Az utolsó éjjel (25th Hour, 2002)

Most úgy gondolom, Spike Lee legjobb filmje Az utolsó éjjel, bár friss még az élmény, ami annak idején valamiért kimaradt. Néhány nappal vagyunk csupán 0911 traumája után, Spike Lee pedig, Woody Allen mellett a legautentikusabb hangú New York-specialistaként, szót sem ejt a támadásról, ehelyett egy középszerű drogdíler börtönbe vonulása előtti utolsó napját veszi górcső alá aprólékos precizitással. Nem zeng hős tűzoltókról himnuszokat, nem mesél könnyek között fiukat, férjüket, feleségüket és lánykat sirató amerikaiak sorsáról, sőt, az egész dolog mindössze kétszer jelenik meg: a Monty nevű főszereplő díler a híres tükör-monológjában, valamint a két haver, Jakob és Frank, Frank lakásán folytatott párbeszéde háttereként, mivel Frank, jólmenő brókerként a WTC közvetlen közelében lakik, rálátással a gödörre. De mindennél többet mond el az, ahogyan szereplői viszonyulnak a támadáshoz. Frank egy átmulatott éjszaka után, valami könnyűsúlyú amerikai psychoként alig várja a következőt, Jakob angol irodalom-tanárként úgy húz falat maga és a tanítványai közé, hogy közben annak lerombolásáról ábrándozik, Monty hét éves börtönbüntetésére való bevonulása előtt, már régen feladva a dílerkedést egy sérült kutyát vesz maga mellé, és számot vet addigi életével és elkövetkezendő életesélyeivel. Tehát Spike Lee hősei teszik a dolgukat, illetve azt, amit rájuk az élet kirótt. Amerika, az írek, oroszok, olaszok, feketék, zsidók, melegek és rendőrök, bűnözők és vallásosok, tehát az amerikaiak élik tovább életüket, Oszama és a világ összes seggfej fundamentalistája speciel bekaphatja.

Spike Lee ezúttal nem a feketék ügyes-bajos dolgaival foglalatoskodik, bár maradt az utcán. Moralizál, méghozzá vastagon, de az utcán sokat élők igazságalapú szentimentalizmusával. Monty kábítószert árul, középosztálybeli ír fiúként, ahol a rendes életút az alkoholizmus. Szeretője egy puerto ricói szépség, spannja pedig egy százötven kilós orosz maffiózó. Montyt feldobja a zsaruknak valaki, melynek következtében kapja a hét éves sittet. Monty, középosztálybeli ír srácként retteg a börtöntől, mégis eldönti: felhagy minden bűnözői tevékenységgel, és megpróbál új életet kezdeni, ha sikerül. Ám előtte azért végére jár, ki dobta fel. Spike Lee filmjével azt hirdeti, hogy csak egy egészen kevésen múlik mindenki sorsa, apró döntések ugyanúgy vihetnek végletesen jó és végletesen rossz utakra is, nem árt észnél lenni. A film végén felvillan Monty számára is egy lehetséges életút, azt azonban nem tudjuk, Monty sem tudja, mit fog lépni.

Csendes, melankolikus hangulatú film Az utolsó éjjel, amelyből ennek ellenére igen mély betekintést enged New York hétköznapi világába, lakóinak életébe. Terence Blanchard, Spike Lee állandó zeneszerzője, mellesleg kitűnő jazztrombitás, a filmhez monumentális zenét írt, mely nagyban meghatározza az egész film hangulatát. Monty figurájában Edward Norton élete egyik legjobb alakítását nyújtja (szinkronizált változatában Alföldi Róbert szintén remekel, miután gyorsan megszoktuk sajátos orgánumát), visszafogott, eszköztelen és mégis mély, gyötrődése, vívódása pszichológiailag is hiteles. Philip Seymour Hoffman (Jakob) hozza a tőle megszokott színvonalon az elfogódott tanár-figurát, de igen jó az általam eddig kizárólag idétlen szerepekben látott Barry Pepper (Frank) is, egészen ügyes az enyhén pszichopata brókerként. Spike Lee filmje az asanisimasánál 9/10-et ér.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

9 hozzászólás a(z) Az utolsó éjjel (25th Hour, 2002) bejegyzéshez

  1. kaamir szerint:

    Rám nagyon nagy hatással volt ez a film, a nyitva hagyott befejezés pedig különösen ütős megoldás.
    Mondjuk szinkronosan soha nem nézném meg 🙂

  2. G.d.Magister szerint:

    Huh, nekem nagyon nem tetszett. Erőlködős szar volt. Miért érezzek együtt egy dílerrel? Egyedül Hoffmann miatt komáltam, ő mindig nagyon jó.

  3. efes szerint:

    @G.d.Magister: Nem egy szokványos bűnfilm, az tuti. Hogy miért érezz együtt egy dílerrel? Amiért pl. egy rablóval (Robin Hood), egy csavargó prédikátorral (Jézus), egy gyilkossal (Raszkolnyikov), és hasonlókkal: egyikü(n)k se bűntelen. Kevés ilyen film készül, s nemcsak Amerikában, amely fel meri vállalni a kilépés abszolúte nem vagány és nem trendi lépését.

    Hoffmannban egyetértünk, szerintem is ma az egyik legfontosabb amerikai filmszínész.

  4. efes szerint:

    @efes: Ja és felvállalja a gyengeséget is! Ami szintén egy váratlan és bátor lépés, mind a macsó amerikai hősmítoszokhoz képest, mind az amúgy szintén elég macsó Spike Lee-hez képest is.

  5. ChrisDry szerint:

    Utolsó este nincs mese, ez így: 8/10

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szombat | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.