Horrorra akadva 4. (Scary Movie 4., 2006)

A nemzetközi bulvársajtó “áldásos” működésének köszönhetően minden napra jut a mezei júzernek valami csámcsognivaló, igen széles a paletta. Szerte a világon naponta milliók döbbennek meg egy-egy hírességgel kapcsolatosan, hogy jéééé, ezt nem gondoltam volna, nahát, nahát. A szívtipró külsejű Tom Cruise-ról már régen lehetett tudni, hogy a sármos külső csenevész férfiúi teljesítményt rejt, a pletykasajtó sugallatára sejthető volt, Nicole Kidmannal való szakítása mögött is efféle okok húzódhatnak. Ezért kerülhetett a címoldalakra akkor, amikor új házastársa, Katie Holmes hasa váratlanul gömbölyödni kezdett. Tom öröme határtalan volt, s persze ez ügyben, mint celebrity, rögtön meghívást kapott Amerika legnépszerűbb talkshowjába, az elsősorban a nők körében népszerű Oprah Winfrey Show-ba. Azóta az internetre is felkerült “alakításán” röhög az egész világ, hiszen Tom elmebetegként ugrándozva, tapsikolva és viháncolva közölte hallgatósággal: apa lesz.

A féktelen és ízléstelen paródiák meglehetősen sajátos humorú szerzőjeként megismert David Zuckerről (Airplane, Top Secret, Csupasz pisztoly, stb.) sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy médiatörténeti szereplő lenne, csak mindenképpen jó nagy idézőjelek között. Azonban a Horrorra akadva (Scary Movie 4) negyedik etapja mindenképpen hordoz bizonyos fontos intermediális vonatkozásokat. A közönség legalantasabb igényeinek is lazán alámenve sikereket arató műbe új elemként belekerültek filmen, mint műfajon kívüli események is. Eddig Zucker (olykor testvérével, Jerry-vel közös) produkciói jobbára nagy mozisikerek kevésbé sikerült jeleneteinek paródiáiból, azok laza összefűzéséből álltak, ez alkalommal azonban már Tom Cruise már idézett megdöbbentő tévés-szereplése is bekerült a filmbe, mintegy médiakritikai felhangként. E tájon eleddig ritkán látott példája ez a kommersz média globalizációjának. Összemosódik minden, a mozi, a filmek, a tévé, az internet, a zenehallgatás. Ezt az amúgy valós és kritikára méltó médiaglobalizációs folyamatot Zucker ösztönösen és zseniális természetességgel azonnal lereagálja, feldolgozza és alkalmazza. Azonban nincs új a nap alatt, ugyanazzal a tudományos mentalitástól fényévnyi távolságra lévő brutális és gyakran altesti hangokkal előadott humorral figurázza ki, mint régebben a szokványos filmeket. Nemcsak Tom Cruise elementáris apai öröme van Zucker terítékén, hanem az mp3-letöltés mániájától a George Bush amerikai elnök nem túl gyors észjárásáig sok minden.

Persze, a közröhejre alkalmat adó “fikázás” fő sodra még mindig a mozi, ezen belül is Spielberg egyik újabb megaprodukciója, a klasszikus wellsi alapokon nyugvó, látványossága ellenére mégis meglehetősen elbaltázott Világok harca. Az már önmagában is vicces volt, hogy a Földet éppen egy darukezelő dokkmunkás menti majd meg, így nem véletlen az sem, hogy Zucker is ugrott a témára. De megkapja magáét a sok Oscaros Millió dolláros baby-től az inkább közönségsikert arató Átokig és Faluig sok más alkotás is, a már ismert recept szerint. A megszokott bamba fapofával gázol keresztül rajtuk e film főszereplő párosa, Anna Faris negyedszer és Craig Bierko először. De feltűnnek régebbi fapofák is, a műfaj doyenje Leslie Nielsen, mint az USA bárgyú elnöke, Charle Sheen, aki hitetlenkedve növeszt óriási hímtagot, a kosaras sztár Shaq O’Neill, aki többször beveri a fejét, stb., stb. A poénok a szokásosak, olyan, már ismert effektusokon kell nevetnünk, mint percekig csüngő, jojózó orrváladék, gigászi szellentéssorozat vagy a téves gyógyszeradagolásnak köszönhető óriási pénisz, amely szegény Charlie Sheen mozgását erősen akadályozza. Hál’ Istennek nem sokáig…

A film a már említett intermediális vonatkozások mellett elsősorban hosszával érdemel ki dicséretet, a reklámblokkokkal együtt is lazán belefér másfél órába, utána mehet mindenki a saját dolgára. Nekem még ez is sok volt, nevetnivalót alig, kivetnivalót annál többet találtam. Az emberek többsége, azt hiszem, 3-4 éves korára kinövi azt az állapotot, amikor gurgulázva kacag azon, amikor valaki többször egymás után beveri a fejét, vagy éppen szélgörcs kínozza, ám aki esetleg 16 éves korán túl is szórakoztatónak találja a pukis-böfis bumfordi poénokat, annak irány a mozi, és akadjon horrorra akár negyedszer is. Egyben elnézést is kérek tőle, hogy ilyen “médiaizével” traktáltam…

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.