Tag Archives: 7/10

Milyen kicsinek látszik innen! – gondoljunk, ha felnézünk a tiszta nyári éjen csillagokkal teleszórt égre és kibökünk egyet a végtelen számú halványan pislákoló fénypont közül. Tudjuk persze, hogy a kiválasztott csillagunk felfoghatatlan távolságra tőlünk, hozzánk képest irdatlan nagyságban fortyogva, mérhetetlen … → olvasásának folytatása

Ahogy nő a gyerek, úgy komolyodnak a mesék is. Eleinte megteszik kicsiny bukdácsoló állatfigurák néhány mondatos történetei, akkor még úgyis a szülői hang álomba ringató dallama a lényeges. Később már durvul a helyzet, jönnek a gyilkos mostohák, emberevő farkasok és … → olvasásának folytatása

Jacques Verges a bíróságok sztárja. A vietnami anyától és Reunion-szigeti apától született francia ügyvéd pályája végigkísérte a huszadik század második felének legvéresebb eseményeit. Ügyfelei közé a legismertebb és legrettegettebb emberek tartoztak, a kávéházi robbantóként elhíresült Djamila Bouhiredtől az egy időben … → olvasásának folytatása

Almási Tamás új játékfilmjében a rendszerváltás idején lezajlott privatizációs hullám problémakörébe kalauzolja el a nézőt. Thomas Mann kisregényének szabad parafrázisa Almásitól megszokottan dokumentarista szemléletű, ám fiktív történet, amely néhol szórakoztat ugyan, de végül megrázó, mint a valóság. Almási Tamás az … → olvasásának folytatása

A rézágyút öntő Gábor Áron is gábor-cigány volt, tartja a fáma, elsősorban persze, maguk közt, a gábor-cigányok között. Ebből annyi a biztosan igaz, hogy a gáborok már ősidők óta fémművességgel keresik a kenyerüket, becsületes mesterei a fémnek, réznek, ónnak, néha … → olvasásának folytatása

Ismerős régi filmes képi közhely: a főhős, harmincas férfi, homlokába hulló haja gondterheltséget sugall. Szeles, szürke, ködös idő. A férfi valószínűleg ballonkabátot visel, a tengerparton guggol. A hullámok cipőjét, kabátja alját nyaldossák. Kezével a homokba markol és eltűnődve nézi az … → olvasásának folytatása

Úgy van az, ahogyan a mi drága Virág elvtársunk oly frappánsan megfogalmazta: az “élet nem habostorta”, mivel a “nemzetközi helyzet fokozódik”. Nos, a filmkritikus élete sem habostorta, néha gyomorforgató “falatokat” is meg kell néznie, a nemzetközi helyzet pedig annyira fokozódik, … → olvasásának folytatása

Amikor 2004 nyarán Woody Allen Londonba költözött, hogy leforgassa aktuális filmjét, a Match Pointot, sokan, még a rajongói is pillanatnyi hóbortnak gondolták e kiruccanást. Hogy Woody Allen mennyire szuverén egyéniség, mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta már zsinórban a harmadik … → olvasásának folytatása

“Nekem a Balaton a Riviéra” S.Nagy István, ha nem alkotott volna annyi mást, ezzel az egy sorral is beírná a nevét a Nagy Könyvbe, hiszen ezzel a néhány szóval több magyar generáció nyári problémahalmazát fogta meg, frappáns tömörséggel. Nekünk, magyaroknak, … → olvasásának folytatása

Az utóbbi évtizedben a dán film, mintegy intézményesen (értsd: a komoly dán kormányzati támogatottságnak is köszönhetően), az európai művészfilm egyik legfontosabb reprezentánsává vált. Lars Von Trier-féle Dogma ugyan kifulladni látszik, a Mester is inkább valamiféle mozgóképes teatralitással kísérletezik inkább, mint … → olvasásának folytatása