.

Aktuális információk és további részletek:

 http://kulturfurdo.hu/

http://www.facebook.com/Kulturfurdo

http://twitter.com/#!/kulturfurdo

Hírek Kategória | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda

Közzétéve 2011. július 20. szerda | Szerző: efes

Itt van az ősz, mikor még nyár van. Két filmet találtam mára, amellett, hogy délután természetesen Tour de France, az Eurosporton, 14.30-tól. A mai szakasz Gapból Pinerolóba megy, lesz benne két 3-as, két 2-es és egy 1-es kategóriájú hegy, a végén lejtmenetes befutóval. Remélhetőleg, ott nem esik.

A Lidérces órák a közönséget és a kritikát talán legjobban megosztó filmje Martin Scorsesének, ugyanis műfajilag vígjáték, ám annak a paranoid, sőt, skizoid válfajából, amiben való szórakozódáshoz azért nem kis nézői tolerancia szükséges. Egy fiatal pasas éppen randira igyekszik egy taxiban (már megint taxi!), amikor a lehúzott ablakon a huzat kiviszi a srác pénzét. Mivel így azonban nem tudja kifizetni a taxit, a sofőr kiteszi őt New York legsötétebb bugyrában, ahol éppen vannak. Az őrült hajszás, szinte kafkaian szorongós, kalandos és képtelen film itt kezdődik – Robert De Niro nem lesz benne. (Duna, 21.00)

A Fedezd fel Forrestert! című filmmel Gus van Sant tulajdonképpen azt az utat folytatja, melyet Psycho-színezésével elkezdett: e film akár a Good Will Hunting repríze is lehetne akár. De azért nem az, részben, mert az is az ő filmje volt, részben pedig azért, mert nem remake-ről van szó, hanem egy téma variációjáról, ami azért messze nem ugyanaz. Itt is a csiszolatlan gyémánt és a nagy tudású remete (kép) lehetséges találkozásai kerülnek a boncasztalra, azonban ezúttal nem matekozunk, hanem a bölcsészpályán kerengünk. Nagyobb a korkülönbség is, és az sem elhanyagolható, hogy a gyémánt itt fekete. Sokszor megnézhető, tanulságos film ez, bár nincs benne igazából semmi különleges: ha csak a kitűnő színészi alakítások nem azok (Sir Sean Connery, F.Murray Abraham, stb.). (Viasat3, 21.25)

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Garp szerint a világ (The World According To Garp, 1982)

Közzétéve 2011. július 19. kedd | Szerző: efes

John Irving könyve, a Garp szerint a világ nagyjából egyike volt annak a három könyvnek, amely úgy 18 éves korom táján meghatározta az elkövetkezendőket. A dolgok persze aztán másképpen alakultak, az emlékek azonban maradtak. Éppen ezért kíváncsian álltam George Roy Hill filmadaptációja elé, főleg azért, mert aki az addig (és azóta is) megfilmesíthetetlennek tűnő Vonnegut-szöveggel, Az ötös számú vágóhíddal is viszonylag tisztességes küzdelmet vívott, az nyilván hasonlóan biztató harcot vív majd Irving Vonneguténál egyszerűbb, de semmivel sem szegényebb és legalább annyira groteszk prózájával.

Nos, a küzdelem a Garp szerint a világ filmváltozatában is megvolt, az eredmény azonban, stílszerűen szólva, két váll, vagyis tus, dupla-nelsonnal. Hill ez alkalommal még csak halvány jelzés szintjén sem tudta megidézni az irodalmi alapanyag sajátos, egyedi világát, holott a Vonnegut-adaptáció esetében éppen ez volt a nagy pozitívum, Garp (és Irving) világa a filmvásznon/képernyőn szinte kizárólag csak a sztori szintjén jelenik meg, holott Irving regényében a vicces, máskor szomorú, olykor pedig kifejezetten brutálisan drámai történetek csak az érem egyik oldalát képezik a sok közül. Hill ezeket tisztességgel fel is mondja a filmben, ügyel még a regényt sűrűn átszövő motívumháló kifeszítésére is, Irving sajátos, groteszk modora azonban csak villanásokra idéződik fel, Garp és harcos édesanyjának regényrészleteiről nem is szólva, holott ezek ismerete elengedhetetlen Garp világának teljes megértéséhez. A fura történetek azonban viszonylag tisztességesen megismerhetők e filmből, Garp fogantatásának bizarr körülményeitől a kutya füléig és a leharapott pénisz esetéig, de mint mondtam, nem ez a lényeg. Lényeg (avagy a regény ismerete) nélkül pedig ez a film csupán egy hosszas (túl hosszas), groteszk családmese, fura figurákkal, vicces történésekkel. Ráadásul én nem nagyon szerettem Robin Williamst Garp szerepében sem, bár el kell ismerni Glenn Close (anya) és John Lithgow (Roberta, a nővé változott hajdani futballsztár) jogosan lett Oscarra jelölve. Asanisimasa: 5/10

