Meglehetősen felemás érzésekkel nyomtam ‘eject’ gombot, miután kissé késve bár, de töretlen lelkesedéssel ledaráltam a Róma című HBO-gyártású tévésorozat mind a két 
évadát. Az HBO általában nem vacakol saját gyártású sorozataival, nem spórolnak az anyaggal, ahogy ezt szokták mondani a műhelyben, ha masszív felépítménnyel találkoznak a szakik. A Maffiózókat és a Carnivale-t én a legjobban sikerült sorozatok között tartom számon, már azok közül természetesen, amit láttam, követtem. Hírlik, a többi is, pl. a western-tematikájú Deadwood is jó, majd meglátjuk. A Rómára sem tudom azt mondani, hogy rossz, főleg, hogy ebbe aztán tényleg pakoltak “anyagot” a producerek; szerintem tévére készült sorozatban ilyen tömegjeleneteket, ilyen csatákat, városi és tengeri látképeket még nem láttunk. Láthatóan a jelmezek is masszívak, akár igaziak is lehetnének, szinte érezni a pajzsok, sisakok, kardok súlyát, de a közismerten élveteg rómaiak decens életkörülményei is pazar luxussal lettek megjelenítve. Amennyire ezt meg tudom ítélni, komoly kultúrtörténeti hitelességgel sikerült a kellékeket, ruházatokat megtervezni és azokat igényesen kivitelezni. A panorámáknál, csatajeleneteknél alkalmazott CGI is hatásos, sok mozifilmnél magasabb színvonalat képvisel. A cselekmény nagy vonalaiban követi a történelem kronológiáját, mind események, mind szereplők tekintetében, talán csak az ókori Rómával elmélyültebben 
foglalkozó amatőr és profi történészek találhatnak a sorozatban hibákat, pontatlanságokat, a hozzám hasonló történelmi laikus azonban semmi kivetnivalót nem találhat. A látványelemek mellett tévés viszonylatban meglehetősen merész stiláris “effekteket” is láthatunk a Rómában. A néha szoft-pornóba hajló szexjelenetek, a bátran megmutatott, olykor igen tekintélyes genitáliák, illetve a véres jelenetek meghökkentően naturális ábrázolása szintén az ókori Rómáról alkotott orgiasztikus képet erősíti. A sorozat egésze, a koncepciója és látványvilága, hangulata nem kicsit hajaz Tinto Brass botrányos(an jó) Caligulájára éppúgy, mint például Fellini Satyriconjára, mint filmes előképekre.
A sutaságok a felszín alatt jönnek elő, bár ezek egy része könnyen meg is magyarázható, elsősorban a tévénézők fogyasztási szokásaival, amelyekbe egy történelmi tematikájú sorozat, főleg ilyen merész felfogásban, elég nehezen fogadtatható el, így jó néhány engedmény meghozására kényszerültek az alkotók. A karakterek építése kimerül egy-két 
markáns tulajdonság erőltetésében, pl. Antonius az alkesz kéjenc, de bátor katona, Vorenus a szerető apa, szintén bátor katona, Acia az áskálódó nőstény, Cicero, az intrikus. Komoly jellem- vagy személyiségfejlődésen senki nem esik át a nagyszámú szereplőgárdából, szinte mindenki az eposzi “állandó jelzőkkel” szerepel. Persze, mivel a történet több párhuzamos, néha kicsit összegabalyodó, majd eltávolodó szálon fut, az átlagnéző eléggé meg lenne terhelve, ha egy-egy karakter valamiféle cizelláltabb jellemformálásba kezdene saját magát illetően. Nem törekszik archaizálásra a jelenetszervezés, a beállítások és a színészvezetés sem. Némely jelenet kifejezetten olyannak tűnik, mintha a Barátok közt egyik epizódját nézném, csak nem Kertész Géza jön haza a Mátyás téri másfél szobába és kéri a vacsorát, hanem Titus Pullo, a marcona katona az Aventinus dombi villájába, miközben rabszolgából lett felesége törölgeti az amúgy autentikus fatányért (mint Kinga a műanyagot). Az efféle megmosolyogtató sutaságok a sorozat mind a két évadát végigkísérik, nyilván abbéli szándékból, hogy az otthon tévézők inkább néznének a mindennapi élethelyzeteikhez jobban köthető szituációkat egy történelmi témájú sorozatban, mint esetleg egy archaizáló, történelmileg hiteles, de éppen ezért nehezebben fogyasztható, veretes művet. Mivel az ókorban nem jártak fogorvoshoz, plázázni, teniszezni és nyolc órában dolgozni, így olyan tevékenységeket kellett keresni, melyeket akkor is és most is el kellett végezni – ez viszont olykor vicces eredménnyel járt. A párbeszédekre ugyanez érvényes, semmi archaizálás, semmi költészet. Semmi 
differenciálás, hogy most egy felsőbb kasztbéli szenátor beszél, vagy egy latint alig törő germán rabszolga, mindenki ugyanazt a huszonegyedik század eleji konyhanyelvet beszéli, amit a néző használ és ért. Engem ezek az ijesztően banális párbeszédek néha kifejezetten idegesítettek.
