A remény rabjai (The Shawshank Redemption 1994)

Jelen pillanatban első helyen áll Frank Darabont filmje az iMDB népszerűségi listáján, s ezt nyugodt szívvel értelmezhetjük úgy, mint az igényes mozinézők ízlésének matematikai közepe. Érdekes lista ez amúgy, de nem gondolom, hogy ezek minden idők legjobb filmjei, és gondolom, más is elő tud állni ettől sarkosan különböző rangsorolásokkal; A remény rabjai szerintem sem a világ legjobb filmje, még a rendező életművében is mondjuk a harmadik legjobb. (Ehhez persze kell egy ilyen életmű is…)

a remeny rabjaiSzóval, ez az “ártatlan bárányt bemocskolják, és igaztalanul megbüntetik, de az kitartó munkával tehetséggel és nem utolsósorban a remény és hit erejével megdicsőül”-sztorit már hallhattuk néhányszor, méghozzá adekvátabb és felkent tolmácsolásban. Engem mégis az bosszant leginkább, hogy ez a bárány egy bankár. Na ne már! A bankár egy lelketlen sátán szolgája, főleg manapság, a bankok által gerjesztett gazdasági válságban, höröghetjük az orkokkal. De reálisan nézve, a film készítése idején szó sem volt válságról, ám akkor sem biztos, hogy épp egy bankár a legmegfelelőbb példa egy üdvtörténethez. Főleg, hogy Andy (Tim Robbins) a börtönben blazírt arccal segít a gazember börtönigazgatónak bűnös üzelmeinek tisztára mosásában, amit ráadásul a végén magáévá is tesz csillagporos happy enddel, így bármennyire szimpatikus srác, bármennyire drukkolunk neki, azért mégis csak egy tolvaj ő, aki ráadásul még Robin Hoodként sem is osztotta szét a szajrét a szegények között, hanem jól eltette saját magának. Nos igen, az vesse rá az első követ, ki bűntelen, de azért az ács fia azért lényegesen hitelesebb bárányka volt, na.

a remeny rabjaiiPersze, vannak fantasztikus jelenetek a filmben, Roger Deakins már itt is odatette magát rendesen, a hangosbeszélő meghackelése Mozarttal egészen lélekemelő jelenete a filmnek, amelynek pillanatfelvétele egészen biztosan helyet kap az elkövetkezendő idők összes filmlexikonjában és enciklopédiájában. Morgan Freemant sem érdemtelenül jelölték Oscar-díjra, a film valóban szívmelengető pillanatainak nagy része hozzá, illetve egy másik öreghez, James Whitmore-hoz (Brooks) köthetők. Azonban a film mégis az okos, hidegvérű, hűvösen és felsőbbrendűen mosolygó bankárról szól, akit képtelen vagyok szeretni. Főleg, hogy “győz” is a végén. Én, ha Darabont nevű filmrendező lennék, tuti lelövettem volna az üldözésben, miután kiszabadult – megcsinálta, de így járt. Vagy még inkább, felkoncoltattam volna valami drogos csikánó bandával, már ott, a Paradicsomban, Red már csak a hullájával találkozna. De hát filmrendező vagy forgatókönyvíró nem vagyok, csak amolyan “billentyűkoptató szegény legény”, akit kicsit idegesítenek az efféle szájbarágó tanmesék, melyek reményről, kurázsiról és hasonló szép dolgokról zengenek himnuszokat, holott nincs másról itten szó, mint egy mesterien megírt, igényesen kidolgozott, nagy lélegzetű, amolyan modern Monte Cristo grófja-szerű kalandfilmről. Asanisimasa szerint: 8/10.

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

18 hozzászólás a(z) A remény rabjai (The Shawshank Redemption 1994) bejegyzéshez

  1. Styxx szerint:

    Az 5-ös, a 8-as és a 11-es a listán talán nálam is megelőzi, de nagyon jó filmnek tartom. A “jól megcsinált regényből” adaptált “jól megcsinált film” mintapéldánya.

    Kiemelném a “főgeci” börtönigazgatő mellett a “szadista geci” BV tisztet is, aki majdnem lelöki a főhőst a tetőről, de hál’ istennek időben kiderül, hogy hősünk remek adómegtakarításos trükköt ismer.

    Nekem valahol éppen azért tetszett, mert a törvényen kívülre keveredett jófiú olyan jó tanuló-jó sportoló -lányos anyukák álma. Bírom a kontrasztokat, na

  2. koimbra szerint:

    Szerintem nem is nagyon fogja megelőzni egy ideig semmi az imdb-n. Bár A sötét lovag átvette a helyét, de aztán volt némi átalakítás ez ügyben az imdb-n és visszakerült Darabont filmje az őt megillető helyre

  3. Visszajelzés: Mi lesz ma a tévében? – Szombat « asanisimasa

  4. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  5. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  6. carl gustav freud szerint:

    Stephen King attól annyira népszerű, hogy szó szerint nép-szerű: ösztönösen képes ráhangolódni a néplélek elvárásaira. A nép lelke szeret borzongani. (Szereti emellett pl. azt is, ha erős kézzel vezetik…) Ezért fogynak eme állítólag racionális világban úgy Stephen King misztikus könyvei. A néplélekre való ráhangolódás képessége roppant sikerekhez vezethet, tegnap volt a 124. születésnapja egy másik nagy ilyen ráhangolódónak, aki még Kingnél is többre vitte.