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd

Közzétéve 2011. július 19. kedd | Szerző: efes

Ma ismét Tour de France, immár az Alpokban, bár még csak az alján: 16. szakasz, Saint Paul Trois Chateaux – Gap. 162.5 km, a végén egy gyenge (én mondjuk már tolnám… XD) 2. kategóriás hegyi befutóval. Meglátjuk. (Eurosport, 14.30)

A Mezzo-n Jean-Baptiste Lully Cadmus és Hermionéja, Dumestre mester elővezetésében, 20.30-tól. Édes-ragadós barokk bűbáj, röpke két órában. (Jut eszembe, francia pszichológusok előszeretettel javasolják barokk zene hallgatását a depressziósoknak…) Mondjuk, az előadás megnézhető a tecsőn is, hat részletben:

Filmet nem nagyon tudok ajánlani mára. Egyrészt azért, persze, van a Filmmúzeum, Woody Allen klasszikus és kívülről fújt Manhattanjével 21.00-tól, utána 22.55-től Cimino maratoni Szarvasvadászával, másrészt pedig a bojkottált Duna tévén Terence Davies lírai kísérleti filmje szülővárosáról, Liverpoolról 22.40-től. Nem egyszerű film ez utóbbi, ha mégis blokádot törne valaki, Az idő és a város zenés filmesszé, különleges hangulatú, nosztalgikus merengés – elsősorban képzőművészeti igényű, erős vizualitással bíró, elvont alkotás, mint hagyományos értelemben vett filmélmény. Kép:

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Kelet az Kelet (East Is East, 1999)

Közzétéve 2011. július 18. hétfő | Szerző: efes

Alapvetően kedves, könnyed, szórakoztató, mégsem tartalmatlan film Damien O’Donnell ’99-es filmje, a Kelet az Kelet. Olyan magától értetődő természetességgel, atomi pontossággal és kulturális hitellel fogalmaz meg társadalmi kérdéseket, hogy az mindenképpen csodálnivaló, mint ahogy az is, hogy meg sem kísérli az általa felvetett kérdést megválaszolni. Ha ezt tenné, mérhetetlenül didaktikus, könyvtárszagú lenne, és valahol éppen ezzel tenné magát hiteltelenné; így azonban, hogy Ayub Khan-din eredeti drámáját saját maga alkalmazta filmre, sikerrel kerüli el azt a csapdát, hogy az angliai paki-kérdésből (a pakisztáni bevándorlók csúfneve, kb. mint cigó-kérdés nálunk) valami oxfordi ficsúr faragjon ex catedra észosztást. A tartalom, tehát egy népes pakisztáni család hagyományokhoz ragaszkodó fője kontra az angliai divatokhoz, életstílushoz már születésüktől jobban kötődő gyerekek kontra echte angol anyuka, az angol rendező és stáb biztosította, szakmailag stabil formában a lehető legjobb kombinációban került dobozba (DVD-re, stb.).

Több mint tíz éves ez a film, azonban tartalmilag abszolúte aktuális, még akkor is, ha szeptember 11 tragédiája csak évekkel később következett be. A család hét gyermeke közül mindössze egy, aki pontosan követi egy igazi pakisztáni férfi hithű útját, de ma már tudjuk, ők adják az Al-Kaida fő bázisát. De itt ő még csak mellékszereplő. Az egy szem lány azonban már utál szárit hordani, az egyik fiú azt hazudja otthon, hogy mérnöknek tanul, holott képzőművészeti tanulmányokat folytat, a másik szexuálisan túlfűtött angol csajok bálványa, a harmadik pedig még körül sincs metélve. A filmből egy pakisztáni család szigorú hierarchiáját ismerhetjük meg (bár itt az anyuka angol), mindennapjainak küzdelmét, furcsa viszonyulásukat saját hagyományaikhoz. Ugyanilyen aprólékosan teremtődik meg a film atmoszférája is, az angol külvárosok hosszú, vöröstéglás egyen-házai, annak szűkös, nyomorúságos lakásai, a fish&chips olajos szaga, az állandó eső áztatta dohos-mohás utcakövek… O’Donnel és Khan-din sok humorral, de okosan és a drámai pillanatokat sem kifelejtve mesél ebben a környezetben, a film szereplői pedig hitelesen játszanak. Különösen markánsak az unatkozó, elhízott, lusta angol asszonyságok karakterei, ahogyan cigarettájukat fixen derékszögben eltartva füstölögnek, és fröcsögnek jobbra-balra. A pakisztáni családfő, Mr. Khan, vagyis George figurája pedig annyira plasztikus, hogy egyszerre szánnivaló, drámai, félelmetes és nevetséges. Om Puri minden túlzásával együtt óriásit alakít e szerepben. Kitűnő és tanulságos film ez, néznék ilyet magyarba is… Asanisimasa: 8/10

