Minden idők legnagyobb anyagi sikerét hozó zombifilmje egy romantikus vígjáték. A Zombieland-ben ugyan téblábol egy seregnyi zombi, a főszereplő romantikus szerelmesek legfeljebb annyi figyelmet szentelnek rájuk, mint langyos nyári éjszakán, amikor reszket a hold a tó vizén, egyik csók után, a másik előtt, hanyag mozdulattal lecsapják a karjukon éppen vacsoráját elkölteni készülő szúnyogot. A filmben a legváltozatosabb módszerekkel gyakják a zombikat, az Államokban beszerezhető kézifegyverek teljes arzenálján kívül kézi sarabolóval, nagykalapáccsal, bendzsóval, sőt egy igazi versenyzongorával esnek neki a szereplők az ismert módon hörgő élőhalottakra, a film 80%-ban annak drukkolunk, hogy a filmet narráló, fokozottan paranoid, saját, külön bejáratú SZMSZ alapján működő Columbus összejön-e a vadóc Wichitával. Közben kinyírnak mintegy 57281 darab zombit, de ezek a tettek legfeljebb olyan súllyal jelennek meg a filmben, mint ha ugyanennyi muslica kenődne szét annak a kabriónak a szélvédőjén, melyen a főhősök száguldanak bele a lenyugvó naplementébe.

Tehát Ruben Fleischer zavarba ejtő filmmel hódította meg a nézők szívét, amely a benne kiontott tetemes mennyiségű vér, bél és egyéb lágytest és testnedv ellenére egy tipikus habkönnyű tinivígjáték. Annyira könnyű, hogy tegnap láttam, de ma már alig bírok valamit is felidézni belőle. Van benne a paragép Columbus, a két csajszi, melyből az egyik a célpont, van az a sutyerák műkóboj Woody Harrelson obligát alakításában és van Bill Murray, as himself. Tulajdonképpen egy szögegyszerű cselekményű roadmovieban üldözik egymást valahonnan középről Nyugatra (lásd: Go West, mint alapvető motívum az amerikai kultúrában), ahol reményeik szerint van egy csodálatos vidámpark, ahol nincsenek zombik. Egy idő után nem egymást üldözik, hanem őket üldözik…

A film célközönsége körülbelül olyan markánsan behatárolható, mint a napokban a mozikat újra elfertőző tinivámpír-baromság, itt aki képes a szereplőkkel azonosulni, tehát tinédzserkorú vagy annak hiszi magát, illetve egyedülálló negyvenes faszkalap, plusz imádja a zombifilmeket, az úgy tesz, mint sok millió hasonszőrű a világban, megveszi a mozijegyet. Ha pedig történetesen Bill Murray-nek hívják, akkor elvállalja ezt a szerepet is, mint manapság mindent. Fleischer filmje tehát egy romantikus tinivígjáték, zombis környezetben, mely a beavatott rajongók számára működhet zombifilm-paródiaként is. Mint az efféle kevert műfajú dolgok esetében sokszor, itt is akadnak gondok a cselekmény kellően pergő ritmusának fenntartásával. Egy zombiöldöklős filmnek természetszerűleg gyors snittekből, míg egy romantikus szerelmesfilm éppen hogy lassúkból kell összeállnia, a két ritmus vegyítése ha nem is fából vaskarika, de nem könnyű. Fleischernek se sikerült ez maradéktalanul, azonban a közönség szarik erre (is), és fizet. Lelkük rajta. Nem mondom, hogy nem szórakoztató a film, de azért ez egy igencsak habkönnyű szórakozás, nagyon-nagyon túlhajszoltnak kell lenni annak, akinek éppen ez kell és nem több. A film az asanisimasa szerint 5/10.