Tag Archives: 9/10

Brutális közhely, hogy a rákbetegség nem kegyelmez. De nem kegyelmez a nézőnek Andreas Dresen sem, amikor a filmművészetben szokásos hatásokat sorjázó, részvétteljes, érzelmes, könnyes dráma helyett a maga egzakt, borzalmas ridegségében mutatja meg egy agytumorban haldokló fiatal férfi utolsó hónapjait. … → olvasásának folytatása

Járatlan utakon jár sajátos elbeszélőmódjával az iráni Morteza Farshbaf: bemutatkozó filmjét kvázi vakon kezdi, de amikor „visszaadja” a nézőnek látását, abban sem lesz köszönet. Mindazonáltal, az utóbbi évek egyik legérdekesebb filmes kísérlete a Gyász. Az iráni hullám Miközben a sajtó … → olvasásának folytatása

A munkanélküli, özvegy Joseph végzetesen elcseszte életét. Az emberi kapcsolatok elől elzárkózik, a konfliktushelyzeteket kizárólag erőszakosan képes kezelni. Iszik. Legjobb barátja rákban haldoklik, egy este pedig a vak dühében másik társát, a kutyáját rúgja halálra. Egyik szokásos napi balhéból menekülve … → olvasásának folytatása

Cristi Puiu ezúttal nemcsak írta és rendezte, hanem a főszerepli is legújabb „külvárosi történetét”, melyben egy férfi egykedvű szenvtelenséggel válik legszürkébb és leghétköznapibb mérnökből sorozatgyilkossá. Vigyázat, rettenetesen lassú, kíméletlen remekmű! A románok Tarr Bélája Cristi Puiu majdnem olyan, sőt, néha … → olvasásának folytatása

Soha nem gondoltam volna, hogy egy klisét klisére halmozó, tulajdonképpen egyetlen torna dramaturgiájára alapozó bunyósfilm, melynek érzelmi csúcspontján ráadásul egyszerre szól Beethoven kilencedikjének Örömódaként ismert tétele az amerikai tengerészgyalogság hősies indulójával, arra fog sarkallni, hogy könnyeimet törölgetve bokszoljak a levegőbe, … → olvasásának folytatása

Almodóvar ha svéd lenne, ő lenne az Ingmar Bergman. Látszólag ég és föld, de valójában igen közel áll egymáshoz e két világhírű rendező, mindketten nagy boncmesterei az emberek között feszülő kapcsolatoknak, vérmérsékletükben, kultúrájukban, mentalitásukban különböznek, korosztályukban különböznek, de ha találkozhattak … → olvasásának folytatása

Csak reménykedni tudok, mint az egyszeri meteorológus, aki monitoron szemléli a délről közelgő, meleg levegőt szállító ciklont, hogy Woody Allen London, Barcelona és most Párizs után tekintetét keletebbre is veti, és még életében elér tán Budapestre is, mert arra aztán … → olvasásának folytatása

Ahogy a minap keseregtem a britek bosszúálló nagypapájáról, akit Michael Caine alakított, de nem miatta volt kudarc; úgy örültem meg most a poszt-szovjet idők gazdaságilag, társadalmilag és erkölcsileg is zavaros világába kalauzoló orosz Vorosilov mesterlövészének, melyben ismét egy nagypapa tesz … → olvasásának folytatása