Rendészet, nyelvészet (Politist, adjectiv, 2009)

Ami most a román filmgyártásban folyik, az azért közel van a zseniálishoz. Nagy időket élnek. Gyakorlatilag nulla pénzből, ésszel, leleménnyel, valódi művészi kifejezőerővel olyan alkotások sorát teszik le az asztalra, hogy az ámuló Nyugat nem győzi rájuk aggatni a különböző díjak özönét. A Rendészet, nyelvészet is ilyen, ez Cannes-ban nyerte a zsűri különdíját.

Biztosan sokan utálják is, hiszen ritkán látható ennyire rideg, embertelen film, tele olyan végtelenül hosszú snittekkel, amilyeneket szinte a mi Bélánk se engedne meg magának. Ráadásul ezek a jelenetek a lehető legközönségesebb brassói hétköznapokat rögzítik. Iskolások jönnek-mennek, hátukon táskával. Egy autó leparkol, egy másik elindul. Egy fiatal zsaru három gimnazistát figyel, akik egy jointot pöfékelnek az iskola udvarán. Semmi mást nem csinálnak, nem árulják, nem tukmálják rá a spanglit másokra, egyszerűen lazítanak egyet. Ahogy Cristi, a rendőr meg is állapítja egyik egzakt nyomozati jelentésében, semmi jelét nem mutatják annak, hogy veszéllyel lennének a társadalomra. Mi pedig figyeljük Cristit, ahogy figyel. Tiszta Mások élete, csak éppen itt nem a figyelő (és a megfigyeltek) személye az érdekes, hanem inkább maga a rendszer, ami többek között, ilyen megfigyelések útján működik, illetve ahogyan ez a rendszer működik. De a “hogyanra” még sokáig kell várnunk, viszont megéri.

Corneliu Porumboiu egy pofonegyszerűen zseniális módszert talált ki ehhez: soha nem ment három lépésnél se közelebb, se távolabb egyetlen szereplőjétől sem. A film szinte összes jelenete ebből a stabil megfigyelő pozícióból van felvéve, ami egyrészt döbbenetes hitelességet ad neki, másrészt, hosszúságából adódóan, alaposan próbára teszi a néző türelmét. Nem könnyű nem is egyszer tíz percig nézni néhány méter távolságból Cristit, ahogy néz.

Cristi lelkiismeretében halvány kétely merül fel. Feltétlenül le kell tartóztatni ezeket a gimiseket, akik a román törvények szerint könnyen kaphatnak akár nyolc évet is, miközben csak felelőtlenül elszívnak egy marihuánás cigit? Érdemes e jelentéktelen eset miatt tönkretenni ilyen ártatlan és fiatal életeket? A lelkifurdaláshoz azonban nem társul mély etimológiai, szimbolikus logikai és nyelvfilozófiai ismeret, Cristi nemhogy a jelentéselméletben nem jártas, az egybeírás-különírás egyszerű szabályaival sincs tisztában. Ezekkel a “magas” tudományokkal való direkt, sőt már szinte abszurd módon didaktikus találkozása fogja okozni a film katartikus csúcspontját, melyben a szemünkbe irányított reflektornál is fényesebben nyernek értelmet meg az addig tartó, elviselhetetlenül hosszú, jobbára érdektelen snittek. Olyan ez a film, mint a hegymászás: 90% szenvedés és 10% élvezet, mégis milyen sokan bevállalják ezt a 90%ot, a 10% extázisa fejében. Nos, itt ugyanez van, pepitában. Irdatlanul nehéz film, de megérte végigszenvedni. Asanisimasa: 9/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Rendészet, nyelvészet (Politist, adjectiv, 2009) bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A kincs (Comoara, 2015) | asanisimasa

  2. Visszajelzés: A hegyek szigete (La Gomera, 2019) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.