Uborkaszezonsaláta 5.

A nyári olvasófilmnaplóm valószínűleg utolsó részéhez három igen fasza filmet néztem meg, műfajában mindegyik kiváló darab, az adott pontszámokkal a globális filmművészetben (>100 év) általam megbecsült helyüket szeretném belőni. Úgyhogy, nem hőbörögni, hogy csak eeeennyiiii???!!!

Az üldöző (Chugyeogja/The Chaser, 2008) – A dél-koreai Hong-jin Na odahaza óriási tömegsikert aratott filmje olyan kegyetlen, olyan brutális és olyan igazságos, mint az élet. Korrupt zsaruból lett strici nyomoz eltűnt beteg kurvája után, akit egy őrült szobrász tart fogva, hogy élő anyagból vett mintából faragja meg a “tökéletes” feszületet. A film sztorija ennyi egy mondatban, valójában azonban telis-tele van váratlan, meglepő, sőt meghökkentő fordulatokkal, a film valójában egyrészt egy izgalmas nyomozós-üldözős thriller, másrészt maró kritika a társadalom érzéketlen, jóllakott és szűklátókörű bambaságáról, a korrupt, tesze-tosza rendőrségét sem kímélve. Természetesen a film Dél-Koreában játszódik és arról is szól, azonban kifejezetten működik európai fogyasztói szokások szerint is: akinek ez lesz első kortárs távol-keleti film életében, legfeljebb annyit fog észrevenni, hogy kizárólag ázsiai arcok játszanak benne. Eső úgy esik benne, mint egy valamirevaló francia zsarufilmben, a cselekmény úgy hömpölyög, mint Scorsese nagy filmjeiben, a film zavarba ejtően őszinte és sajnos valóságos végkicsengése pedig sokáig ott fog motoszkálni bennünk. A véres jelenetekben sincs semmi öncélú megbotránkoztatni vágyás, mint amúgy sok más távol-keleti kultuszfilm esetében gyakran tapasztalhatjuk, itt az amúgy viszonylag szemérmesen ábrázolt gyilkos aktusok által literszám kiontott (mű)vértócsák az utolsó cseppig a filmet, s mondanivalóját szolgálják. Felkavaró, hosszan ható élmény ez a nem egyszerű film, az asanisimasa 8/10 pontot ad rá.

Watchmen (2009) – Ehhez a filmhez nem nagyon akarok mit hozzátenni, a rajongók és a hozzáértők értelmezhetik úgy, ahogy akarják, a lényeg számomra az, hogy Zack Snyder ezzel filmmel tulajdonképpen megalkotta a szuperhősös filmek non plus ultráját. A film cselekményéről elég annyi, hogy épp olyan banális, mint a többi hasonló, azonban apróbb momentumokban már sok érdekességet felfedezhet az ilyesmire kíváncsi néző. Itt van a sok közelmúlt történelmére való utalások, amelyek a film alapjául szolgáló képregények esetében ez aktuálpolitikai vonatkozást kaptak, szerény véleményem szerint műfajban egyedülállóan (az okosok majd kijavítanak, ha nem így van). Nixon bízza meg a kulcsszereplő plazmalényt vagy mit, Manhattan doktort, hogy vívja meg a hidegháború döntő ütközetét Brezsnyevvel. De itt van Kissinger, sőt Larry King is, mint erős kapcsok a valóság felé. Jellemző sajátossága a Watchmennek, hogy az egész mesét áthatja valami elmúló, melankolikus érzés, az emberek sem imádják már a hősöket, melyből van jó néhány, akik pedig már nem egyértelműen jók, hanem egytől-egyig tele vannak rossz tulajdonságokkal is. Van, ki kevesebbel, van ki többel. Sőt, képesek még igazán rosszá is válni, bár azzal azért végül is jót tesznek. Egészen különleges hatást ér el Snyder a remekül válogatott kísérőzenékkel, Bob Dylan üt, rögtön az elején, de Jimi Hendrix All Along The Watchtowerje egyenesen katartikus erejű, de Philip Glass Koyaanisqatsijának (ami maga is filmzene, Godfrey Reggio – Kizökkent világ (Koyaanisqatsi)) újraértelmezése, filmben ráadásul, kifejezetten apokaliptikus. Amellett, hogy pofátlanság. Látvány pazar, de ez ma már alapkövetelmény egy látványfilmtől. De legyünk azonban észnél, maga a film az 6/10, ami egy végül is világmegváltós filmnek a lehető legjobb.

Elrabolva (Taken, 2008)Luc Besson gyámkodása alatt készítette el a francia Pierre Morel ezt a filmet, mely közvetlen unokatesója Jack Bauer műfajteremtő, gigarepesztő ámokfutásának, immár a mozivásznon. Pörgős, üldözős, emberrablásos akciófilm, hibátlan ritmusban, látványos koreográfiával, zökkenők nélkül, brutálisan. Liam Neeson pedig el tudta velem hitetni, hogy egy pszichopata vadállat, aki imádja a lányát, nem pedig egy sima modorú simlis, aki zsidókat ment Auschwitzból, pénzért. Ez nagyon nagy meglepetés számomra. Jack, vigyázz! A Taken jó kis akciófilm, műfajilag tökéletes zsáner, ennyi van benne: 6/10.

Kategória: Film, Filmnaplók
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) Uborkaszezonsaláta 5. bejegyzéshez

  1. [bs] szerint:

    Az üldözőt illetően azért illene megemlékezni arról is, hogy az európai / amerikai néző számára eléggé meghökkentő módon a borzalom néha burleszkbe fordul. Ami persze koreai film esetében nem meglepő (lásd: Gazdatest, Save the green planet).