    Tán a Tortúra az egyetlen olyan S. K. alkotás, amely nem misztikus. A Remény rabjai viszont az, nagyon is. Sajátossága mindössze annyi, hogy nincs a nagyérdemű orrára kötve a misztikum. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az elsöprő siker kissé felkavart bizonyos elitistákat (valszeg az, hogy ne lelkesedjék a jónép már annyira a szabadulásért, lelkesedjen inkább pl. a maffiózókban lakozó emberi melegségért), ezért házi feladatot adtak az alkotóknak: a Halálsoron c. filmmel pár évvel később a Remény rabjai írója és rendezője megpróbáltak módosítani a shawshanki kisbolygó röppályáján, de hiába, az már túlnőtt rajtuk, a film azóta is a saját útját járja, és népszerűbb, mint a nyíltan misztikus másik börtönmegváltó, aki pedig Tom Hanks prosztatáját is meggyógyítja, és akinek halni kell a végén, mert nem wasp.

    A modern ember/férfi (vesd össze a man szó kettős jelentésével és az ember szó régi magyar kettős jelentésével) úgy igényli a misztikát, hogy közben nem akar tudni róla. (Sartre: Isten alakú űr tátong a lelkünkben.) A felvilágosult ember tudományos alapokon áll, aki mulat a babonás vallásokon és a spirituális háziasszonyokon. A modern férfiember csak saját maga előtt is eltitkolva engedi hatni magára a misztikát. Ez azt is jelenti, hogy nyugodtan szavaz misztikus filmre pl. az imdb-n, ha nem tudja, hogy ilyenre szavaz, ezért nem okoz vele zavart az énképében.

    Ezért lehet a Shawshank Redemption – e közepesnél alig valamivel jobb alkotás – minden idők legnépszerűbb filmje.

    A valódi ok, már ha valakit érdekel, alighanem ez: Andy, a főhős (aki persze férfiből van) megváltó!

    S mint ilyen, mindent elbír. Mármint mindent el bír viselni. Miközben sugárzik róla a végtelen szeretet. Másokon is segít. (Igaz, ő olyan humanista messiás, aki nem egyenesben, klasszkusan, afféle katolicista módon segítőkész, hanem modern, felvilágosult, protestáns módon).

    Ez a tömegember-eszmény az elitistáknak nagyon is az ínyére van, hisz őket szolgálja és védi, mint ama másik materialisztikusabb intézmény. Materializmus és tízmilliópicikrisztus.

    Méghogy Andy megváltó, hisz olyan normálisnak látszik!:) Talán azért nehéz észrevenni, mert három szűkítő tulajdonsággal rendelkezik.

    E messiás

    1.) fehér

    2) angolszáz

    3) és protestáns.

    A protestáns itt leginkább azt jelenti, hogy önmegsegítő. Self-made-man.

    Önmegváltó, ha úgy tetszik.

    A megváltó-figura egyike az ún. archetípusoknak, amelyek a kollektív tudatalattiban laknak. Esetünkben az univerziális megváltó alakjának egyik modern alfajáról van szó, amit elnevezhetünk WASP megváltó archetípusnak.

    WASP = White Anglo-Saxon Protestant.

    • efes szerint:

      Ez a wasp-központúság amúgy a teljes amerikai folklór szerves része, mondhatni minden erre az általad kifejtett archetípusra épül. A miértre egyértelmű válasz adható: Észak-Amerikát meghódították, aki hódít, aki előretör, a pionír, az mindig férfi. Új területeket csak harcban, kitartó meneteléssel és munkával lehet meghódítani, ami férfidolog. Aki leveszi a terhet a nép válláról, az férfi, hiszen erre egy nő nem lehet képes (szerintem meg pont csak egy nő, A nő, veheti le, de ezt most nem fejteném ki… 🙂 Akik meghódították Amerikát, tömegeiben elsősorban angolszászok voltak, akiktől nem várható, hogy teszem azt, a franciákat tegyék meg, mint nemzeti önazonosságot, a protestáns pedig a vallásuk VIII. Henrik óta. Ezért wasp minden amerikai történet főhőse, a klasszikus westernektől Hemingwayen, Steinbecken és a többin át Stephen Kingig (és ezért oly izgalmas -számomra legalábbis- a más, nem-wasp identitású amerikai szerzők által kínált alternatíva).

      Stephen King misztikája egyrészről szerintem műveletlenségéből fakad, másrészt cinikusan számító témaválasztás, harmadrészt pedig alkoholizmusa és drogfüggése folytán kialakult módosult tudatállapot irodalmi leképeződésének köszönhető.

  7. Visszajelzés: Mit nézzünk a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Mit nézzünk a tévében csütörtöktől vasárnapig? | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  10. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  11. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  12. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Csütörtök | asanisimasa

  13. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  14. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  15. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  16. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

  17. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Vasárnap | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.