Tag Archives: 10/10

Az öregedés egyik legbiztosabb jele, amikor egy férfiember egyre jobban hajlamos elragadtatni magát. Egyre gyakrabban felejti el a cinikus beszólogatás atombiztos önvédelmi gyakorlatát, egyre gyakrabban sír buta filmeken. Nos, én A nyomorultak kb. huszadik percében (Fantine “áriájánál”) elkezdtem zokogni és … → olvasásának folytatása

Miközben néztem Ryszard Bugajski Kihallgatás című filmjét, egyfolytában azon gondolkodtam, milyen baromi erős színpadi előadást lehetne belőle csinálni. Aztán most olvasom, hogy a kaposváriak 1988-ban már előálltak egy ilyen darabbal… Azt a Kihallgatást Eörsi István írta, még 1965-ben, ez volt … → olvasásának folytatása

Amikor a Miért éppen Alaszka? című remek tévésorozat egyik epizódjában a főszereplő barátját halálra sújtotta egy Földre zuhanó műhold, akkor azt hittem, ennél bizarrabb fordulat nem juthat eszébe forgatókönyvírónak. Hogy mennyire tévedtem, arra bizonyíték az argentin Sebastián Borensztein Kínai, elvitelre … → olvasásának folytatása

Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film teljesíti a maximumot. A belga Geoffrey Enthoven Hasta la Vista! … → olvasásának folytatása

Nálunk legtöbben Földes László népművelői tevékenységének köszönhetően ismerik Allen Ginsberget, aminek köszönhetően valami hosszúhajú hobót képzelünk el, aki hátát a külvárosi sikátor salétromos falának döntve, papírzacskóba csomagolt olcsó viszkit szorongatva gajdolja furcsa verseit. Esetleg valami korai Bob Dylan-szerű vándorzenészt… Ezt … → olvasásának folytatása

Miért van az, hogy ezekben a hűvös, depressziós, északi dánokban több temperamentum van, mint bennünk, búval cseszett, állítólag büszke és tüzes magyarokban? Tán mert tudnak és szeretnek is önmagukon nevetni? Mert nem veszik saját nemzeti nagyságaikat és hagyományaikat túl komolyan? … → olvasásának folytatása

Egy jó hosszú filmről, jóval rövidebben: valahogy így kell kinéznie egy nemzeti, történelmi tablónak, ahogyan ezt a bosnyák származású Emir Kusturica ’95-ben Cannesban Arany Pálmával díjazott filmjében teszi. Van benne történelmi távlat, művészi hevület, éles kritikai él és nem kevesebb … → olvasásának folytatása

Szerintem minden idők egyik legviccesebb, egyben legszomorúbb westernje a Halott ember. Teljesen egyedi, különleges, mégis a legutolsó kockáig kiérlelt, kiforrott és átgondolt produkció, Jim Jamusch egyik mesterműve. Bill Blake (vö: William Blake), a szegény kis clevelandi könyvelő Vadnyugat legtávolabbi zugában, … → olvasásának folytatása