Tag Archives: 5/10

Szegény Alexandre Dumas most biztosan felnyögött örök álmában, hiszen egyik legismertebb története, A három testőr már eddig is rengeteg feldolgozást megélt (csak a port.hu adatbázisa, ha jól számoltam, 15 különféle adaptált verziót jegyez), de amit az eddig jobbára különféle zombi-történetekkel … → olvasásának folytatása

Azt semmi szín alatt nem lehet mondani erről a Néma csönd című német krimiről, hogy sablonos, klisét klisére halmozó alkotás lenne. Egy felesége elvesztése miatt félőrült, egzaltált detektív, hasonlóan nem megszokott társaival próbál felgöngyölíteni egy több mint húsz évet átölelő … → olvasásának folytatása

Clint Eastwood méltán híres és elismert Gran Torinóját citálják sokan Harry Brown kapcsán, holott igazi kapcsolat inkább a Charles Bronson-féle Bosszúvágy-filmekhez fűzné e filmet. Az öreg Harry éppolyan egyszerű civilből lett kérlelhetetlen igazságosztó, mint Bronson volt, és a film is … → olvasásának folytatása

Ha történetesen valami apokaliptikus szerencsétlenség következtében egyszerre vesztenéd el az összes érzékszerved, nem látnád, nem hallanád kedvesed, még csak az illatát, a csókja ízét sem érzenéd, akkor válik valóban hasznossá az olcsó, giccses slágerek tucat-üzenete: érintsd meg a szívét! Feltéve, … → olvasásának folytatása

Sima, akadálymentes bosszúfilm a 22 lövés (eredeti francia címén A halhatatlan), mely kisebb hibákkal ugyan, de tényleg pikkpakk eljut A-ból B-be, ha e betűk alatt azt értjük: film eleje és film vége. Hogy aztán közben mi történik velünk, nézőkkel, sőt, … → olvasásának folytatása

Duncan Jones ezzel a filmmel végképp berúgta a jelentős scifi-filmesek szűkkörű klubjának ajtaját, és egyből az egyik legbelső fotelben talált magának helyet. Mondom ezt úgy, hogy a Forráskód alapvetően nem jó film – rövid, ahol nyújtani kéne, miközben egyenetlen, mind … → olvasásának folytatása

John Irving könyve, a Garp szerint a világ nagyjából egyike volt annak a három könyvnek, amely úgy 18 éves korom táján meghatározta az elkövetkezendőket. A dolgok persze aztán másképpen alakultak, az emlékek azonban maradtak. Éppen ezért kíváncsian álltam George Roy … → olvasásának folytatása

Végül is, otthonos érzés kerítheti hatalmába a nézőt, amikor elkezdi nézni ezt az Ismeretlen férfi című filmet, hiszen egy esős, ködös Berlin a párás autószélvédőn át nézve éppen olyan, mint Budapest. Ahogy az Unter den Lindenen haladunk a Brandenburgi kapu … → olvasásának folytatása

Nem igazán értem a relatíve széleskörűnek mondható fanyalgást, ami e filmet övezi, hiszen már a hangzatos, és frappánsnak még véletlenül sem tekinthető címből is látszik, mi is ez az izé tulajdonképpen. Ott van benne minden, ami várható tőle. Invázió, méghozzá … → olvasásának folytatása

Mintha Paul Haggis újrázta volna Ütközések című filmjét, csak ezúttal “idegenrendészeti” témakörben, olyan ez A szabadság határai. De nem, ez Wayne Kramer filmje, bár dramaturgiája, narratív struktúrája, meg az összes többi efféle okostojás akármije ugyanarra a sablonra épül, de még … → olvasásának folytatása