  2. efes szerint:

    @[bs]: Stimmel, olvastam én is ezt másoknál, én viszont ezt sehol nem éreztem ki a filmből. Én inkább komplett és oknélküli őrületet éreztem, ami inkább megijesztett, nem pedig nevetésre ingerelt. Ezért nem is ragoztam ezt a börleszkvonalat… Persze, értem, hogy vicces a csávó a kalapáccsal, meg hogy nem bírja beleverni a szöget a csaj fejébe, ám ez nekem inkább drámai volt.

  3. efes szerint:

    Főleg azért, mert máshol ennél lényegesebben erősebb a burleszkbe hajlás. Nem vagyok azonban biztos, hogy ezt ők is így gondolják, minden esetben, vö. azzal, hogy próbálj meg egy igazi pesti viccet elmesélni egy japánnak… Csak te nevetsz a poénon, ő legfeljebb udvariasan mosolyog.

  4. [bs] szerint:

    @efes: ez ügyben elég empirikusak a tapasztalataim, mert a Titanicon láttam a filmet, teltház mellett, és bizonyos részeken dőlt a közönség a röhögéstől. Nem a szöges részeken, hanem pl. amikor bevitték a csávót a rendőrségre, és elkezdett mindenki mindenkivel üvöltözni.

  5. efes szerint:

    @[bs]: Igen, erre céloztam, csak már fáradtan. Más a humorunk, mint az övék (és itt most hadd mossam össze az amúgy igencsak különböző távol-keleti kultúrákat). Nekem olyan empirikus tapasztalataim vannak, hogy pl. Bangkokban ÍGY folyik a mindennapi ügymenet, pl. a rendőrségen. Nekik ILYEN az életük, ilyen ritmusban, ilyen hangerővel, stb. stb. Nekünk ez humornak hat, esetleg még stilizációt is érzünk benne, hogy most itt a burleszk van vegyítve a horrorral (ami, jelzem más esetben igenis helyénvaló), itt azonban szerintem erről nincs szó. Chan-wook Parknál meg másoknál, több helyen igen, jelen van burleszk, mint stíluselem, itt azonban ezt nem érzem. A magyar (és általában nyugati) közönség nevetése a keleti filmek bizonyos jelenetein szvsz inkább a furcsaság által kiváltott inger, nem pedig az alkotó által tudatosan alkalmazott művészi eszközökre való reagálás.

  6. [bs] szerint:

    @efes: Na, ebben akkor nem értünk egyet. Kizárt, hogy nem szándékosan próbálták meg enyhíteni egy kis burleszkkel a feszültséget. Ettől is sokkoló a film vége: kevés néző számít rá, hogy egy ilyen, helyenként vicces filmnek, ennyire csúnya vége lesz.

  7. efes szerint:

    @[bs]: A tudatosság nem kizárt, bár ez szvsz nem úgy működik, mint a főzésnél, hogy hmmm, túl sótlan, és megsózzuk. Bár ez a vita tárgyát képező ‘sajátos ábrázolási mód’ nálam akkor is inkább groteszk vagy abszurdba hajló, ha már. A burleszk az a Jackie Chan. Vagy Takashi Miike. Az meg, hogy a magyar min nevet, abba ne menjünk bele, ilyen alapon Örkény is csak egy idegenszívű kabarészerző.

    A távol-keleti mentalitáshoz meg csak annyit, hogy egy ismerősöm amikor leszállt a repülőről asszem Hong Kongban (életében először tette a lábát az ázsiai földrészre), komolyan röhögőgörcsöt kapott a sokktól, ami érte – belecsöppent az ottani normális élet ritmusába

  8. bog.art szerint:

    akinek a chaser tetszik, rossz ember nem lehet…:-)))
    még csak most olvastam róla a benyomásaidat, a film nálam abszolút az első 5-ben van, már ami a thrillereket illeti. azért nézd má’ meg a memories of murder-t is, ha tudod, azt egyszerűen nem lehet überelni.
    ugyan tavaly folytattátok a vitát bs-sel arról, hogy szándékosan vagy anélkül használnak groteszk elemeket a koreaikat, hát, én idén kaptam rájuk, mindenesetre nekem is az a véleményem, hogy szinte az összes korai filmben van olyan jelenet, ami irreális, nem a film műfajának “megfelelő” ironikus/groteszk elemeket tartalmaz – és én ezt nagyon élvezem, mert túlságosan hozzá vagyunk itt szokva ahhoz, hogy a drámák azok végig nagyon szomorúak, a vicces filmekbe meg nem mernek szomorú elemeket beemelni a készítők. számomra a koreai humor igenis “ismerős”, sokkal közelebb áll a mi közép-európai mentalitásunkhoz, mint mondjuk a japánok elvont, stilizált és túlesztétizált felfogása. én is felvihogtam időnként a chaser egyes jelenetein, de láttam már olyan koreai komédiát, ahol viszont időről időre megteltek a könnyzacskóim. szeretem bennük, hogy a legtöbb filmjüket nem lehet egyértelműen műfajilag kategorizálni, a vezető színészeik egyszerre kiváló komikusok és karizmatikus drámai alakításokat nyújtó aktorok, mernek egyidőben “idétlenek” és meghatóak lenni, és a mi örkényi humorunkhoz ez igencsak hasonlít. (kiváncsi lennék, hogy a gazdatest gyász-jelenetében ki mert röhögni és ki sírt inkább…)

  9. efes szerint:

    @bog.art: Fú, az fasza film volt. 🙂 a másik ajánlást köszi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.