A sorozat-forma kifejezetten alkalmas ilyen hosszas, korokat átívelő, sok szálon futó nagy történetek elmesélésére, mint a római első és második triumvirátus története, ezt egy kompakt mozifilmben lehetetlen lett volna megcsinálni. A történet bonyolítása néha ugyan – szintén a fogyasztó szokások figyelembevételével – kissé “bemelodrámásodik”, amit az akcióra és/vagy a szexjelenetekre gerjedők esetleg unalmasnak találnak, szerintem itt, amennyit láttunk, az belefért. Mindent összevetve, a Róma egy néha igazán látványos, kifejezetten érdekfeszítő, igényes, de néha azonban kissé suta és közhelyes nyelvezetű történelmi szappanopera, amely viszont, nem kevés népnevelési funkcióval, mindenképpen alkalmas esetlegesen lanyhuló történelmi érdeklődésünk felkeltésére is. Asanisimasa szerint az egész, úgy en bloc: 6/10.
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
“Vorenus a szerető apa, szintén bátor katona”. Nekem kicsit bonyolultabbnak tűnt ez a figura, a többire inkább igaz az eposzi állandóság.
Nagyon szerettem a részleteket. Ahogy arra is figyeltek, milyenek a gyerekjátékok, hogyan kell használni a maroktőrt stb. Sztem hihetetlen mennyiségű munkát fektettek be, többet, mint bármelyik sorozatba, mint amit eddig láttam.
Alapvetően tetszik az írásod, de amit a nyelvről írtál, annál nagyon meglepődtem. Azt írod: “semmi differenciálás, hogy most egy felsőkasztbéli szenátor beszél, vagy egy latint alig törő germán rabszolga, mindenki ugyanazt a huszonegyedik század eleji konyhanyelvet beszéli, amit a néző használ és ért.”
Ez alapján azt gondolhatom csak, hogy magyarul nézted meg a sorozatot. Én csak az első részt láttam szinkronosan, a többit mind eredeti nyelven. Arra akarok kilyukadni, hogy engem pont az nyűgözött le, hogy csak a római szereplőket játszották angol anyanyelvű színészek, míg az idegenek, rabszolgák stb mind érezhető akcentussal, sőt különböző akcentusokkal beszéltek, így még az is érzékelhető volt, hogy pl egy egyiptomi és egy kelta más akcentussal beszéli a “latint”. Sőt, ha jobban figyel az ember, akkor kifejezetten irodalmi igényű, ahogyan a “nemességhez” tartozó szereplők szövegét megírták, lásd Caesar megszólalásait. Sőt ehhez elég megnézni az epizódok címeit. Pl : These beeing the words of Markus Tullius Cicero.
No de nem ömlengek tovább, ennyit akartam csak hozzáfőzni.
@Coligny: természetesen: Marcus és nem Markus
Biztos, hogy láttad a sorozatot? Aetia, Timon, Brutus, Titus Pullo, náluk tényleg nincs változás (vagy ha úgy tetszik: fejlődés) a személyiségükben? Másfelől az adott időszakban már kifejezetten idős, és történelemből jól ismert szereplőknek mint Cicero, Cato vagy Julius Caesar hova változzon a személyisége?
en a spartacust varom nagyon, ha nem megy el 300 es gladiator iranyban es “romas” lesz akkor vegre megint egy jo okori sorozat.
roma nekem benne van elso 5 ben
Szerintem zseniális sorozat, az egyik legjobb amit valaha láttam (a Sírhant művek mellett).
