Tag Archives: 9/10

Mindjárt megyünk ki a térre, tüntetni a sajtószabadságért, a cenzúra bevezetése ellen, vagy csak úgy kötelességtudatból, kinek-kinek miért. Talán tanulságos lehet szembesülni azzal, hogyan néz ki a világ jelenlegi legvirulensebb gazdasággal rendelkező, de totálisan felülről vezérelt országában egy lázadó, ellenzéki … → olvasásának folytatása

Az autizmus a film egyik legtöbbet feldolgozott “slágerbetegsége” (ne akadjunk fel most azon, hogy sokan vitatják betegség voltát, és inkább tartják rendellenes agyműködésnek, túlkompenzált viselkedészavarnak, bárminek), Oscar-, és egyéb díjak tömkelegét hozta eddig alkotóinak (Esőember->Egy csodálatos elme ragyogása, stb.), azt … → olvasásának folytatása

Hogy kapásból ellentmondjak magamnak, Az 54. hadtest minden ízében, minden pillanatában tökéletesen különbözik az előző posztban tárgyalt kitűnő horvát filmtől, holott háborús tematikájú mindkettő. De amíg a Élők és a holtak szikár-szárazon, brutálisan és a hősiességnek legkisebb említése nélkül vágja … → olvasásának folytatása

Végtelenül könnyed, végtelenül szórakoztató bosszú-dráma Pedro Almodóvar Eleven hús című filmje, mely egy angol hölgy (Ruth Rendell) krimijén és megtörtént eseményeken alapul. Ezért is érdekes, hogy ennek ellenére, szinte egytől egyig benne vannak az Almodóvar jellemző toposzai a drogoktól a … → olvasásának folytatása

Ami most a román filmgyártásban folyik, az azért közel van a zseniálishoz. Nagy időket élnek. Gyakorlatilag nulla pénzből, ésszel, leleménnyel, valódi művészi kifejezőerővel olyan alkotások sorát teszik le az asztalra, hogy az ámuló Nyugat nem győzi rájuk aggatni a különböző … → olvasásának folytatása

Kim Ji-woon ropogósan friss bosszúfilmjéhez képest honiftársának, Park Chan-wooknak (amúgy méltán) körülrajongott Bosszú-trilógiája legfeljebb illedelmes esti mese lehet csupán. Amit az I Saw The Devil (am: Láttam az Ördögöt) az óklasszikus szemet szemért-elv gyakorlati megvalósításaiból megmutat, annál több egész egyszerűen … → olvasásának folytatása

A dél-koreai Bong Joon-ho A halál jele című filmje olyan klasszikus és tipikus krimi, amelynek minden egyes másodpercében valami olyasmit látunk, ami soha nem fordulhatna elő egy hagyományos, tipikus krimiben. Ennek oka részben nyilván az, hogy alapvetően megtörtént események alapján … → olvasásának folytatása

Szóval, úgy gondolom, hogy az igazán nagy színész nem az, aki széles gesztusokkal, szemöldökét ráncigálva, grimaszolva, hátán fekve szaladgálva, hűdenagyátéléssel ordítja szemünk közé azt, amit a dialógírók a szájába adtak. Még az sem feltétlenül nagy színész, aki egy az egyben … → olvasásának folytatása

Részben bizonyított, részben viszont meglepett Martin Scorsese legutóbbi, Viharsziget című thillere. A film újfent bizonyította, amit néhányan 🙂 már régóta tudunk: Leonardo Di Caprio bizony jó színész. Ami viszont meglepett, az az, hogy Scorsese még mindig tud jó filmet csinálni… … → olvasásának folytatása