Április 4-én este a 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál zárógáláján ünnepélyes keretek közt kihirdették az idei mustra díjnyertes filmjeit. A Baltasar Kormákur, Enyedi Ildikó és Pohárnok Gergely hármasából álló nemzetközi zsűri az Oktatási és Kulturális Minisztérium által felajánlott 10.000 euró értékű Hullámtörők-díjat a norvég Rune Denstad Langlo Észak című alkotásának ítélte oda. Kormákur véleménye szerint „a film bővelkedik a meglepő fordulatokban és a szerethető karakterekben, és egy pillanatra sem válik közhelyessé”. Az izlandi zsűrielnök a tegnapi díjátadón viccesen azt is megjegyezte, hogy az Észak díjazása az Eurovíziós Dalfesztiválok szomszédra voksolós hagyományát követi. A díjat a film forgatókönyvírója, Erlend Loe vette át. Az idei közönség-kedvenc (4,59-es átlaggal) Baltasar Kormákur versenyben nem szereplő filmje, a Fehér nászéjszaka lett. A második legtöbb szavazatot az Észak kapta, harmadik helyen pedig Az üldöző című dél-koreai thriller végzett. Az Országos Diákzsűri díját szintén az Észak kapta a skandináv depresszió egyszerre abszurd és hiteles ábrázolásáért.

Az Észak tetszett nekem is, bár a végével nem igazán voltam kibékülve, a Fehér nászéjszaka lényegesen jobb film volt ennél, de egyértelmű, hogy a tavalyi győztes, idei zsűrielnök Kornákur nem ad saját magának fődíjat. Le is vettük volna a fejét érte, bármilyen jó filmmel áll elő (ennek az egésznek viszont veszélye sem állt fenn, tekintve az izlandi film versenyen kívül indult). Én amúgy nem éreztem az északi filmeket ennyire elsöprőnek, de nyilván ez most a divat. Az északi spleen, mélabú. Bár az izlandi film inkább mediterrán életérzést tükröz: bazi nagy viking lagzi.

A ázsiai brutál, meg horror, és efféle filmeket nem néztem meg, majd letöltöm őket a zinternetről, ha még fél év múlva is fekve szarnak tőlük az emberek, a Nem élhetek nélküled és a Gyerekem gyermeke viszont két igen jó kis mozi volt. Ez utóbbi kettő közül bármelyik ugyanolyan joggal érdemelt volna fődíjat, mint az Észak. Nyilván most észak a menő, nem kelet.

Brutáliából azért láttam az osztrák Csontdarálót, amit érdemtelenül hallgatnak agyon (nyilván nem látta senki…), pedig szerény véleményem szerint kitűnő film, brutális és vicces. Ha tavaly a mi szemlénken A nyomozót kajálták, ezt nem értem miért nem. Na mindegy. A dán Cég-film, A jelölt korrekt kis mozi, de láttunk már ilyet, és még fogunk is egy csomót…

Az én fődíjasom az ausztrál invédörsz ród múvi, a Célegyenes lett, amit szintén sikerült mindenkinek agyonhallgatni, pedig sírva röhögött a nézőtér… De hát dél nyilván nem észak. (Pedig ha sokáig megyünk dél felé, rögtön északon is vagyunk…) Az itt nem említett filmek értelemszerűen a futottak még polcon rütyülődnek. (Amit láttam, arról a Titanic 2009 első illetve második részben posztoltam.)