Tag Archives: 4/10

Ment régebben az a szöveg, hogy “Úgy élj, ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned!”. Na most, egy drogos élete valójában baromi unalmas, beszűkült, gyakorlatilag napi 24 órában az anyag megszerzése és elfogyasztása körüli teendőkre szorítkozik. Lépj be az … → olvasásának folytatása

Vicces dolog egy ördögűzéssel foglalkozó filmet úgy hirdetni, hogy megtörtént események alapján készült, hiszen ehhez legalább két, valóságban is létező dolog szükséges: egy katolikus pap, aki az ördögűzés rítusát végzi, valamint az ördög, akit ki kell űzni az ideiglenes állomáshelyéül … → olvasásának folytatása

Alapvetően kudarcként könyvelném el ezt a képregény-adaptációt, még akkor is, ha tulajdonképpen a dolgát megtette: végignéztem és közben alig unatkoztam. Ha ennyi elég, akkor lapozzunk. De ennyi azért mégse legyen már elég, hiszen felnőtt emberek vagyunk, és már általában annyi … → olvasásának folytatása

Naná, hogy Oliver Stone az a hollywoodi cápa, aki meg akarja mondja a tutiságot az iménti nagy gazdasági válságról, Oliver tökös faszi, hiszen még Castrónak is be mert szólni. Viccen kívül, csinált már tökös filmeket is, de azokat még az … → olvasásának folytatása

Alfred Hitchcock utolsó előtti filmjében a gyilkos nem igazán tébolyodott, hanem a kifejezés pontos jelentésének (őrjöngés) megfelelően, kifejezetten őrjöngve gyilkolja sorba a londoni szépasszonyokat, nyakkendő általi fojtogatás tényállásának fennforgásában. A film körülbelül ilyen modoros és természetesen gördülő, mint az előbbi … → olvasásának folytatása

Ilyen címmel csakis amolyan ódivatú, Ki-a-gyilkos?-típusú krimiről lehet szó, melynek szerzője vagy Conan-Doyle, vagy Christie, vagy valamelyikük követője. Nos, Gaston Leroux ez utóbbi, nagyjából kortársi minőségben, ebben a formában nem véletlenül tiszteli őt a klasszikus francia bűnügyi regény egyik megteremtőjeként … → olvasásának folytatása

Ha valakinek esetleg lettek volna kétségei, e film is ékes bizonyítéka, hogy az alma sosem gurul messze fájától. Asia Argento épp annyira nem normális, mint a papa, és nagyjából mindazt tudja is. Sacc per kábé műfajt teremt a hosszú eredeti … → olvasásának folytatása

A vita nélkül korszakalkotó Tron második részére több mint negyed évszázadot kellett várni, ám eközben a világ fénysebességgel száguldott előre. Az újrázás kívülről még nagyjából korszerűnek néz ki, belülről azonban nemhogy helyben topog, még vissza is lép: A Tron: Örökség … → olvasásának folytatása

Az olasz Luca Guadagnino kissé túlzottan művészieskedő „thriller-drámájában” egy gazdag milánói családot von be a néző figyelem-körébe több-kevesebb sikerrel, hogy a családtagok sorsán keresztül demonstrálja a klasszikus olasz nagypolgárság széthullását.  Tilda Swinton Tilda Swinton komoly, nagy színésznő. Ezt ma már … → olvasásának folytatása