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő

Közzétéve 2011. július 18. hétfő | Szerző: efes

A Touron sajnos pihenőnap van, estére pedig három filmet ajánlanék:

Szaladják István Aranymadár című, röpke félórás dolgozata annak idején (2000-ben) komoly elismeréseket kapott, holott alapvetően egy komor hangulatú, filozofikus film egy harcos, egy lovag megvilágosodásáról. A film gondolatvilága, hangulata némiképp hajaz Jarmusch Szellemkutyájára, annál azonban lényegesen sűrűbb, egyben líraibb, ám cselekményét (ha lehet erről beszélni egyáltalán) illetően teljesen más: egy kereszteslovag dől szaracén kardjába lassan, úgymond. (Duna II., 22.00)

Wilbur öngyilkos akar lenni – sokszor ajánlottam már ezt a sajátos hangulatú svéd drámát, mely címe (és nemzetiségének ismert sztereotípiái) ellenére kifejezetten derűs, optimista hangulatú, okos film. Lone Scherfig és Anders Thomas Jensen munkája a Viasat6-on lesz, 22.20-től. (kép)

Érdekes választás lehet mára az Amerikában című ír-angol film is (rendezte Jim Sheridan), melyről ugyan nem tudok semmit, nem láttam, de a magas tetszési index és a díjjelölések azért valamit mutatnak. A film ír bevándorlókról szól, akik egy drogosok és transzvesztiták által lakott házban próbálnak meg életben maradni. Mivel a film nem hollywoodi, még lehet akár őszinte, kőkemény, társadalmi igazságokkal terhelt is. (RTL, 23.20)

Tévé Kategória | 3 hozzászólás

Frissítő kisfilmek a Balkánról – Sarajevo City of Film válogatás a Daazo.com-on

Közzétéve 2011. július 17. vasárnap | Szerző: efes

A Szarajevói Filmfesztivál kapcsán a Daazo.com rövidfilmes portál egy új filmválogatással jelentkezik. A gyűjtemény olyan rövidfilmeket mutat be, melyek a Szarajevói Filmfesztiválhoz kötődő Sarajevo City of Film program részeként balkáni koprodukcióban készültek – főként a Balkánról érkezett fiatalok tehetségek részvételével.

A Daazo.com Sarajevo City of Film válogatásából három női témát feldolgozó filmet ajánl a filmrajongóknak. Ujj Mészáros Károly Alena utazása című darabja egy fiatal nő történetét meséli el, aki szarajevói irodai munkáját hátrahagyva Svájcba készül, ám főnöke és szigorú apja mindent megtesz, hogy ezt meghiúsítsa. Alena azonban egyre bátrabban küzd titkos céljáért. A film számos nemzetközi fesztiválon megfordult és a 40. Magyar Filmszemle Legjobb Rövidfilmnek járó díjat is elnyerte.

Béres Dániel Waiting című filmjében egy lány Szarajevón átutazva a városban ragad néhány órára, és furcsa dolgokra lesz figyelmes. Az emberek hosszú percekig mozdulatlanul állnak, csinálnak valamit, majd ismét szoborrá merevednek. A lány először viccnek hiszi a dolgot, de aztán rájön, hogy közel sem ennyire tréfás a helyzet.

A Pink River, Zacharias Mavroeidis rövidfilmje egy leszbikus nő kalandjait követi végig. Meri Londonból tér haza a Balkánra tíz év után, és összetalálkozik volt barátnőjével. A két nő eltérő életstílusa azonban szükségszerűen konfliktusokhoz vezet.

A válogatás alapját jelentő Sarajevo City of Film program lényege, hogy minden évben lehetőséget nyújt néhány kiválasztott filmkészítőnek rövidfilmtervük megvalósítására. A forgatás Szarajevóban zajlik, a készítőknek ehhez a helyszínhez kell adaptálniuk az eredeti ötletet, instruálni a helyi színészeket és megbirkózni a nemzetközi csapat sokféleségéből eredő nehézségekkel. A Sarajevo City of Film gyűjtemény összesen kilenc rövidfilmet mutat be. A filmek bosnyák nyelven, angol felirattal tekinthetők meg, így a nemzetközi közönség számára is élvezhetőek.

További információk a www.daazo.com/scf oldalon.

Hírek Kategória | Hozzászólás