A bogár (Bug, 2006)

William Friedkint egyszer már megérintette a testünkbe költöző idegen entitás borzongató élménye, az Ördögűző, egyben műfaji alapvetéssé válva, sok horror-rajongó további életét határozta meg. A 2006-os Bug (Bogár) című újabb, bár másodlagos frissességű “hideglelésében” ismét kényelmetlenül vakarózhatunk, hiszen ez alkalommal bár nem a Sátán, de ha lehet, annál rosszabbak: bogarak költöznek a főhős testébe.

Látatlanban nyilván sokak elintézik e filmet egy kézlegyintéssel, hiszen ennyiből nem lehet több, mint egy szimpla B-kategóriás baromság. Ne feledjük azonban, hogy Friedkin mester Oscar-díját nem adják ingyen (Francia kapcsolat), továbbá a már említett Ördögűző is rendszeres hivatkozási alap, ha befosatós filmekről van szó. Mindenesetre hála a Filmvilág blog ködszurkálásának, én beszereztem és végigvacogtam e filmet, mely igencsak rendben van, minden szempontból. A filmes adatbázisokban található megjelölések ellenére azonban a műfaj nem horror. Valami más, köztes műfajú izé, kb. az mint a Jákob lajtorjája, hozzávetőleg, mondjuk pszicho-thriller.

A főszereplő pasasnak (Michael Shannon – Peter) valami bogarak vannak a testében, kezdeti sármos félénksége után ezzel szédíti meg a meglehetősen szétzuhant életű bártündért, Ágnest (Ashley Judd), aki befogadja a fura pasit, nyilván arra apellálva, hogy benne segítséget talál börtönből éppen szabaduló agresszív volt férje (Harry Connick Jr.) ellen. Peteren azonban egyre elhatalmasodik a bogárfóbia, mely átragad Ágnesre is, stb., stb…

A film cselekményszerkezete messze nem az unalomig ismert horroklisékből építkezik. Úgy kezdődik, mint egy szocio-thriller, drogos csajjal, zaklató telefonokkal, részeg alvásba ájuló orgiával. Aztán megjelenik Peter. Folytatódik a thriller, de már szinte melodramatikus felhangokkal, Peter egyre többet árul el magáról és egyre jobban belecsavarja Ágnest is a személyes örvényébe. A Bug tulajdonképpen Peter paranoid skizofréniájának története, s mint ilyen, bármikor aktuális. Az összeesküvés-elmélet gyártás egyes elméletek szerint az utolsó lépcsőfok, mások szerint pedig egyenesen az egyik jellegzetes tünete a paranoid skizofréniának, ehhez képest rengetegen gyakorolják, tanúság rá az Internet. Peter fixa ideája, hogy a testében élő bogarakat a hadsereg telepített belé az Öböl-háborúban, ezért menekül előlük. A film nem tisztázza 100%-ban, hogy Peter parája a valóságon nyugszik-e, vagy csak képzelődés csupán, a lényeg nem is ez a film szempontjából, hanem a becsavarodás architektúrája. Amit viszont szépen, profi módon vezet végig Friedkin, ismerve jól a pszichológia vonatkozó fejezeteit. Az összesen négy szereplős kamaradarab (Tracy Letts sikeres színdarabjából készült) szuszpenz-e mesterien épül fel, végig feszült és izgalmas, Ladd és Shannon remekel benne. Kérdések vannak, lesznek, kicsoda például Dr.Sweet, mi a szerepe a hadseregnek, ha van szerepe egyáltalán, stb., ez azonban jó a film utóélete szempontjából – van miről beszélni. A drogos vonalat is kissé feleslegesnek érzem, hiszen így könnyen indokolható a hallucináció és az üldözési mánia, a hadsereg is (CIA, stb.) épp elég ok lehet erre (is).

A Bug egy perfekten megszerkesztett, klausztrofób pszicho-thriller intenzív színészi jelenléttel, melynek váratlan fordulatai érdekes gondolatokat is elindíthatnak a különböző kényszerképzetek kialakulását illetően. Érdekes, néznivaló film (ha úgy adódik), az asanisimasa műfajában 8/10 pontra értékeli.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) A bogár (Bug, 2006) bejegyzéshez

  1. whitepower szerint:

    A Jákob lajtorjája egy szar volt, ez a bogaras viszont érdekes lehet…itt mászkálnak az én bőröm alatt is…

  2. f3csk3 szerint:

    ezt a fost a jákob lajtorjájához hasonlítani kb. annyira életszerű mint egy horgásztutajt a titanichoz.

  3. Dorsz szerint:

    Akkor ezt a filmet most jól meg is akarom nézni. 🙂 Klassz kedvcsináló volt.

  4. Tom Bobb szerint:

    Tom Bobb számára nézhetetlen volt, de ezt sokan elkönyvelik annak, hogy nem voltak benne cig…, meg zsi…, meg egyébként is: az operatőr folyamatosan BALRA tartotta a kamerát, jobbra alig fényképezett, és… 🙂

    Nem bírtam végignézni.
    És tényleg ördöngős ostobaság a JÁKOB-hoz hasonlítani, bár az sem egy remekmű, de sokkal-sokkal élvezhetőbb.

  5. koimbra szerint:

    Tavaly láthattam, na hát alig bírtam végignézni. A Jákob lajtorjája viszont nagyon tetszett.

  6. efes szerint:

    @koimbra: Ahogy a kommentek is mutatják, sokan vannak ezzel így: Nem egy nézőbarát dolgozat, az tény, de éppen ez a jó benne. Vagy betalál, vagy nem, nekem betalált. Azt viszont nem értem, hogy akinek a Jákob… tetszett, ez miért nem, hiszen ugyanarról a traumáról szól. Igaz az látványosabb és közérthetőbb, ez viszont mélyebb és reálisabb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.