Tag Archives: 7/10

Evelyn Waugh vaskos, szövevényes és jelentős időintervallumon átívelő cselekményű regénye 1945-ben jelent meg először, komoly kritikai és közönségsikert aratva, később rádió- és tévésorozat formájában is feldolgozódott, egybehangzó vélekedések szerint a huszadik századi angol irodalom egyik jelentős nagyregénye. (Magyarul eleddig nem … → olvasásának folytatása

Az igényesebb filmfogyasztók Szent Karácsony közeledtével két dolgot tehetnek legálisan: vagy előzőleg jól bevásárolnak „must see” DVD-kből vagy ezeket kérik ajándékba. Tudják jól, hogy ez időtájt semmi jóra nem számíthatnak a moziban, tévében, mindent elönt a geil, ragacsos giccs. Ez … → olvasásának folytatása

Fura figura ez a Jim Carrey… Megmondom őszintén, sokáig nem tartottam sokra filmvásznon bemutatott nyaktörő és minden fizikai, fiziológiai törvényszerűségnek fittyet hányó produkcióit. Rajzfilmalakok esetében is túlzásnak ható mimikája, vaskos és ezzel egyáltalán nem ellentétben infantilis humora inkább a zseniális … → olvasásának folytatása

Kurt Vonnegut 1961-ben íródott azonos című novellája alapján készült a Harrison Bergeron című tévéfilm, mely különböző sutaságai, hiányosságai ellenére az egyik legjobban sikerült Vonnegut-adaptáció. A novella az Isten hozott a majomházban című kötetben olvasható, és egy olyan szép, új világba … → olvasásának folytatása

Még véletlenül se gondoljon senki a jól ismert, gazdagságra vágyó, ám igen szegény, bölcs, öreg zsidóra, ez a tejesember Semih Kaplanoglu török filmrendező Juszuf nevű költő-alteregója, akinek életén keresztül mutatja meg a mai Törökországról gondolt költői képeit a Tojás-Tej-Méz-trilógia második … → olvasásának folytatása

Gus Van Sant 2003-ban Cannes-ban Arany Pálmát nyert filmje az egyik legpontosabb és leghitelesebb természetrajzát adja a ma már sajnos nálunk is aktuális problémának, amikor az iskolába bevonul a fegyveres erőszak. Egy nap történetét látjuk, hosszú-hosszú snittekben követjük az iskola … → olvasásának folytatása

A cet óriási szájában hatalmas tintahal vergődik, melynek csápjai viszont a bálnát fogják körül. Cet vagy tintahal? Cet vagy tintahal? – bucizhatnánk e klasszikus róka fogta csuka-variáción, ki győz le kit ebben az élethalálharcban, de mi inkább derülünk Noah Baumbach … → olvasásának folytatása

Nem ismerem Chuck Palahniouk regényírói munkásságát – még egy hiányosság, sebaj, amíg van mit tanulni, nincs min unatkozni – de aki a Harcosok klubját kitalálta, annak fejében van valami különös, ami megfogja az embert, amivel érdemes foglalkozni, mert egy nem … → olvasásának folytatása

Naná, hogy az ifjú Marlon Brandót szeretik a nők, Sidney Lumet határozott hangú, expresszív Tennessee Williams-adaptációjában, az Orfeusz alászállban. A gyíkbőr zakóban, vállán gitárral cél nélkül kóborló Val egy déli kisvárosba érkezik – a figurát később David Lynch is megidézte … → olvasásának folytatása

A huszadik század utolsó évtizedei Peru hajdan inka királyok uralta földjének sok szenvedést hoztak. Katonai junták, maffiavezérszerű elnökök, maoista terroristák egymást túllicitálva rabolták az országot, a nép pedig szenvedett. Fausta ennek a kornak gyermeke, akit szinte megnyomorított az állandó félelem. … → olvasásának folytatása