Tag Archives: 5/10

Az öregedés rendkívül összetett problematikája rendszeresen előforduló toposz a romantikus vígjátékok műfajában, azonban viszonylag ritkán kerül fő témaként a középpontba. Ebből a szempontból Julie Gavras, almaként, igen messze esett a fájától, hiszen Tétova félrelépők című meleg hangú komédiája szinte az … → olvasásának folytatása

Van egy olyan érzésem, hogy Martin Scorsese igen túlvállalta magát e filmmel. Túl nagyra szabta a tablónak szánt vásznat, és nem igazán tudta valós tartalommal megtölteni azt. Vannak markáns motívumok, szép karakterek, még talán valami drámai íve is akad, azonban … → olvasásának folytatása

Nem érdekel John Le Carré Karla-trilógiája, sem az összes más hidegháborús kémregénye, hiszen ha érdekelne, akkor elolvasnám (mint ahogy néhányat el is olvastam, anno), és nem filmen nézném meg azok ilyen-olyan-amolyan feldolgozásait. A Suszter. Szabó, Baka, Kém ráadásul a magyarul … → olvasásának folytatása

Az első kockákon Mikael, a történet oknyomozó újságírója éppen azon morfondírozik egy számára katasztrofálisan végződő sajtóper után, hogy ezek után lesz még valaki, aki kíváncsi rá? Dolgozhat-e egyáltalán még hiteles személyiségként szakmájában? Nos, éppen ezek azok a kérdések, melyeket a … → olvasásának folytatása

Németország „boldogabbik” felén, az akkori NSZK-ban a hatvanas évekre vált felnőtté az a generáció, akiknek szülei közül sokan közvetlenül tehetők felelőssé a második világháború náci rémtetteiért, ám akik már egy új, liberális és pluralista társadalomba szocializálódtak. Ez az ideológiai és … → olvasásának folytatása

Hogy végül is mivel kezdődött minden, azt nem igazán tudjuk meg e filmből. Nyilván sokkal régebbről ered minden, ami Ben, a híres hollywoodi filmproducer csillagának leáldozásához vezetett, ám nyilván nem lehet mindent Ádámnál elkezdeni… Hollywood kulisszái mögé pillanthatunk be tehát … → olvasásának folytatása

A film alapjául szolgáló színdarab 2011 januárja óta fut nálunk is, a Vígszínházban. Az öldöklés istene tipikus bulvárdarab, a szó jó, egyszersmind rossz értelmében. Eleven, pörgős, szellemes és szórakoztató, ám sekélyes, elnagyolt és bombasztikus. Roman Polanski, bár nem igazán patent … → olvasásának folytatása

Mintha Abel Ferrara csak lazán, lezser nemtörődömséggel vakuzott volna bele New York nyolcvanas évek végi alvilágának kokainban úszó, hiphopraptől visszhangzó éjsötétjébe… Az így kapott és tetszőleges sorrendbe állított pillanatfelvételek, illetve az általuk alkotott, kvázi filmként működő képszekvencia aztán egzakt hitellel … → olvasásának folytatása