Nem érzem jogosnak a leírt kritikákat sem a konyhanyelvről, sem a hétköznapokról. A Barátok közthöz hasonlítás meg teljesen félrevezető. Ha idejön valaki aki még nem látta a Rómát, esetleg azt hiszi, tényleg hasonlítanak jelenetek ahhoz a foshoz, pedig nem lehet a kettőt egy estén említeni.
@mangorlo: A trailer alapján sajnos inkább a 300 vonal:
http://www.youtube.com/watch?v=yHxn8mTpAJU
Talán az utóbbi idők egyik legjobb sorozata. A poszt értékelése szerintem túl szigorúra sikeredett. Mi lehet a 10/10?
Fantasztikus sorozat, pár nap alatt ledaráltam én is a két évadot, pedig nem vagyok sorozat néző. Nagyon hitelesnek tűnik, és tényleg sok munka van benne! Jellemző, hogy az ilyen sorozatokra nincs igény, ráfizetéses és abba kell hagyni!!!
Valami olyat hallottam, hogy a végefelé kezdett nyereségessé fordulni, amikor már eldöntötték, hogy abbahagyják. Kár érte, bár az az utolsó mondat nagyon ott van. 🙂
Vannak iszonyatosan nagy baromsagok benne:
En csak nehanyat emlitenek
1. Augustus (Octavianus) anyja (en.wikipedia.org/wiki/Atia_Balba_Caesonia) egy k..vakent van abrazolva (jo a lanya az volt, de az kesobbi tortenet), aki lefekszik pl. Antoniussal
2.Octavianus meg..ja a sajat lanytestveret
3.Octavianus ROmaban van, amikor Caesart meggyilkoljak, mikozben Augustus Illyriaban tanult
4. A filmben fel ev alatt 8 evet oregszik (mikor sereget gyujt stb.)
5. Ha egy no akkoriban felredugott, es a ferj megtudta, altalaban meg is kellett olnie (nem csak lehetett), kulonben semmi becsulete nem lett volna a szomszedsag elott.
Meg meg sorolhatnam, ugyhogy nalam 6-7/10
Hát ha a történelmi események hitelességét nézzük, akkor mondjuk 2/10, de az ilyen jellegű filmeknél a legritkább esetben szoktuk ezt nézni. Legalábbis én nem.
10/10 miért mi volt jobb?
Tegyük hozzá, hogy később a díszlet is leégett, így igen nehéz (és gazdaságtalan) lett volna további részeket forgatni…
Nálam is benne van az első ötben, világjó sorozat. Többet tanultam “Rómáról” a két évadból, mint iskolai pályafutásom alatt összesen 🙂 Ezt kellene vetíteni a kölköknek és nem holmi unalmas csatákat bifláztatni velük.
A nyelvi differenciáltságról illetve annak hiányáról írtakat én sem érzem jogosnak. Nehogymá a szinkron alapján!
@StopSzmog: “A nyelvi differenciáltságról illetve annak hiányáról írtakat én sem érzem jogosnak. Nehogymá a szinkron alapján!”
Hát, akár a szinkront is meg lehetett volna jól csinálni…
“Sutasággyűjteményem” egyedülvalóan cukiságos példánya:
BBC – A fény századai – ég az Alexandriai Könyvtár, benne XIV-XV. sz-i kódexek, rendes kemény táblával, kötve-fűzve.
“Sutasággyűjteményem” egyedülvalóan cukiságos példánya:
BBC – A fény századai – ég az Alexandriai Könyvtár, benne XIV-XV. sz-i kódexek, rendes kemény táblával, kötve-fűzve.
Én sem tartom korrektnek az értékelést, nálam az első 3-ban benne van a sorozat. Főleg hogy a cikk elején a Maffiózók van felhozva példának mint az egyik legjobb, pedig szerintem a Róma nagyságrendekkel jobb lett. Persze jó volt az is de nagyon sok fárasztó rész volt benne amit szenvedés volt végig nézni, a Rómában pedig ilyet nem nagyon láttam. 10/10
@Coligny: Igen, szinkronosan láttam. Valóban ennyire elcseszett lenne a fordítás? Mert amit írsz, én éppen azt vártam volna, a magyar fordítás pedig ezt abszolút nem hozta.
