Tag Archives: 9/10

Legközelebb az igazsághoz valamelyik warez-oldal műfaji meghatározása áll, miszerint az Akagi doktor vígjáték, dráma, történelmi, háborús életrajz. Zavarba ejtő, furcsa mű, amely nem is adja magát egykönnyen, néha, főleg az elején, bizony erőnek erejével kell akarni végignézni, de az erőfeszítést … → olvasásának folytatása

Az Equus Sidney Lumet szerteágazó, és általában igen magas színvonalú filmes pályájának egyik legösszetettebb, legmélyebb filmje, mely Peter Shaffer azonos című, nagy sikerű színdarabjának filmes adaptációja. A darabot sok nyelven, a világ rengeteg színházában játszottak már (a Harry Potter-rajongók nyilván … → olvasásának folytatása

Mindjárt megyünk ki a térre, tüntetni a sajtószabadságért, a cenzúra bevezetése ellen, vagy csak úgy kötelességtudatból, kinek-kinek miért. Talán tanulságos lehet szembesülni azzal, hogyan néz ki a világ jelenlegi legvirulensebb gazdasággal rendelkező, de totálisan felülről vezérelt országában egy lázadó, ellenzéki … → olvasásának folytatása

Az autizmus a film egyik legtöbbet feldolgozott “slágerbetegsége” (ne akadjunk fel most azon, hogy sokan vitatják betegség voltát, és inkább tartják rendellenes agyműködésnek, túlkompenzált viselkedészavarnak, bárminek), Oscar-, és egyéb díjak tömkelegét hozta eddig alkotóinak (Esőember->Egy csodálatos elme ragyogása, stb.), azt … → olvasásának folytatása

Hogy kapásból ellentmondjak magamnak, Az 54. hadtest minden ízében, minden pillanatában tökéletesen különbözik az előző posztban tárgyalt kitűnő horvát filmtől, holott háborús tematikájú mindkettő. De amíg a Élők és a holtak szikár-szárazon, brutálisan és a hősiességnek legkisebb említése nélkül vágja … → olvasásának folytatása

Végtelenül könnyed, végtelenül szórakoztató bosszú-dráma Pedro Almodóvar Eleven hús című filmje, mely egy angol hölgy (Ruth Rendell) krimijén és megtörtént eseményeken alapul. Ezért is érdekes, hogy ennek ellenére, szinte egytől egyig benne vannak az Almodóvar jellemző toposzai a drogoktól a … → olvasásának folytatása

Ami most a román filmgyártásban folyik, az azért közel van a zseniálishoz. Nagy időket élnek. Gyakorlatilag nulla pénzből, ésszel, leleménnyel, valódi művészi kifejezőerővel olyan alkotások sorát teszik le az asztalra, hogy az ámuló Nyugat nem győzi rájuk aggatni a különböző … → olvasásának folytatása

Kim Ji-woon ropogósan friss bosszúfilmjéhez képest honiftársának, Park Chan-wooknak (amúgy méltán) körülrajongott Bosszú-trilógiája legfeljebb illedelmes esti mese lehet csupán. Amit az I Saw The Devil (am: Láttam az Ördögöt) az óklasszikus szemet szemért-elv gyakorlati megvalósításaiból megmutat, annál több egész egyszerűen … → olvasásának folytatása