Ez a film éppen ott ér véget, ahol az 1982-es John Carpenter-féle alap-Dolog kezdődik: két félőrült faszi helikopterről üldöz egy kutyát, amelyik a végtelen antarktiszi hómezőkön menekül előlük, sikerrel. Ez A dolog tehát annak mintegy előzménye, de szögezzük le: valójában inkább csak remake-je. Alapvető pozitívum azonban, hogy Matthijs van Heijningen Jr. (mondjuk ezzel a névvel nehezen fog nagy karriert befutni Hollywoodban…) is tiszteli Carpenter korszakos művét, és nem akart jobbat, nagyobbat, gusztustalanabbat és látványosabbat alkotni, így ez a film egyfajta tisztelgésként, hommage-ként fogható fel leginkább.

Ezzel nagyjából tényleg el is mondtam mindent, mit érdemes tudni erről a filmről, aki esetleg annyira csecsemő még, hogy nem is hallott még az ügyrőla dologról, annak legyen elég annyi, hogy egy antarktiszi kutatóbázis közelében egy földönkívüli űrhajót találtak, amely már több tízezer éve ott lehet a jég fogságában, hibernálódott utasával egyetemben. Az emberi kíváncsiság azonban korlátlan, a hibernálódott utas pedig maga a halál – és ahogy az ember piszkálni kezdi, hogy mi ez, magához tér. Aztán sok-sok gusztustalanság jön, mígnem. Stb. Nem egy óriási sztori, de Carpenter remek atmoszférateremtő erejével, a sajátos helyszín adta jeges egzotikummal tényleg egy kifejezetten érdekes, a szó szoros, de átvitt értelmében is borzongató alkotás lett az eredeti mű, ám így, ahogy fent utaltam már rá, ez az újabb is. Persze, az eredetiben ott volt azért Kurt Russell emblematikus arca, itt -egy másik szerepben- Ulrich Thomsennek kéne őt pótolni, azonban gonosz főnökként nem elég gonosz főnök ő ezúttal. A főszereplő kislány (Mary Elizabeth Winstead, megnéztem a nevét) arcára pedig már a vége főcím alatt sem emlékeztem. De, mondom, amúgy működik a film, de hát nem eredeti… Jó volt viszont megint látni kreatív stop motion kreatúrákat (már ha azok voltak ezek). Asanisimasa: 5/10