Tag Archives: 7/10

Sokan találgatták, mi lesz Guy Ritchie-vel, hiszen azok a tarantinós dialógusokkal felturbózott klasszikus európai csibészfilmek, melyekkel befutott, mára elfáradtak, önismétlőkké váltak. Volt neje ugyan belerángatta egy laza görög hajókázásba, de hát az sem sikerült valami fényesen: a nap sütött, aztán … → olvasásának folytatása

A megtört ölelések Pedro Almodóvar megtört művészi lendületének lenyomata. Kétség sincs afelől, hogy a spanyol mester komoly alkotói válságot élhet át, hiszen rendezők -komoly életpálya után- akkor szoktak önreflexív tematikájú filmeket forgatni, amikor megszakad az ihlet: lásd pl. Fellini Nyolc … → olvasásának folytatása

A valóságban megtörtént sztorit feldolgozó Owning Mahowny-ben Philip Seymour Hofmant láthatjuk az éppen beinduló bankárkarrierjét, idült játékszenvedélyétől hajtva, hónapok alatt porrá zúzó lúzer szerepében. Ekkor, 2003-ban már mindenki számára nyilvánvaló, hogy Hoffman messzemenően képes egy személyben a vállán elvinni egy … → olvasásának folytatása

Néhány kolléga meglehetősen nagy vehemenciával vetette magát bele a Halálkeringő című új magyar thriller ekézésébe, holott talán azon kellett volna elgondolkozniuk, mikor láttak utoljára magyar thrillert. Vagy akár egy, a világon bárhol (értsd: mindenhol), akár még bátortalanul is simán vállalható, … → olvasásának folytatása

Ken Loach nem hagyott fel az angol alsó-középosztály kínkeserves életének, jellemző problémáinak feldolgozásával, hiszen új filmjének hőse is egy egyszerű postás, azonban a komor drámák, társadalmi igazságtalanságok után ezúttal egy vidám drámában végre az igazság győz. Anglia, alulnézetből Ken Loach … → olvasásának folytatása

Marguerite Duras, A szerető című film alapjául szolgáló, önéletrajzi ihletésű regény írója annyira utálta a filmet, hogy képes volt az alapanyagot újraírni, és Észak-kínai szerető néven kiadatni. Hogy miért az utálat, arra több válasz lehetséges. Duras asszony ekkortájt már többet … → olvasásának folytatása

Norvégia első számú második világháborús hőséről készített mintaszerű, látványos életrajzi filmet az Espen Sandberg és Joachim Ronning, természetesen norvég produkcióban. Max Manus tehát valós, élő személy volt, aki meglehetősen sok borsot szórt annak idején a megszálló náci német csapatok orra … → olvasásának folytatása

Evelyn Waugh vaskos, szövevényes és jelentős időintervallumon átívelő cselekményű regénye 1945-ben jelent meg először, komoly kritikai és közönségsikert aratva, később rádió- és tévésorozat formájában is feldolgozódott, egybehangzó vélekedések szerint a huszadik századi angol irodalom egyik jelentős nagyregénye. (Magyarul eleddig nem … → olvasásának folytatása

Az igényesebb filmfogyasztók Szent Karácsony közeledtével két dolgot tehetnek legálisan: vagy előzőleg jól bevásárolnak „must see” DVD-kből vagy ezeket kérik ajándékba. Tudják jól, hogy ez időtájt semmi jóra nem számíthatnak a moziban, tévében, mindent elönt a geil, ragacsos giccs. Ez … → olvasásának folytatása

Fura figura ez a Jim Carrey… Megmondom őszintén, sokáig nem tartottam sokra filmvásznon bemutatott nyaktörő és minden fizikai, fiziológiai törvényszerűségnek fittyet hányó produkcióit. Rajzfilmalakok esetében is túlzásnak ható mimikája, vaskos és ezzel egyáltalán nem ellentétben infantilis humora inkább a zseniális … → olvasásának folytatása