Tag Archives: 5/10

A film alapjául szolgáló színdarab 2011 januárja óta fut nálunk is, a Vígszínházban. Az öldöklés istene tipikus bulvárdarab, a szó jó, egyszersmind rossz értelmében. Eleven, pörgős, szellemes és szórakoztató, ám sekélyes, elnagyolt és bombasztikus. Roman Polanski, bár nem igazán patent … → olvasásának folytatása

Mintha Abel Ferrara csak lazán, lezser nemtörődömséggel vakuzott volna bele New York nyolcvanas évek végi alvilágának kokainban úszó, hiphopraptől visszhangzó éjsötétjébe… Az így kapott és tetszőleges sorrendbe állított pillanatfelvételek, illetve az általuk alkotott, kvázi filmként működő képszekvencia aztán egzakt hitellel … → olvasásának folytatása

Diego hiába várja az oltárnál menyasszonyát, már három napja szakítottak. A talán túlzottan mély érzésű srácot azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja, két (szintén nem átlagos) unokatesójával hirtelen felindulásból útra kelnek, „vissza a kályhához”, az idilli óceánparti … → olvasásának folytatása

Leonardo DiCaprio már ismert színész, amikor belevág a drogos utcagyerekből magát “megcsináló” Jim Carroll életrajzába, hiszen ekkor már mögötte van az Oscar-jelölést hozó Gilbert Grape, a Teljes napfogyatkozás Rimbaud-ja és egyebek, de még nem jött el számára az igazi, elsöprő … → olvasásának folytatása

Alapvetően semmi bajom nincsen irodalmi (vagy bármi más műfajú) klasszikusok szabad adaptációival, felőlem nyugodtan értelmezheti bárki bárhogyan az eredeti alkotást, ha az kellően indokolt formában, alaposan végiggondolt koncepcióban jelenik meg. Shakespeare művei talán a leggyakrabban átdolgozott irodalmi klasszikusok közé tartoznak, … → olvasásának folytatása

Ez a film éppen ott ér véget, ahol az 1982-es John Carpenter-féle alap-Dolog kezdődik: két félőrült faszi helikopterről üldöz egy kutyát, amelyik a végtelen antarktiszi hómezőkön menekül előlük, sikerrel. Ez A dolog tehát annak mintegy előzménye, de szögezzük le: valójában … → olvasásának folytatása

Az biztos, hogy igen esztétikus, vizuálisan átgondolt koncepcióval bíró, valamiről szóló film az ausztrál Julia Leigh modern és pikáns Csipkerózsika-parafrázisa, a Sleeping Beauty (nincs magyar címe, mint ahogy hír se arról, hogy valaha bemutatják…), de hogy ez a valami pontosan … → olvasásának folytatása

Igen vicces film ez a 90%-ban inuit (tehát eszkimó) környezetben játszódó, mára már igen rusztikus hatásokat keltő kalandfilm, hogy mást ne mondjak, a főeszkimót, Kroomak sámánt például Mifune Toshiro, Kuroszava egyik kedvenc színésze, megannyi híres, nemes szamuráj-karakter megformálója alakítja, torzonborz … → olvasásának folytatása

Szegény Alexandre Dumas most biztosan felnyögött örök álmában, hiszen egyik legismertebb története, A három testőr már eddig is rengeteg feldolgozást megélt (csak a port.hu adatbázisa, ha jól számoltam, 15 különféle adaptált verziót jegyez), de amit az eddig jobbára különféle zombi-történetekkel … → olvasásának folytatása

Azt semmi szín alatt nem lehet mondani erről a Néma csönd című német krimiről, hogy sablonos, klisét klisére halmozó alkotás lenne. Egy felesége elvesztése miatt félőrült, egzaltált detektív, hasonlóan nem megszokott társaival próbál felgöngyölíteni egy több mint húsz évet átölelő … → olvasásának folytatása