@lemonlyman.com: Hát, azért ezek a változások nem számottevőek, kétdimenziósak. Egy drámai műben alapvetően történnie kell valaminek a szereplőkkel, szereplőkben, ez nem történt meg igazán. De azt is írom amúgy, hogy megértem, miért nem.
@Laca: Sorozatból 10/10? Ilyen nem nagyon, de a Maffiózók talán. Azt hiszem a Miért éppen Alaszkára is 10est nyomtam egy másik fórumon. Carnivale 9/10.
@StopSzmog: Miért ne? Az emberek nagy része így látta Magyarországon, mint ahogy én is.
@s.e.c: A “slágerlista” szubjektív.
@Mr. Kobayashi: Igen, éppen erre hegyeztem ki. A hétköznapi életben játszódó jelenetek – dögivel vannak ilyenek- igenis emlékeztetnek a Barátok köztre. Lehet, hogy eredeti verzióban a nyelvi közeg igényesen lett megalkotva, ezt nem tudom, de hogy a jelenetek iszonyúan banálisra vannak szervezve, az tuti. Olykor szinte fájt.
Szerintem éppen az a jó benne, hogy vannak benne általad “Barátok Közt”-ösnek minősített jelenetek. Hogy két szálon fut az esemény (nagypolitika és kisemberek), de ez a két szál rendre összefonódik. Ez az, ami jobban kidolgozott az első évadban, ami szerintem jobb is, mint a második.
Szerintem nagyon jó volt Róma ábrázolása is, nem csak az jut eszébe az embernek hogy szép gazdag, hatalmas Római Birodalom, hanem megmutatják a szegénységet, szinte érezni a bűzt az utcákon. Nekem sokkal érdekesebb volt hogy láthattam kb milyenek lehettek az akkori lakóházak, ahol a szegényebbek is éltek, mik voltak a szokások.
A Róma egy nagyon jó sorozat volt, mert jól mutatta a hétköznapi életet, illetve, hogy kinek milyen hatást tehettek az életére a zajló történelmi események, attól függetlenül, hogy milyen társadalmi rétegből került ki.
A szereplők jelleme szerintem sem annyira egyszerű, mint ahogy azt a posztíró látja. Vannak személyek, akik bizony átmennek nem kis átalakuláson.
Én 8 pontot adnék neki, a 10-et vagy inkább 11-et a Tudorok érdemelne.
@nalazo: Nem gondolom, hogy az ókori Rómát innen fogom megismerni, erre jobb, és főleg adekvátabb lehetőséget nyújt pl. a Ferenczy-Hahn-féle Róma története. De egy alapvetően drámai tévésorozatnak nem is ez a feladata – korhűség tekintetében szerintem is jól teljesít a Róma. Hibái nem ebben vannak…
@nalazo: Amúgy meg: a hétköznapi életben nem törölgetjük a fatányért! Gondolom, az ókori Rómában sem kellett ezt tenniük az asszonyoknak…
@efes: Ok, lehet úgy is, csak akkor illik jelezni, hogy ezzel nem a készítőket kritizálod, hanem a – szokás szerint – elcseszett szinkront. Anélkül félrevezető.
@StopSzmog: A szinkronos változatot ismerem, ami viszont a sorozat legális és az alkotók által egyenértékűnek elfogadott “felülete”, ez szerintem elegendő a véleményalkotásra. Írattak volna jobb fordítást…
Továbbá, az általam megmosolygott banális jeleneteken még egy irodalmi igényességű szöveg sem segített volna… De, mondom, én ezeket megértem és el is fogadom, nem tartom rossz sorozatnak a Rómát, legfeljebb nem 10 vagy 8 pont, de mit számít ez?
@efes:
“de mit számít ez?”
valóban semmit 🙂
várom a filmet
http://www.sg.hu/cikkek/71073/ujabb_infok_a_roma_cimu_sorozatbol_keszulo_filmrol